Nem kisebb vállalkozásba kezdtem ezzel a poszttal, mint a The Walking Dead című sorozat első 4 évadának összefoglalására, véleményezésére, holott az évadok egyenként megérnének egy-egy bejegyzésnyi misét. Ehelyett inkább rövidre fogom, mivel amúgy is 3 évaddal elkéstem a dologgal, mert a 4. már javában ment, mikor én elkezdtem a sorozatot nézni…
Gyors eligazítás
A The Walking Dead franchise-nak 3 terepe van manapság: a nyomtatott forma (könyvek, képregények), a számítógépes játékok és a tévéképernyő. Ezek közül a játékok, főleg a legismertebb a Telltale Games által kiadott epizodikus interaktív szerepjáték (jobban nem lehet megfogni az általa képviselt zsánert) elég más történetet és útvonalat jár be, mint a képregény és az azon alapuló sorozat, de áthallásokat helyenként találni köztük. A történet mindegyik esetben a zombi-apokalipszis témájával dolgozik, ingázva a történet- és a karaktercentrikusság közt, azonban a médiumok közül egyedül a játékok nem pedzenek meg komolyabb húrokat.
Ugye, a zombi-apokalipszis témájában alapvetően mit vár az ember? Kezdve az első zombis filmekkel még a múlt század közepe táján inkább az izgalom és a rettegés volt a lényeg a kor alacsonyabb színvonalán. Igazán termékennyé a zsáner George A. Romero tette Az élőholtak éjszakája című 1969-es klasszikussal, ami már inkább a korának elkényelmesedett emberének túlélési képtelenségét mutatta be, így az akkori társadalom felé fordítva a kritikusi tükröt. Ezt a szokását később se hagyta meg a Holtak hajnala és a Holtak napja filmekre, de még annyira a Holtak földjében se szakadt el tőle. Ellenben a többitől, ami azt követte. Korábbi szokásával ugyanis, hogy évtizedenként 1 zombis filmet készít az akkori társadalom képének kritikájával, a 2000-es években megfejelte még 2-vel, a Holtak naplójával és a Survival of the Deaddel, amelyek már inkább a tucatfilmek sorait erősítik. Szóval mondhatjuk, hogy a kor társadalmának és emberének kritikáját némi szaftos csámcsogás közepette.
A sorozatról
És ezt lényegében meg is kapjuk sorra-rendre, megfejelve a túlélési kényszerrel, feladással, önfeláldozás, öngyilkosság és a helyzetekkel járó erkölcsi kérdésekkel. Az első évadban még jócskán kijut belőle, utána ahogy egyre jobban ismerjük meg a kialakult új világot, úgy egyszerűsödik minden, szinte a végletekig, de a negyedik évadig szépen kitart. Mindeközben szereplőink is komoly változásokon esnek át: a kezdetben még elég félősek, később, ahogy egyre többet küzdenek az élőholtakkal, egyre többet foglalkoznak a „hogyan éljük túl” kérdéssel, úgy válnak egyre merészebbé, sztoikusabbá a történtek iránt.
Ezen felül az első két évadot kellő mennyiségű dráma is átitatja: Rick felesége, Lori például jó ideig összeszűrte a levet Rick volt társával, Shane-nel, abban a hiszemben, hogy férje már halott. Természetesen a halottnak hitt férj visszatérése nem kis bonyodalmakat okozott, Lori egy darabig két vasat tartott látványosan a tűzbe, majd a férjét választotta inkább, amibe Shane lassacskán beleőrült. Emellett ott van rendre a rokonok, barátok elvesztése, mint folyamatos téma, valamint a lassacskán az addigi elvekben, demokratikus rendszerben és értékekben való kiábrándulás is.
