Űrkalózok a láthatáron: Space Pirate Captain Harlock (2013)

Aki ismer, az jól tudja, hogy Leiji Matsumoto munkáit nagyon bírom: igazi fílinges sci-fik, amelyek ma is képesek a retro érzést hozni. A hetvenes évek óta nem volt évtized, hogy ne készült volna valamilyen Leiji-műből sorozat, mozi vagy OVA. A legtöbb visszatérő karaktere már a ’60-as években körvonalazódott, ’73-ban pedig megjelentek: a Space Battleship Yamato világának szereplői, amelynek eredetileg 39 részesre tervezett hosszában az utolsó 13 részben Harlock kapitány, egy másik ikonikus figurája kapta volna a főszerepet. Azonban ez elmaradt, a projektről levágták ezt az adalékot. Később az Emeraldas vs. Harlockban mutatkozott be igazán először, majd 1978-ban önálló mangaként és sorozatként debütált. Később több másik sorozatot, külön történetet kapott, előzménytörténetét viszonylag sokszor módosítgatták, de megmaradtak egy téma körül: a Földért harcoló katonából lett galaxis-szerte körözött űrkalóz.

Egy kicsit tekintsünk Harlock történetébe mielőtt elkezdem vesézni a dolgokat. 1978 óta a karakter folyamatos árnyékolás alatt állt, amit nagyon könnyen össze tudunk hasonlítani pár rész alapján az eredeti sorozat és a 2001-es Endless Odyssey közt. ez eredeti sorozatban egy könnyedebben gondterhelt, de mégis mosolygós, kalandvágyó kalóz képét kaptuk a maga romantikájával, azaz a szállítóhajók fosztogatását azért tette folyamatosan, hogy szegények és nélkülözők kaphassák meg az emberiség felsőbb vezetőinek harácsolása és lustasága, tunyasága okán egy hamarosan beütő válság idején. Az Endless Odyssey alatt viszont a kapitány egyszer se mosolyog, hideg és kimért, és sokkal inkább rejtélyes, mint barátságos. Az Endless Odyssey OVA még addig is elment, hogy személyének a sötét oldalát is megmutassa.

A 2013-as film, amire már a rajongók bő 5 éve vártak, és a Toei Animation majdnem milliárdos költségvetési keretét élvezhette, hogy high-end CGI-jal rakják össze, olyan szinten, amit talán a legtöbb mai számítógépes vagy konzolos játék animált átvezetője is simán megirigyelhetne, tudott a karakterben újat mutatni? A válasz igen, tudott. A karaktere még árnyaltabb, rejtélyesebb lett, aki nem átall veszélyes helyzetekbe vetni magát és könyörtelenül lecsap a földi flotta hajóira. De ez még a felszín: ha az ember azt hitte az Endless Odyssey végén kiderült sötét titok nem volt elég nagy folt a karakter történetén, akkor ez a film garantálja, hogy a fehér lapból egy tollhegynyi helyen se maradjon semmi fehér. Egy ilyen sötét múlt pedig nyomot hagy: a vakmerőnek, hűvösnek és erősnek tűnő karakter noha most is hűvös, ellenben olyan emberi és emberibb vonásokat kapott, mint a bűntudat és a halálvágy. Konkrétan most láttam először Harlockot hitevesztettnek és könnyezni a film egy pontján. Még nagyobb meglepetés volt az említett múltjából fakadó halálvágya…Röviden: a régi karakterének tűnő, ám megtört emberként és gyakorlatilag antihős lázadóként láthattuk viszont.

Történet

De nézzük is a történetet, ami egy újabb reboot és a Nolan-féle Batman-trilógia vonalát kívánja követni és kivetíteni a karakterre és ezzel együtt a világra is. Valahol a messzi, messzi jövőben vagy talán a távoli múltban járunk a kezdő felütés szerint, ahol az emberiség összlétszáma meghaladta galaxis-szerte az 500 milliárdot. A készletek kimerültek és egy mozgalom született arra, hogy visszatérjenek mind az anyabolygóra. Ez pedig elindította a „hazatérési háborút”, aminek nyomán megszületett a Gaia Koalíció, ami a Földet lezárta a lakni vágyók emberek elől, és a rend szimbólumává tette, míg a haldokló bolygókon az emberek az anyabolygó után sóvárogtak. Egy ember van, aki tesz ezekre a törvényekre, aki már az elmúlt 100 év során rendre törte a borsot a katonaság orra alá…

