Talán nem is gondolnánk, hogy az animék és a mangák egyik atyja immár több mint 50 éve alkot. Az ő nevéhez fűződik a mecha műfajnak két komolyabb variánsa, a pilótavezérelt és az átalakulós robotok témája, de még az ecchit is a nevére írhatjuk. Munkái noha a fantasy és a sci-fi könnyedebb ágaiból készültek, a sötétebb shounen és a könnyebb seinen hangvétel mellett még egy jellegzetessége van igazán: az egészséges erotika…
„Így lettem mangaka”
Nagai Kiyoshi néven 1945-ben nem sokkal a világháborút lezáró japán fegyverszünetet követően látott napvilágot az Pshikawa prefektúrabeli Wajimában. Apja korán elhunyt, így anyjával és négy testvérével Tokióba költöztek. Gyerekkorában és későbbi stílusára két mű volt igazán nagy hatással rá: az Isteni színjáték japán kiadásában Paul Gustave Louis Christophe Doré, XIX. századi francia művész illusztrációi; valamint Tezuka Osamu Lost World című mangája.
A középiskola után egy évet egyetemi előkészítőbe járt, és olyan több héten át húzódó súlyos betegségben szenvedett, hogy azt hitte belehal. Ekkor határozta el, hogy a hátralévő életében szeretne a gyerekkori vágyát tető alá hozni: egy mangát készíteni. Az eset olyan mély noymot hagyott benne, hogy a gyógyulását követően feladta az egyetemi jelentkezését és csak a mangakészítésnek élt. Ekkor született meg egy későbbi művének egy prototípusa is, amelyet egyik bátyjával közösen írtak.
Azonban a kezdés nem ment simán: édesanyja erőteljesen ellenezte a képregényrajzolói ambícióit. Azt sem nézte jó szemmel, hogy fia lemondott ezért az egyetemről, és egyes szóbeszédek szerint jelentős szerepe volt a korai munkáinak elutasításában. Ezen pletyka (amit érdekes módon csak olasz források említenek) ugyanis arról szól, hogy a morcos anyuka sokszor személyesen kereste fel a kiadókat, hogy a beküldött próbamunkákat utasítsák el. Ennek ellenére a Shōnen Sunday-ben megjelent az egyik műve, amire Ishinomori Shōtarō (Tezuka egyik egykori segítője, akkor már befutott mangaka) felfigyelt és szárnyai alá vette asszisztensnek.
Botránykeltés és úttörősködés
A bevezetőben Tímár Péter 1985-ös filmjére utalás korántsem volt véletlen tőlem, hiszen a mangaka munkáinak sokszor bohókás hangvétele és könnyed, a sejtető és kissé nyílt, de azért még nem teljesen kitárulkozó erotika használata gyakorlatilag védjegyévé vált. Nem is oly véletlen, hiszen Nagai volt az első, aki az erotikát a modern mangák elemévé tette, ezzel nem csak új utat nyitva a műnem fejlődésében, de a mangákról társadalomban élő képet is sikerült gyökeresen megváltoztatnia. Első komolyabb munkája, a Harenchi Gakuen igen hamar felkapott lett, TV-sorozatok és élőszereplős feldolgozások készültek belőle, és a mangát megjelentető, frissen indult Shōnen Jump magazint heti szinten milliós példányszámban elkelő termékké tette. Ez a korai műve mai szemmel meglehetősen szelíd, de korában kifejezetten botrányt keltőnek számított, ami végett gyakran érték vádak a szülői közösségek részéről, amit a média is felkapott. A rajongói viszont ez idő alatt folyamatos támogatásukat fejezték ki az inkább aranyosnak, mintsem szexuálisnak szánt rajzokkal dolgozó, a nemi szervek és aktusok ábrázolását kerülő művész felé. A Harenchi Gakuen ennek ellenére véget ért, meglehetősen ironikus módon: az említett szülői közösségek tiporják el és ölik meg különös kegyetlenséggel a művének szabadságukat kifejezni vágyó szereplőit. Ez a befejezés végleg ráégette a „tabudöntögető” billogot, és a merész, erőszakos és erotikus művek tényleges úttörőjévé tette.