Egyértelműen ezek az első részek, az első két évad a sorozat legjobb részei, ezeket körülbelül 2 nap alatt bedaráltam, csupán annyira foglalkoztatott mi lesz. A lejtmenet a harmadik évadban indul meg az első részekben, majd az évad végére lényegében kiteljesedik. Félreértés ne essék, kifejezetten érdekes volt, főleg Woodbury és a Kormányzó miatt, de nem voltak túl izgalmas részek egyik szinten sem, mivel az eredeti karakterek eléggé ledegradálódtak. Rick, Andrea például ebben az évadban kifejezetten irritáló szereplővé vált, míg Glenn, aki korábban merész, ám ügyes húzásokat hajtott végre, most egyszerűen a párja, Maggie pincsikutyájává lett, annyira hozzánőtt. Körülbelül kettejük szerepe leegyszerűsödött odáig, hogy ha mentek valahova, akkor fix, hogy egy gyors menetet lezavartak vele együtt. És még lehetne sorolni az okokat, hogy mi a gond a harmadik évaddal.
A negyedik évad viszont megkezdte a visszatérést a korábbi színvonalra, ám valahol eléggé eltévedhetett útközben, mert nagyon sokáig stagnál. Az első részekben a hirtelen felduzzasztott szereplő gárdát nagyban leépítik egy járvánnyal, ami még rendjén is van: a helytelen táplálkozás, valamint hogy már lassan 2. éve tartanak ezek az állapotok és a legtöbb élelmiszer már rég megromlott és csak néhány tart ki a konzerven kívül, és a nem túl barátságos, kellemes környezet, ami a szállást illeti, megviseli az emberi szervezetet. Kifejezetten érdekesen indul, de aztán a kormányzó feltűnésével és az ő Woodbury utáni idejével foglalkozó részekre újra leül, sokszor értelmetlenné válik a hatalmas idő- és jellembeli ugrások miatt, és csak a szezon közepét záró finálé részre ugrik vissza a színvonal. Ami ezután jön, az már hellyel-közzel nevezhető jónak. A korábbi csapat szétszéledt, sokakat elvesztettek, nem tudni mi történt velük és lassacskán egymásra találnak. Nagyon sok jelenetet helykitöltő üresjáratnak éreztem az elején, majd később, ahogy kezdtek az útjaik egyre jobban kereszteződni, talált újra magára a sorozat. Az utolsó 3 részre, konkrétan.
Az egész lehetett volna jobb is, többek közt azzal, ha a harmadik évadot nem nyújtják feleslegesen el és a negyedik évadot kicsit jobban kibontják és a Terminushoz érés maradt volna a következő évadra. Így jelenleg a következőképpen fest a sorozat bizonyítványa:
Első évad: 8/10
Második évad: 7,5/10
Harmadik évad: 5/10
Negyedik évad: 6/10
Most már kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mennyire voltak a negyedik évad végének húzásai kiszámíthatóak, illetve meddig tudják, kívánják még húzni a történetet és miként. Nyilván Terminus nem tart ki a következő évad feléig és aztán megint kezdődik az, hogy útonállóvá válik a társaság… és mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam a képregényeket, de ha már itt tartunk… lehet beugrom a könyvtárba értük.
Igen, sokat hallani ezekről a cuccokról – lassan már csak én nem fogom ismerni őket. Lehet hogy ezen változtatnom kéne. Szerintem én majd a képregényekkel kezdve kóstolom meg…
Nem is oly rég daráltam be én is az eddig leadott 4 évadot, és mint ha csak az én gondolataimat írtad volna le.
Az 1. évadnak, sikerült egy remek hangulatot elkapnia, ami később sajnos, folyamatosan kopott ki, az egyébként jó ötletek ellenére. A 2. évad főleg azért tetszett, mert betekintést engedett abba, hogyan ment tovább az élet Hershel farmján, ahol ugye már egyszer megfordulhattunk, a Telltale jóvoltából, egy rövid közjáték erejéig.
