Könyvtárosi jellegű témába invitálom most kicsit az olvasóimat az elmúlt napokban zajló KATALIST-es (a magyar országos levelezőlista könyvtárosoknak, olvasóknak, könyvbarátoknak, kiadóknak stb.) vita kapcsán. A téma pedig abból bontakozott ki, hogy az egyik könyvtár megszüntette az ETO-jelzetelést az állományában és váltott a tárgyszavas rendszerre. De mielőtt elhűlne mindenki milyen szakmai zsargonokkal fogok jönni, kezdjük az elején: mi ez a kettő?
Kezdjük az elején
Az ETO, avagy az Egyetemes Tizedes Osztályozás egy 1905-ben benyújtott könyvtári osztályozórendszer, amely az amerikai Dewey-tizedesekre alapszik. Akkori erényei közé tartozott a nevében is lévő egyetemesség, bővíthetőség, egyszerűség és a témakörök számokkal való leírása gyanánt a nemzetköziség. Az egyszerű könyvtárhasználó is találkozik vele minden egyes látogatáskor, elsőként a 10 (ami valójában 9, mert az egyiket megszüntették) főosztályával 0 és 9 közt a szakirodalmi részlegen. Ugye a 0-ásban vannak az általános művek (köztük a paranormális „tényirodalom”), könyvtárügy és a bibliográfiák, 1-esben a filozófia, pszichológia, logika, etika, 2-es a vallás, egyházak, teológia és így tovább… Ezen kívül mondjuk a magyarországi történelemnél ilyenek számokat találunk a 9-es csoportban: 943.9, ami az említett témakör száma és további eligazodást segít a polcok közt. Ettől is beljebb már szerző szerint állnak sorban A-Z és 01-től 99-ig, ami a témakörben segít szerző alapján eligazodni.
Egy ETO-jelzet persze nem ennyi. Több jel van, ami az ilyen témaköröket egymáshoz viszonyba állítja, valamint különféle alosztások. Mivel főként animés szubkultúrabeliek látogatják a blogot, ezért példagyanánt bemutatom az „anime” ETO-jelzetét:
791.43-252(52)
Ez még mondhatjuk egyszerű hiszen egyetlen viszonyítás használtam benne. 791.43 a filmművészet műfaji bontás alapján, amiben a -252 a rajzfilmet (mivel „animációs”, mint fogalom nem létezik az évtizedek óta nem fejlesztett magyar verzióban), és a (52) Japánt jelöli, földrajzi alosztásként. Így adva az anime jelzetét, hogy „japán rajzfilm”, annak ellenére, hogy ez a fogalom messze árnyaltabb. És itt kezdődik csak a java…
A tárgyszavazással viszont szinte mindenfelé találkozunk. Nagyon leegyszerűsítve a boltok polcain, hogy a szalámi ne a sonkafélék közt legyen, vagy a lisztek közt. Találkozunk velük blogokon, ahol főkategóriát nyitunk és azon belül alkategóriákat, egy-egy címkét hozzárendelve, vagy a posztok alján a címkerendszer. A filmeknél a műfaj- és témamegjelölés, mint az van az IMDB-n, port.hu-n, AniDB-n, MAL-on, AA-n és még más enciklopédikus jellegű tárban. Ezek java mellérendelő, vagyis a különféle szavak egyenrangúak egy más közt és csak elvi kategóriák különböztetik meg őket.
De ha ilyen egyszerű, mi vele a gond? Konkrétan az, hogy nyelvhez kötött, mindenképpen. A legjobb példa erre, hogy az AniDB-n is angolul kell tudnia az embernek, hogy értse egy alaposan kitöltött bejegyzésnél, nagyjából milyen is az adott mű, míg ugyanezt magyarul az AA-n teheti meg, viszont azt már anyanyelvéből adódóan már érti. A további problémája viszont a kötöttsége: szótári alak kell, alanyi esetben használva, egyes számban – azaz tudnunk kell a szótári alakot, ez pedig egy másik nyelven nehezíti a kereshetőséget. Például „esztergályos” nem jó, ha a munkaeszközre keresünk főleg, ebben az esetben az „esztergapad” a megfelelő forma. Éppen ettől egydimenziósnak is nevezik.