Azonban ennyiben nem állt meg a dolog: miután a Harenchi Gakuen adaptációiból nem kapott jogdíjat, testvéreivel megalapította a Dynamic Productions-t, aminek az ernyője alatt kezdett el alkotni, ezzel szavatolva a munkáiért járó stabil anyagi elismerést. Ebben az évben csatlakozott hozzá Ishikawa Ken, akivel az első átalakulós robot történetét, a Getter Robót írták. Emellett az első pilótavezérelt mecha történetet is letette az asztalra: a Mazinger Z-t, aminek anime adaptációja az első igazán sikeres szuperrobotos sorozat lett (a spanyolországi Tarragonában még szobrot is emeltek a robotnak). Másik leginkább külföldön (különösképp az olaszoknál) közkedvelt műve volt a Devilman, aminek számos változata jelent már meg első publikálása óta. A mahou shoujo műfajt se hagyta értintetlenül, a Cutey Honey című mangájának hatása alapozta meg a későbbi Sailor Moont. A korai termékenységét jól fémjelzi, hogy egy időben egyszerre 5 heti megjelenésű mangát is készített.
De milyen a stílusa?
Nos, ez attól függ, hogy milyen pozícióban dolgozik egy mangán. Történetíróként nem igazán törődik a részletekkel, a cselekmény pedig meglehetősen lendületes, a karakterei egyszerűek, pár szóban jellemezhetőek. Időnként beletalál a tutiba, és sikerül egy igen komoly felhangot megütnie,vagy úgy csavarnia a történet folyását, hogy fenn tudja tartani az érdeklődést. Hogy aztán a legtöbb esetben nagy hirtelenséggel elvágja és lezárja azt.
Mindezek pedig rajzolóként is elég igazak rá. Mintha a kezdeti bohózatos stílust nem lett volna képes levetkőzni: a főbb szereplők sokszor hasonlítanak egymásra, és csak a ruha- vagy a hajviselet engedi őket megkülönböztetni, míg a gonoszok (de még az egyszerű utcai huligánok is) mindig karakteresek, jellegzetes vonásokkal rendelkeznek. Amikor pedig kifejezetten sötétnek, erőszakosnak kell lennie, akkor pedig nem fukarkodik a megjelenítésen, és a korábbi könnyed és kissé semmilyen, szellős stílussal szemben rendkívül hangulatos, feszültséggel teli, részletes és aprólékos lesz. Persze, a 70-es évek és korai 80-as évek szintjén, hiszen a rajzstílusa nem sokat változott az évtizedek során.
Végszavak
Jelentősége nem csak a termékeny munkássága miatt számottevő, hiszen a mangáinak se szeri se száma, és a legjavához készült is anime adaptáció, hanem egyéb érdemei és elismerései miatt is. Hiszen a Susano Oh mangája elnyerte shōnen kategóriában a 4. Kodansha Manga Awardot 1980-ban, a 25. Japan Movie Critics Awards gyémántfokozatú díjazottja, valamint a 47. Japan Cartoonists Association Awards (2018) megválasztott oktatási, tudományos és technológiai miniszteri díjazottja. 2005-ben karakterdizájnt oktató professzora lett az Osakai Művészeti Egyetemnek, valamint 2009 óta a Tezuka Osamu Kulturális Díj nevezési bizottságának tagja.
A tabudöntögetés és a kezdeti botrány idővel pedig kifizetődőnek bizonyult, hiszen olyan alkotók nevezték meg komoly ihletőerőként a mangakát, mint Hideaki Anno (Evangelion), Miura Kentarō (Berserk), Nishimura Yoshihiro (a Tōkyō Gore Police rendezője), Urobuchi Gen (Fate/Zero, Saya no Uta), illete Suda Goichi (videojáték tervező, író és rendező). Mindannyian a korábban említett Gō Nagai művek egyikét (vagy többet) neveztek meg hatásgyakorlónak, vagy gyerekkori esetleg középiskolai kedvencként.
A cikk a Mondo Magazin 2019. októberi számában jelent meg.