A 3. évadnak főleg az eleje tetszett, amikor megtisztították a börtönt. Utána viszont, ahogy belépett a képbe a kormányzó, Rick és társasága úgy kezdtek egyre érdektelenebbé válni. Kvázi engem ebben az évadban kezdett el egyre inkább Daryl megfogni, úgymond átvette nálam Rick addigi szerepét. Akinek az az átmeneti megőrülése a felesége miatt, nagyon nem hiányzott, még ha valahol érthető is volt.
A 4. évad hát igen, eléggé fárasztó volt az a sok üresjárat, és az immár tankkal megfejelt újabb börtön ostrom is inkább hatott mezei újrahasznosításnak, mint sem epikus csatának. Glenn-t pedig jó képen tudtam volna vágni, mert oké, hogy fontos neki élete szerelme, de ennyire forrófejűen, minden gondolkodást nélkülözve, másokkal nem törődve utána rohanni valakinek, ez egyszerűen nem vall rá. Ez nem az a Glenn, akit az első évadban megismertünk. Aztán persze lehet ezt karakterfejlődésnek nevezni, akkor viszont az irányával van a baj.
Ja és továbbra se értem, hogy ez a „mindenképp visszajössz!” csavar, mi a halálért kellett a franchiseba, mert eddig még semmi pluszt nem adott.
Tulajdonképpen nincs „jó karakterfejlődési irány” a sorozatban. Ha azt vesszük alapul, hogy a civilizált értékeket kell elhagyni azért, hogy te túl tudd élni és legyél kíméletlen… Nos, a mai világban ez negatív dolog, viszont a sorozatban pont a pozitív irány. Viszont szereplőink eléggé furán veszik a helyzetet: könnyelműek, amit talán erősít, hogy nem vágtázó zombik loholnak a nyomukban. De mondjuk egy Romero-féle „okos hordával” meg lenne a leckéjük, és folyamatos lenne a kétely, hogy jó-e a védelmük. Így viszont nagyon bennük van az örök remény, és igazán sokan nem ábrándultak ki a dolgokból, hogy jó irányba haladjanak.
Ami még őket illeti, Lizzie engem baromira irritált. aztán mikor kiderült, hogy milyen disznóság fűződik hozzá, a képernyő előtt könyörögtem, ha feltűnt, hogy lőjék már agyon vagy etessék meg pár csoszogóval…
Az bennem is felmerült, hogy ha a zombik úgy rohannának itt is, mint a 2004-es Dawn of the Dead-ben, vagy legalább is lenne köztük néhány ilyen, mint a Dead Island-ben, akkor bizony nem lenne ennyi „szabadidejük”. Persze kellenek néha nyugodt, lassabb jelenetek, amikor a karaktereknek jut idejük egymással foglalkozni, de ami már most megy, az kezd sok lenni.
Az első évadhoz képest nekem is az volt az érzésem, hogy a zombik szépen, folyamatosan vesztettek a veszélyességükből. Pláne hogy az automata gépfegyverek, már szinte minden karakternél ott figyelnek. Talán ezért is dobták be azt a tankot, hogy legyen valami ami némi kihívást nyújt.
Pont fordítva láttam. Első évad számomra lassú és vontatott volt. 2.évadra már beindultak a dolgok, láttam pozitívumokat. Harmadik évad meg nagyon tetszett. 4.et még nem láttam (majd ha kijön magyar szinkronnal). Mindezt úgy, hogy nem kedvelem a zombis filmeket/sorozatokat. de ebbe belenéztem.
Mostanra végeztem én is a 4.évaddal. Soha nem szerettem a zombis dolgokat (sem filmeket, sem mást), de erre valahogy rávettem magam. Első évad pár része nekem végtelenül unalmasnak hatott még, lehet hogy az újdonság miatt is. Aztán a 2.évadra belelendült a dolog és valahogy beszippantott a sorozat. 3.évad sem volt rossz a kormányzóval, bár egy picit rosszabb, mint az első két évad. Viszont a 4.évad, annak is a vége még jobbá tette ezt a művet. Szóval az az 5-ös érték számomra nagyon kevés.