A vita és ami hozzá tartozik
A vita elég viccesen indult: bejelentették a dolgot, majd értetlenkedés volt az egyik olvasó részéről, hogy mi a nagy különbség. Ekkor a hazai osztályozáselmélet egyik neves alakja, Ungváry Rudolf írta meg amolyan egyszerű, de kioktató jelleggel ezt, de ezzel még nem lett volna gond. A leginkább vicces és egyben legtöbb pislogásra okot adó mondata az volt, hogy „az ETO elhagyása tönkreteszi a könyvtári kultúrát”. Itt akadtam meg, bár keresztkérdést nem tettem fel (egyelőre) ezzel kapcsolatban, hogy mégis hogyan gondolja ezt. Gondoltam más felteszi majd, de eddig ez nem történt meg és egyre jobban furdal a kíváncsiság.
Egy hazánkban elavulttá vált osztályozási rendszer elhagyása mitől lenne „kultúraromboló”? Ha épp egy szakmabeli nem érti a kérdést, akkor ott gond szokott lenni. Az előnyei az ETO-nak nem elvitathatatlanok, főleg, hogy kicsit több is van belőlük, mint a tárgyszavasnál. Ellenben az utolsónak megnevezett problémát a számítógépek ajánlása (lásd példának a Google kereső állandó ajánlgatásait) már megoldotta. Ugyanilyen a több nyelvű forma feltüntethetősége és a rövidítések kibontása, többnyelvűvé varázsolhatóság. Ezt a problémát nem rég írták (a lev.lista 99. kötetének 9. száma), ami eléggé papíralapú gondolkodásra vall. A könyvtárak már rég digitális alapon működnek, digitalizálták rendszereiket. Emlékszem a helyi, százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban a hatalmas cédulakatalógusos szekrényekre, amelyektől 2000 derekán megszabadultak, köszönhetően a számítógépesítésnek (az OSZK-ban még van ilyen, meghagyták őket, mivel ott még hely is van bőven).
De mitől lett idehaza elavult az ETO? Sajnos halálokból. Aki szakmailag értett hozzá és gondozta, elhunyt régebben és a helyét nem töltötték be. Jelenleg senki se érezte kellően felkészültnek és elkötelezettnek magát hozzá. A magyar könyvtárügy a fejlesztés helyett sokkal inkább a szolgáltatásokra fektette a hangsúlyt az utánpótlás-képzésben is. Éppen ezért a fiatal könyvtárosok az egyszerűség felé hajlanak és a könyvtárak funkcióinak bővítésén fáradoznak vagy azokat üzemeltetik és tartják fenn. Hosszútávon láthatóan ez nem megfelelő elgondolás. Nem mintha én is védeni akarnám az ETO-t, ahogy sokan mások teszik, mivel a tárgyszavas rendszerben több potenciált látok és valamennyire komolyabb IT-alapokkal (információtechnológia, számítástechnika, informatika) rendelkezve, én úgy találom, hogy lehetséges egy olyan rendszert kialakítani, ami képes kiküszöbölni ezeket a hibákat. Hogy meg is írjam esetleg? Sajnos nem, a programozás pont nem a szakterületem (amilyen jól ment eleinte, olyan szarul megy most, mivel nem foglalkoztam vele egyáltalán, újra kéne tanulnom, ha akarok valamit).
De a kérdésem így sem került megválaszolásra? Mitől halna meg a könyvtári kultúra akkor? Nem válik kereshetővé? Dehogy nem, attól még marad, hiszen az alap eligazítás továbbra is ETO-alapokon működik a könyvek közt. Nem alakul ki káosz attól, hogy visszaalakításra kerül több száz vagy ezer ETO-jelzet automatikus logaritmus alapján. Vagyis fél-automatikus, mert kell ember, aki ellenőrzi, hogy jól alakította-e vissza a rendszer. Egymásnak noha a legkevésbé sem feleltethető meg a rendszer, mélyebb mivoltuk okán. Az ilyetén különbség a kettő közt Ungváry Rudolf képét idézve: „Az ETO az X-tengely, a tárgyszavas rendszer az Y-tengely.” A kettőt együtt használni pedig sok esetben erőforrás-pazarlás. A könyvtári kultúra pedig többrétű, és rég túllépett azon, hogy a médiumok, információhordozók feltárása, kezelése. Most már sokkal többről szól, nem képez olyan alapkövet, amire maradéktalanul támaszkodhatunk, más hasonló rendszerrel nyugodtan helyettesíthetjük. Az épület így is, úgy is mozogni fog, mert egy rendszer sem fejleszthető maradéktalanul tökéletesre. Mindnek vannak gyengeségei és technológiailag megoldható, kiküszöbölhető gyenge pontjai. Amíg ez igaz, kár ennyire hangos szólamokat puffogtatni, mindennemű megalapozottság nélkül.