Ha Sherlock Holmes-nak mágikus hatalma lett volna…: Lord El-Melloi II-sei no Jikenbou: Rail Zeppelin – Grace Note

Az utóbbi időben a Type-Moon háza táján pörögnek az események, egymás után jelentették be és jelentik be a frissebb és frissebb adaptációs címeket, amiknek egyik állomása az újévi speciálok lettek, amit a Fate/Grand Order mobiljátékkal együtt reklámoznak. Az idei év eleji meglepetés volt egy paródia epizód kíséretében a jelen cikk tárgyának nulladik, ízelítőnek szánt epizódja, valamint a hírek a mobiljáték első történetszálának utolsó előtti fejezetét feldolgozó, ősszel induló sorozat híre.

De most lépjünk is hátra egyet, ne szaladjunk annyira előre. Aki legalább hallott már a Fate franchise-ról, annak nem ismeretlen a rengeteg cím, amivel a kereső megáldja. Tehát adott a kérdés, a kronológia. Időben a Fate/Zero eseményei után járunk, de még a Fate/Stay Night címek előtt vagyunk. Helyileg pedig elhagytuk Japánt, árgus szemeink a ködös Albiont figyelik, ugyanis London mellett az angol vidék kerül a középpontba. A történet pedig ezen idővonalnak egy mellékágán fut végig, emiatt pedig célszerű későbbre tartogatni.

Tényállás

A sorozat pedig nem rest beavatni azért a helyzetbe már az elején: a negyedik Grál-háborút túlélő Waver Velvetnek beszámolót kell tartania elrablóinak arról, hogy mi történt vele a rituálét követően. Ebben a felütésben fogjuk megismerni a sorozat további légkörét és jellegét. A mester-szolga párosok összetűzése, a mindenható kívánságteljesítőért vívott harc a múlté, és teret kapott a mágia mibenléte, elmélete és használatának sokszínűsége.

Waver miután hatalmas adósságokba verte magát egykori mentora örökségének megmentése érdekében, a felelőssége teljes tudatában gürcöl, dolgozik a hitel visszafizetésén, az El-Melloi család vezető szerepét ideiglenesen elvállalva kell kamatoztassa széleskörű ismereteit és tanulmányait, amelyek rendre abból állnak, hogy valamilyen bűnténynek tűnő helyzetet kell megoldania a tanítványai segítségével.

Kifejtés

A light novel sorozat 2014 év végén indult útnak, és azóta 10 kötete jelent meg. Az előtörténete elég érdekesen indult, ugyanis a szerző, Sanda Makoto egy ízben együtt játszott asztali szerepjátékot a franchise atyjával, Kinoko Nasuval és a Fate/Zerót is jegyző Urobochi Gennel a 2012-es nyári Type-Moon Festen, mikor Nasu Makotónak szegezte a kérdést, hogy tudna-e egy történetet írni a franchise-on belül Waver főszereplésével. Makoto pedig vállalta a kihívást, és innentől már minden adott volt.

Emiatt is elég nehéz átfogóan írni a sorozat történetéről, ugyanis az alapmű, a light novel kötetpárokra oszlik: minden ügy két kötetet tesz ki, amiket egy halovány háttérszál fűz össze. Ez az epizodikusság jellemző a sorozat első felére is, amelyet végül a harmadik ívet feldolgozó hatrészes történet veszi át. A mellőzött első négy kötet eseményeiről csak utalás szintjén beszélnek a szereplők, de hogy pontosan mi történt ott, nem tudjuk meg. Ennek ellenére nem elhanyagolhatóak, jelentéktelenek, hiszen az ezekben bemutatkozó trükkök és problémák, amelyekre a kánonanyag megértéséhez szükségünk lesz vagy lehet, itt mutatkoznak be összefoglalva.

Továbbá, ha már Fate, a misztikum és az átfedések sem maradnak el. Misztikum területén előkerülnek régi babonák, alig ismert legendák és legendaváltozatok, amely utóbbiak közül az egyik szervesen kapcsolódik a címszereplőnket állandóan kísérgető segédhez, Gray-hez. Átfedések tekintetében megjelennek már jól ismert szereplők a franchise különböző pontjairól. Ilyen például a Kaleid Liner-sorozatokból Luviagelita, vagy az Apocryphából a Fekete Berserker ottani mestere, Caules. Ezek megmosolyogtató easter eggnek tűnhetnek elsőre, azonban mindegyik vendégszereplő igencsak aktív, befolyásoló tényezője a cselekmény folyásának.

