Újabb 3 film az idei nézettek közül, ám most kiváltképp olyanok kerültek elő, amelyeket végül megbántam, így vagy úgy… Mert mindháromnál megvoltak a maguk „red flag”-jei, de végül ez nem csak pár piros zászlónak tűnt, hanem századeleji kommunista tömegtüntetésnek.
Gonosz halott: Az ébredés (2023)
Voltak jó és hatásos pillanatai, de összességében inkább egy rosszul felépített kommersz cellulózszennyezés.
A build-upban bőven van kivetni való, különösen az előtörténet szempontjából és a körülményekben. Eleddig az volt a lényeg, hogy elzártan a civilizációtól történnek a dolgok, sehonnan nem jöhet segítség (vagy külső behatás), így betéve a városi környezetbe, ez alapból kiveszik. De nem is kezdenek semmit vele. Egyszer szólnak ki az utcára az arra járóknak, de azok se bagóznak oda. Előtörténet szempontjából meg a katolikus misszionáriusok találták 100 éve egy démonidéző könyv trilógiájának egyik kötetét, és ilyet szólnak a felvételen, hogy az egyház hozzájárulása kell a könyv lefordításához és feltárásához. Egy katolikus gyűlésen a bíborosok, püspökök, érsekek közt. Aztán hogyhogy nem, nem kapnak engedélyt, de csak azért is megteszik – és itt vérzik ki a dolog, mert úgy vágták volna be a vatikáni tiltott könyvek közé elzárva, hogy felveri az évszázados port. A régi archeológusos dolog legalább hihető volt.
Ami a jelenetek egy részét illeti, bőven lehetett volna mit alkotni még. Gondolok itt a démoni megszállottság alatt a test pózaira, mozgatására stb.
Nyugodtan csavarhattak volna ízületeket úgy, mintha gömbcsuklósak lennének, pláne, hogy az adott szereplő meghalt, tehát neki már oly mindegy egyébként is.
Szóval abban lettek volna még ötleteim a filmet illetően, hogy feszengjenek az emberek becsülettel. De itt min feszengtem csak? Egy tetoválótű szemhez közelítésén. Semmi máson, és egy csomó kitartott, feszültségépítő jelenet pedig egyenesen röhejes volt, mert a tucathorrorokat idézte, ha nem tucatnyi horrorfilmet. De a liftből kiszakadó vértenger is szinte egy az egyben az 1980-as Ragyogás egyik jelenete, csak más fényekkel és beállítással. Értem én, hogy homage, csak épp két felsóhajtást kiváltó snitt közé betenni inkább nevetséges. Abba már nem megyek bele, mikor a megszálltak összeállnak egyetlen lénnyé, azt hogyan és mint teszi, mik a lény fizikai kapcsolatai, hogy egyik test a másik végtagját tudja mozgatni, hogy bújnak egymásba… Mert ezt a készítők sem gondolták át, csak letudták azzal, hogy „hát, démonok”…
A démon maga is röhejes volt. Szinte csak az anyaságra, a terhességre, a gyerekvállalásra, a nem kívánt terhességre tett gúnyos megjegyzéseket. Olyan rohadt egykaptafás szövegei voltak, amitől még a „Lenyelem a lelked!”-et üvöltöző tucat hullafejűek az Ash vs. Evil Deadben is mérföldekkel jobban megírt szövegnek hatnak.Meg persze, belepakolták a politizálást egy kis takony woke-kal, aki 16(?) évesen benyög olyan twatter baromságokat, hogy attól csak felhorkanni lehet. Főleg, hogy semmi célja a dumának, nem kötődik semmihez, és a személyiségéhez sem tesznek hozzá, azon kívül, hogy ezzel alapozzák meg azt az egyértelmű emberi reakciót, amit egy szárított ember bőrkötésű, vérrel írt, démoni és torz embernyúzó illusztrációkkal teli könyv láttán érez mindenki, akinek egy marék szárított molylepkénél több agysejtje van: felgyújtani, elégetni, elásni, vízbe dobni… mindegy, csak eltüntetni. Ehhez aztán nagyon bele kellett tenni, hogy ez az ő jelleme, mikor ez nem jellemez senkit… csak aláírja, hogy extrán hülye és irritáló lesz garantáltan.
