Top 5 idei legjobb animéje

Ugyan még a téli szezon nem ért véget hivatalosan, de nálam már most biztos, hogy mik az idei év legjobb animéi. Ezeket szedtem össze egyetlen egyszerű szabállyal: idén kellett indulnia (így a Parasyte / Kiseijuu kiesett a szórásból). Amúgy további három lista lesz még tőlem top 5 kategóriában idén: az idei év pozitív csalódásai, csalódásai, és legrosszabb sorozatai.

5. Grisaia no Meikyuu és Grisaia no Rakuen

Értelmetlen lenne kettőbe választani a háromnegyed órás Meikyuu specialt és a Rakuen sorozatot: a sorozat első fele ugyanis közvetlenül folytatja a Meikyuu-ban megkezdett visszaemlékezés szálat. A Kajitsu is sötét volt a maga módján egy-egy témával, ami a főszereplő lányokat illette, de a főszereplő Yuuji múltja sokkal brutálisabb: családbeli elnyomás, tragédia majd széthullás után terroristaképzést kap, orgyilkosként dolgozik annak, aki szexuális játékaihoz használja fel az ifjút. Így kerül később egy terrorelhárítási akció keretében rehabilitációs és képzési programba, hogy ezúttal nagyobb célokért küzdjön, míg a saját múltja kísérti.

A két mű nem csak megválaszolja a Kajitsu végén megmaradt kérdéseket és teljessé teszi a történetet, hanem jelentős kihagyások, változtatások nélkül feldolgozza az azonos című visual noveleket (a Kajitsu több okból is sűrített és változtatott a sztorikon, sztorielemeken). Aki hiányolta a lányok cselekvőképességét az előző sorozatban, itt számítására lelhet.

4. Danna ga Nani wo Itteiru ka Wakaranai Ken 2 Sure-me

Ugyan az előzménysorozat ismerete elengedhetetlen ehhez a szériához (elvégre előtörténetek, és köztes események mellett az első évad 13. részét is folytatja), mégis felkerült a listára két alapos indokkal:
– remekül kiegészítette az előző szériát és
– megerősített abban, hogy miért imádtam az előzményét.

Kaoru és Hajime házaséletében megvannak a hullámvölgyek: az otaku férjnek már az elején megvoltak az aggályai a házaséletről, és nem igazán alkalmazkodik a változásokhoz, de mindenképp szem előtt tartja a feleségének érzéseit, szándékait. Felesége ezzel szemben támogatja, megérti, és igyekszik a nehézségein átküzdeni a férfit. A házastársak nem csak remekül kiegészítik egymást, és értelmet adnak a „jóban-rosszban, egészségben-betegségben” eskü szövegnek, hanem megmutatják, hogy milyen is az egészséges párkapcsolat, és elsősorban a családra helyezi a hangsúlyt, ami japán viszonylatban kissé szokatlan. Így lesznek csak igazán szerethetőek, és vettek meg erre az évre (is).

3. Shimoneta to Iu Gainen ga Sonzai Shinai Taikutsu na Sekai

Jogos lenne a felvetés, ha nem szerepelne egy ecchi a listán, nem én lennék. Azonban tegyük tisztába: a röviden csak Shimosekának vagy egyszerűen Shimonetának emlegetett széria okosabb a nagy mellvillogtató művektől, és a gross out comedy-ktől. Ennek pedig egyetlen jelentős oka van: a megfogalmazott társadalomkritikája.

A sorozat alapfelfogása, hogy már 15 éve (a light novel szerint ennyi idő telt el), hogy bevezették a közoktatási és közerkölcsi törvényt, és egyre inkább szigorították. Így került az emberekre egy orwelli 1984-et idéző kis ketyere, ami hangot vesz, nyomon követi az internethasználatod és a kézmozgásod. Mindezt egyetlen célért: hogy az emberekből is kiirtsák az alpáriságot, az altestiséget, ne csak az utcákról, üzletekből, filmekből. Ennek köszönhetően egy olyan generáció jön létre, amely alapvetően nincs tisztában nem csak a szerelem mibenlétével, de a szaporodással sem, köszönhetően az elnagyolt, modoroskodó elméleti megfogalmazásoknak. Így jelennek meg Japán utcáin az ún. vulgárterroristák, akik mindezt el akarják törölni.

Alapvetően az előzetes felvetés nem sok jót sugall, tekintve, hogy a vígjátékot a japánok gyakran mennyire túl tudják tolni a kellő szinten. A sorozat a jó ellenpélda arra, hogy találják meg az összhangot az altesti humorral, beszólásokkal tűzdelt gross out comedy műfaj, az abszurd és sajátos humor közt, és alkot nem egy emlékezetes karaktert a klisék ellenére. Talán ezért is került erre a listára, és nem a pozitív csalódások közé. (Főleg, hogy ma már nem lehet büntetlenül 1-1 disznóbb, feketébb vagy morbid viccet elsütni anélkül, hogy valami hiperérzékeny puhapöcs meg ne sértődne.)

2. Death Parade

A tavalyi Young Animator Project négyesfogatában tűnt fel először a koncepció, akkor még Death Billiard címen. Az elhunytak lelkének megmérettetése már ősi mitikus téma, számos kultúrában feltűnik valamilyen formában az ősi Egyiptomtól a zsidó-keresztényig…

A Death Parade ezt hozza el, miközben emberi sorsokat ismerünk meg, hasonlóan a Jigoku Shoujóhoz. Ennek során feltárul előttünk a két fél kapcsolata, egymás iránti sérelmeik, így alakítva ki az eleinte kissé felszínesnek tűnő karaktereket. Már az első Fűrész film is ezért tetszett, szerettem emiatt a Jigoku Shoujót is. Emellett jönnek a dilemmák jóról és rosszról, aminek elsősorban a nézőben kell lecsapódnia.

 1. Young Black Jack

„Na jól van…” – gondolhatjátok okkal, de azért emeljük ki, hogy az első rész első pillanataitól kezdve tartja bennem a feszültséget.

Osamu Tezuka egyik legjobb, ha nem a legjobb karakterének előzménytörténetét ismerjük meg ebben a sorozatban, történelmi környezetben. Az 1968-as év sorsfordító a jelenkorban: ekkor zajlottak a diáklázadások világszerte, felélénkült a vietnami háború a Tet-offenzíva megindulásával, meggyilkolják Martin Luther King Jr. tiszteletest és polgárjogi aktivistát többek közt. Főszereplőnk, Black Jack mindezeket megéli orvostanhallgató fejjel. Mindezek az események, és szeniora, Maiko segítik ahhoz, hogy azzá a karakterré váljon, akit már Black Jackként ismerhetünk Tezuka műveiből.

Konstans jellemfejlődés kíséri végig a sorozatot, erkölcsi és orvosi dilemmákkal, kérdésekkel, történelmi kitekintéssel, valamint hiteles műtéti és orvosi ábrázolással. És mindez rendkívül élvezetes, hangulatos és nem utolsó sorban izgalmas sorozattá teszi. Így talán nem csoda, hogy ez volt nálam A legjobb anime idén.