Ez igaz adaptációk terén a mangára is, ami 2017 októberében indult útnak Saiki Keita rajzolásában, és jelenleg négy kötettel büszkélkedhet. Ezen kívül egy webrádiós dráma futott a TV sorozattal egy időben, amelyet az egyik mellékszereplőt alakító Seiichiro Yamashita írt. Valamint egy színpadi darab (stage play) várható az év végén, jövő év elején.

Whodunit? Whydunit? Howdunit?

A fenti három szó nem véletlen agymenés. Ezek krimi alműfajok, amelyek arra fektetik a hangsúlyt, hogy ki, miért vagy épp hogyan követte el a történet középpontjában álló, megoldásra váró ügyet. Ennél jobb cím/utalás nem is kell a kivesézéshez.

A sorozatot a franchise történetében már a sokadik stúdió vette kezelésbe. Ezúttal a TROYCA, akik korábban közös produkciókban készítették az Aldnoah.Zero két évadát, illetve önállóan a Sakurao-sant vagy a Re:Creators-t. Talán merhetem mondani, hogy a sorozat animáció és grafika terén várakozáson felül teljesített. Rendkívül hangulatos világítással, kameraszögekkel dolgoznak, de amit nagyon profin kezelnek, az a fényekkel való játék, a tükröződések. Noha animáció terén nem csillog annyira, mint állóképeken, hiszen csak elvétve pörögnek fel ahhoz úgy az események. Amire még külön hangsúlyt fektettek, az a szereplők mimikája, apró mozdulatai, amelyek olykor beszédesebbek.

Hangok tekintetében Kaijura Yuki visszatért zeneszerzőként, és valami parádés, jól észrevehető munkát tett le az asztalra. A nyitózene valami rendkívül sejtelmes, ami kiválóan megalapozza a hangulatot. A záródalt ASCA adja elő, aki már bizonyított eleget, és itt se okoz csalódást az andalító számával.

Szinkronhangok tekintetében Namikawa Daisuke visszatér Velvet szerepébe, mint az eredeti, fiatalkori és a kiégett, nyúzott, elcsigázott felnőtt énje. Ahogy már számtalan más szerepében megszokhattuk, remekül hozza a kissé nyegle, gyenge, félszeg, valamint a magabiztos kiállású, erős karakterek hangját, viszont eddig nem sok eset volt, ahol a kettő közt élesen váltania kellett volna. Rajta kívül még több veterán szinkronszínész is megszólal, mint Ono Daisuke (pl. Durarara!! – Shizuo; JoJo – Kūjō Jōtarō), Itō Shizuka (pl. Highschool DxD – Akeno, Shana – Wilhelmina), illetve olyan újak, mint Minase Inori (pl. Danmachi – Hestia) vagy Ueda Reina (neki kiemelkedőbb szerepe, amiről szélesebb körben ismerhető lenne, még nem volt).

Történet tekintetében az első felének eléggé csalódást keltő hatása van, amelyet a már korábban említett „lényegében pótoljunk, de meséljünk el olyasmit is, ami majd a főszálban érdekessé válik” mentalitás okoz. Viszont azt követően, amikor már szorosabbá válik az epizódok fűzése, egyre jobban csigázza a nézőt, ha hajlandó eltekinteni attól, hogy ez a Fate-cím sok tekintetben szakít az eddig megismert stílussal. A magyarázatok, levezetések bár nem hangzanak a legérdekfeszítőbb dolgoknak, sokban hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjük ennek a világnak a felépítését.

Végszó

Nehezen tudok a franchise-zal szemben elfogulatlan lenni, hiszen gyakorlatilag mondhatom, hogy a veséjébe látok. Kifejezetten élveztem a sorozatot, vártam hétről hétre, vakartam a fejem a csavarjain, mikor próbáltam fejben összerakni a megoldást… Mindezek mellett tényleg üdítőleg hatott, viszont azért ha lehet egy jó tanácsom, azt fogadjátok meg: azért ne ezzel kezdjétek az ismerkedést, de ne is ez legyen a második körötök a franchise-on belül.

A cikk a Mondo Magazin 2019. októberi számában jelent meg.