A cikk a 2012 novemberi Konzol Magazin hasábjain jelent meg.
Azt hittük, itt a nyugalom végórája, mint ami a temetőkre borul hűvös őszi éjeken, mikor oly köd van a sírok közt, hogy épeszű ember nem téved arra. Hittük azt, hogy nem jelent már semmi veszélyt épelméjűségünk utolsó cseppjeire, mikhez úgy ragaszkodunk, mint a forró és kietlen sivatagban lomhán tántorgó túlélő kulacsának utolsó édes nedűjére. Hittük ezt mindaddig, amíg meg nem érkezett a végtelenség más isteneinek félelmes lelke és küldönce, Nyarlathotep, a Kúszó Káosz…
Kezdetben vala az Ősi Istenek uralma…
…aminek egyhamar vége szakadt Howard Phillip Lovecraft novellái szerint. Az amerikai gótikus horror fenegyereke által teremtett, a régmúlt nagyjait rendszerint megidéző művek bizony nem kerülték el a japánok figyelmét sem. Nem tudom, hogy az alaktalan, gyakran csápokkal illusztrált szörnyetegek, lelkek és Istenek ábrázolása miatt, vagy mert ők is ilyen betegek tudnak lenni a szó jobbik értelmében… De elnézve a csápos erőszakolós hentai-okat elég valószínű, hogy az előbbiről lehet szó. De a téma ennyiben még nem merült ki, nem, mert mi lehet rosszabb annál, ha a japánok kézbe veszik Lovecraft műveit, és az illusztrációkat horror hentai készítésre használják?
Az hogy paródiát csinálnak belőle. A Haiyore! Nyaruko-san eredetileg ugyanis Manta Aisora light novelje, ami 2009 áprilisában indult útjára. Futása óta megélt egy flash animációs OVA-t, egy ugyanilyen kivitelezésű sorozatot, plusz a sorozathoz tartozó speciált. Emellett 2011-ben még két manga is startolt, egy márciusban és egy októberben. Innentől kezdve pedig nem kellett sok, hogy jöjjön a következő TV-sorozat…
Én vagyok a Káosz, mi kúszva közeleg feléd…
…és kikészíti a hasfalad minden mennyiségben. De a főszereplőnknek, Mahirónak inkább az idegeit borzolja az az ezüstös hajú ifjú hölgyemény, aki szinte a semmiből előbukkanva csapta szét az orra előtt a rátámadó éji huhogányt. A lányról, mint kiderül idegen, a Bolygóközi Védelmi Szövetség tagja, s feladata megvédeni a srácot a rá leselkedő veszélyektől… miközben az igazi veszélyt ő maga jelenti. A lány ugyanis nem más, mint maga a Kúszó Káosz, Nyarlathotep (vagy röviden: Nyarlko). Aki mellesleg megrögzött animemániákus, és saját bevallása szerint őrülten szerelmes a srácba, mióta meglátta a küldetésportfólióban a fényképét.
De ha ezzel még nem ért volna véget az épelméjűség pontjainak elvesztése, ott van még a nagy kocka és a kissé nagyon leszbikus beütésű Cthugha, aki mindenáron Nyarlko felesége szeretne lenni. Aztán ott a félénk Hasta-kun, aki annyira bizonytalan magában, hogy simán bele lehetett ültetni a fülébe, hogy Mahiro az ő nagy álma. S mielőtt tovább bonyolítanám a dolgot, kinek mennyi épelméjűségi pontja maradt ahhoz, hogy elkezdje a sorozatot?
És akkor meglátod a sötétben rejtőző árnyat…
…ami rád veti magát és rabolja az agysejteket! A műben bizony rengeteg utalás történik jobbról és balról egyaránt. Temérdek játék, anime, ifjúsági sorozat, nyugati film képviselteti magát a sorozatban a paródia erejére. Csak hogy párat említsek: Shakugan no Shana, Gundam, JoJo’s Bizarre Adventure, Pokémon, Half-Life (a Valve játéka), Vissza a Jövőbe, Kamen Rider, a Lovecraft horror-szerepjátékok (ahol az épelméjűségi pontjaid lenullázódnak, megőrülsz és kiesel) és még megannyi cucc. Ugyanakkor a lovecrafti utalások se maradnak el, eldugott jelek, könyvek, jellegzetességek (pl. a Yasaka-ház tetőzete, ami az Arkham városiak pontos mása Lovecraft novelláiból). Na meg megjelenik benne a Sony és a Microsoft konzolháborúja is nem épp józan módon…
Az undorlatos, émelyítő ködből bukkant elő…
…a képernyőnkre. A grafika, a korábbi várakozásokkal ellentétben, miszerint egy újabb flash animáció lesz, rövid részekkel megdőlt. Rendes, rajzolt, 24 perces részek következtek, ahol az animáció végre rendesen és méltóan ki van vitelezve ahhoz, hogy jól szórakozhassunk rajta. Mert a mű már csak erről szól: egy a végletekig komolyan vehetetlen paródiája a horror, fantasy és sci-fi műfajnak. A karakterdizájn, az animáció és a grafika nagyon jó lett és nem csak, hogy szépen mutat, de a korábbi Nyarlko-animékhez képest sokkal élvezhetőbb is.
A hangok tekintetében a szinkronhangok nagyon találóak lettek. Az opening pedig pörgős és legalább annyira komolyan vehetetlen, mint maga a sorozat. Az ending is illik az egész hangulatához, megjelenésében valamint zenéjében.
A történet… van olyan? Lenni van, de nem játszik valahogy nagy szerepet az egészben, lévén nem lényege. Inkább egy kellemes kikapcsolódást, agysejtzsibbasztást és röhögést garantáló sorozat ez.
Az őrület magával rántotta a mélybe…
…a nézőt, aki meglátta a falon Nyarlathotep vérrel felfestett jelét. Érezte, hogy elméjébe lassan behatol a sötétség, racionális gondolkodása az utolsókat rúgja, míg el nem terül kehes köhögések és véres köpetek kíséretében a zárt osztály hűvös és nyirkos, döngölt földes padlóján. Szeme előtt megszűnt a világ, csak az ősi istenek univerzuma létezett a lebegő szigetekkel, miközben fülébe kegyelemért esedező halálsikolyokkal kevert mély, hörgésszerű nevetés vad rapszódiája szállt. Izmai lágy rángatózó táncba kezdtek, ahogy lassan nyúlt volna előre, hogy megkapaszkodjon valamiben, ami még az emberi világ utolsó kézzel fogható bizonyítékának számíthat…
Elkezdem majd valamikor ezt is, bár a dizájn és a Xebec stúdió azért, nem kis visszatartó erőt jelentenek. =)
Egy kérdés, az eredeti DLE féle ovákkal érdemes kezdeni, vagy hagyjam azokat, és ugorjak rá egyből a Xebec verzióra?
A DLE-féle OVA-k elég mellékesek, nem igen merítenek a műből, csak támaszkodnak rájuk. Bár 9 rész, az még nem a világ, ahogy a szezon hosszú TV-sorozat se. Ezektől kábé annyit várj, hogy semmit.
Inkább a Xebec verziót mondanám mérvadóbbnak, de ha szeretnéd látni mennyire ég és föld a kettő minden szinten minőségben, akkor nézd meg a DLE-verziókat is. Az után a Xebec messsze jobbnak fog tűnni.