Az is nevetséges valahol – és ez már a vége a filmnek -, hogy bejön a csaj a parkolóházi részbe, elmegy a belek és a vértócsa mellett, és semmit nem vesz észre belőle, amíg be nem ül a saját autójába. És ez az egy jelenet az összekötés az első 5 perccel, amit az elején egy totál felesleges felvezetésnek éreztem… aztán ráigazolt, megtoldva azzal, hogy olcsó folytatási lehetőséget biztosít hozzá.
Az a pár hatásos jelenet menti meg, hogy ne legyen a rossz élmények közt, és inkább középszerűvé tegye. De ehhez nagyon, de nagyon durván rezeg a léc – olyannyira, hogy nem kellett neki sok, hogy a franchise legrosszabb eleme legyen végül nálam.
Egy új fejlesztésű duplaturbinás helikoptert fejlesztenek ki az amerikaiak. A Légifarkas névre keresztelt fegyver bemutatóját maga a kiötlő tudós tartja, majd miután végzett vele és mindazokkal, akiknek a bemutatót tartotta, Líbiába szökik. A kormányzatnak nagyon nincs ínyére a dolog, így egy volt vietnami háborús pilótát bérelnek fel, hogy lopja vissza a helikoptert.
A másfél órás filmet gyakran összekeverik a sorozat első duplahosszúságú részével (lévén ugyanabban az évben mutatták be), aminek ez egyébként az újravágott változata, megtoldva az első évad pár akciójelenetével. Vérbeli B kategóriás film a 80-as évek derekán, amit az átlagosnál alacsonyabb költségvetéssel áldottak meg. Ezért is olyan poén, hogy egy hagyományos Bell 222-t festettek át és szereltek fel pár kiegészítővel, hogy futurisztikusabbnak tűnjön. Viszont csak ennyit jót vagy érdekességet lehet elmondani róla…
…ugyanis nagyon látszik, hogy egy sorozat bevezetésének újravágása, így gyakorlatilag egy történetív felszálló ága csak, nem vezet messzire a történetben. Történetileg az akció lenne a hangsúly (hiszen egy esedékes harmadik világháború elkerülése lenne a cél, amit a Légifarkas ellopása és a tervezőjének ténykedése okozna), de kicsivel több mint egy óráig nem történik semmi jelentős. Mintha a korabeli kommandós filmek romantikusabb pillanatait nézné az ember lecsupaszítva a recept szintjéig és elnyújtva a céltalanságig. Egy sorozatban még nem lenne baj ez a szerkezet, de önálló újravetített filmként már nem az igazi, és egy évadösszegző formájában működhetne… amíg nem úgy nyes az olló, mint volt a 2000-es évek elején a Witcher filmmel.
Ha valaki nem ismerné a sztorit, akkor foglaljuk össze úgy Takahashi Rumiko egyik kultikus mangájának élőszereplős adaptációját, hogy adott Saotome Ranma, egy tehetséges harcművész, aki az egyik edzése során apjával együtt szörnyű átok ér: a srácot, ha hideg víz éri, akkor nővé változik, és csak meleg víz hatására tér vissza fiú alakjába. Apja ugyanígy van, csak ő pandává alakul ilyenkor. A dolgot tetézi, hogy előre le van rendezve a srác házassága is Tendo Soun három lányának egyikével, hogy a harcművészeti iskolájuk (vagyis dojójuk) öröklése biztosítva legyen.
Néha rávetem magam egy-egy live actionre is, és ennél nem nagyon tudtam ellenállni a csábításnak, noha a „TV mozi” jelzésnek elég erős jelzésértékkel kellett volna bírjon, hogy ne ezzel tegyem tönkre aznapra a magamban érzett lendületet. Merthogy nem volt egy igényes darab, sőt… Bár azért voltak jobb pillanatai, az egész bazári olcsósággal lett megvalósítva, így javában az akciódúsabb részeken, verekedős jeleneteken kívül mást felmutatni. Persze, alapból nem voltak magasak az elvárásaim, hiszen elég hosszú művet kellett volna adaptálni, a sűrítés meg ilyenkor nem a legcélszerűbb. Amennyire az alapművet ismerem, meg sem próbálkoztak ezzel, inkább a lényeget dolgozták fel – de sikerült azt is laposan tálalniuk, erőltetett jelenetekkel, amik rajzolva lehet jól mutatnak, de élőszereplős formában már nem.