Megmosolyogtad? Van is okod rá. Ugyanis a független finn stáb sem gondolta komolyan az egészet. Az 1945-ben a Holdra menekült nácik, akik 2018-ban visszatérnek a Földre, hogy a Negyedik Birodalom nevében az untermensch-eket (az alantas rasszokat, a nem árja fajokat) elsöpörjék. Érdekességképp közönségdíjat is nyert a 2012-es Brüsszeli Nemzetközi Fantasy Filmfesztiválon, valamint valamint Ezüst Méliès-díjas is lett ugyanitt. Továbbá az Arany Holló-díjra is jelölték a rendezőt.
Nos a történet nem csak annyiban merül ki, hogy a Meteorblitzkrieg keretében az űrnácik igyekeznek megtisztítani a Földet mi tőlünk. Ugyanis a háttérben ott vonul a 2018-as amerikai elnökválasztási kampány is (ebben segédkezik egy kis Die Untergang paródia, mikor a kampányfőnök hitleri dührohamot kap). Az akkori elnök, aki nem mellesleg nő, s erősen hajaz Sarah Palinra azzal igyekszik megragadni a választói szívét, hogy most a történelemben először felküld egy afroamerikait is a Holdra. A küldetés sikertelennek lesz nevezhető: a fémkutatás helyett ugyanis megtalálják az űrnácik telepét, s a fehér csókát agyonlövik, az afroamerikait pedig elfogják. Így ismerjük meg a törtető karrieristát, Adlert, aki minden áron maga akar lenni a Neo-Führer Kortzfleisch-t (akit nem mellesleg Udo Kier alakít), s végrehajtani a Föld leigázását. A négernél talált iPhone-ról kiderül, hogy képes ellátni kellő árammal és programkóddal a leghatalmasabb hajót, a Götterdämmerung-ot (Istenek Alkonya; Wagner négyrészes operaciklusának, a Nibelungok gyűrűjének utolsó darabja).
Hohó, szóval akkor az Apple együttműködne az űrnácikkal? Érdekes elgondolás… Pláne, hogy kiderül, hogy voltak korábbi felderítőútjaik a Földre. De most találtak valamit, amivel a hatalmas űrhajó repülni képes. De a szerkezet hamar lemerül, így a következő küldetésük az lenne, hogy Adlernek hoznia kell még jó néhány olyan ketyerét. Az afroamerikai albinizálva (és abban hiszemben, hogy át is nevelték) visszaküldik velük, segítség gyanánt. Azonban a földológus Renate Richter is velük megy… s valahogy ottfelejtődnek a Földön… és segítik a Göbbels-i propaganda eszközeivel előre lendítik az amúgy hátrányban lévő jelenlegi elnököt…
A film második fele már inkább az epikusságra hajt, megkezdődik a Föld inváziója. Itt inkább egy retro sci-fi hatás érződik az egészen, valamennyire visszaszorul a komolyság, a szatíra, s átvált a sci-fi-fantasy műfaj paródiájába. Többek közt azzal, hogy a titkos ülésen kiderül, hogy az USÁnak már van űrcsatahajója, amit George W. Bush-ról neveztek el (hogy az ifjabbról, vagy az idősebbről, az nem derül ki, de a mai legnagyobb anyahajó-osztályt is ez a név fémjelzi az amerikai haditengerészetben). Majd szépen kiderül, hogy Japántól kezdve Oroszországig mindenkinek van űrcsatahajója… csak kizárólag Finnországnak nincs, akik szerényen jelentkeznek az ezzel kapcsolatos kérdés során… Ja és az oroszok is cselesek, mint mindig (talán kommunista sajátosság ez?), mert a saját űrcsatahajójuk nem más, mint a MIR-űrállomás (LOL).
Az invázió visszaverésével megindul az ellentámadás, s a Götterdämmerung is felemelkedik egy Apple-táblagépnek hála (mondtam én: az Apple nagyon gyanús… :P). Renate és az albinizált néger belülről igyekszik a nagy dögöt leszedni (nem, nem légycsapóval, de ahogy az a hajó kinézett, valahogy nem bírtam másra gondolni, mint arra, hogy ez nem csészealj, ez a Nabukodonozor steampunk-koppintása). Be is vetik a szuperfegyvert, aminek köszönhetően a Hold egy ötöde kirobban… na az kérem bazi nagy bumm lehetett, olyan, amire Dora vasúti ágyú se lenne képes (de beletrafált a nácik szuperfegyver-mániájába, hogy minél nagyobb, annál nagyobb a bumm). De a Götterdämmerung csak lezuhan, s Adler megtanulja, hogy miért is kellett volna félnie egy magassarkút hordó csajtól…
A film végén pedig jön a megbékélés, s kicsit kivetíti az eddigi űrnácik liberizált szellemű újranevelését is. De az igazi poén még várat magára, mikor a földiek megtalálják a hélium-3 tartályokat, amely egy olyan energiaforrás, ami még vagy 1000 évig elegendő lenne. A testvéries felosztásban pedig megmutatkozik az Államok energiaéhes ordasoldala is, aminek hatására a titkos ülésen kitör a tömegbunyó a tagállamok közt. Észak-Korea, India, az Arab Emirátusok, Finnország, Oroszország, Japán, a Kínai Népköztársaság egyaránt elkezdi ütni-verni a másikat…
Aki várta, az biztos nem fog benne csalódni. Ahhoz képest, hogy vígjáték is lett, azt kellően beleillesztették a filmbe, érdekes aspektusokat hozott fel a megpedzett témákban. Ezek után már csak a kellemes este kell hozzá… De valahogy úgy érzem, a mozijegyet (amennyiben hazánkban is vetítenék) csak az inváziós és az űrbeli részekért érné meg, de ennyire nem látványfilm, mert hiszen mégiscsak 7 és fél millió eurós költségvetésből készült, de abból mindent kihoztak, amit csak lehetett (sőt az általános várakozások alapján azt is mondhatjuk, hogy túlszárnyalták).