Ezra, az egyik flottaparancsnok az öccsét, Yamát bízza meg azzal, hogy szivárogjon be az Arcadia fedélzetére és derítse ki, mire készül Harlock. A terv viszonylag hamar felfedésre kerül előtte: a kalózkapitány vissza kívánja fordítani az idő kerekét azzal, hogy a galaxisban bizonyos strukturális csomópontokban egyszerre robbant dimenzióbombát…

Érdekességek

Ahogy az évek folyamán a karakter is változott belső tulajdonságait, külsőleg is más jelleget öltött: a pelerinje szakadtá vált. Most kibővítették a viselésének jelentőségét: önálló gravitációs szabályokat képes a viselőjére ruházni, vagyis akár mekkora magasságból levetheti magát, sérülésmentesen ér földet. A felső része elhagyta a hosszú ujjú póló formát és helyette páncélozott bőrkabáttá lett, korábbi kreppszínű (majd később fekete, az előzménysorozatokban pedig vörös) farmernadrágja bőrnadrággá vált, amihez magas szárú csizma járt. A ruházata mellett a magassága is változott eredetileg 180 centiméter körüli magas volt, mostanra pedig kerek 2 méter magasra nőtt.

De nem csak ő változott sokat: a realizmus jegyében a kövér és törpe Yattaran elsőtiszt igazi mackós küllemű figurává érett (ahogy Tochiro, Harlock barátja is a visszaemlékezésekben). Miime, az utolsó Nibelungen (eredetileg a Jura bolygó lakosainak utolsó tagja, Nibelungenné és sokkal emberibb külső vonásokkal csak a Ring of the Nibelungs OVA-ban szerelték fel) hosszú évtizedek után kapott egy szájat is, valamint elhagyta a hárfáját és helyette az Arcadia sötét anyag hajtóművének irányítója. Továbbra is töretlen bízik Harlockban, szóval ezen nem kívántak módosítani. Yuki ment át talán a legkevesebb külső változáson az évek során: csupán egyre dögösebb lett, aminek a csúcspontját most érte el. Belsőleg viszont most törte meg az évtizedek óta ráerőltetett nemi sztereotípiát: most már aktívan kiveszi a részét a harcokból, a fegyverét nem fél használni.

Az évtizedek alatt Harlock világában is felütötték a fejüket a szuperfegyverek, aminek egyik első példája az Endless Odyssey volt, a szubatomi rombolóütegekkel és a világegyetem-rengést okozó hatalmas oszloppal. Mindkettőt tudományosan magyarázták meg az említett OVA-ban, nem kevés asztrofizikával megspékelve. Most viszont a tudományos alapokat elhagyhatjuk, lényegi összefoglalókat kapunk két olyan szuperfegyverről, ami feltűnik itt. Az egyik röviden csak Kaleido, ami fotonenergiát begyűjtve egy hordozható neutroncsillaggá alakítja, amit további nyomás hatására olyan sugarat bocsát ki, ami képes feloldani a sötét anyagot is (ami egyébként nem utolsó sorban az univerzum 23%-a), míg  másik a Jovian Gyorsító, amit a hazatérési háború óta nem vetettek be. Ez a Jupiter felső légkörét gyorsítja fel és a centrifugális erő segítségével és a gázanyag kivonásával egy magas hőmérsékletű és nagynyomású plazmasugarat lő ki, ami képes a Föld méretű bolygókat is apró kavicshalmazzá robbantani.

Összegző

A grafika és az animáció szerintem nagyon impozáns és hangulatos lett, több kört ver más stúdiók CGI munkáira, mint amilyen a Vexille 2077 (ami korában sem volt szépnek nevezhető), Dragon Age, Tekken mozifilmek voltak. Hasonlóan nagyon komoly színvonalat a Negadon rövidfilmben láttam eddig. Bár a legtöbb rajongó húzta a száját, hogy miért pont CGI és nem rajzolt lett a mű… Nos, ez sokkal inkább a főszereplő és világának újraértelmezése miatt lett így, hogy sokkal realisztikusabban hasson.

A hangok terén egy igazi all-star válogatás állt fel, akik többnyire képesek voltak kellő életet lehelni a szereplőkbe. Elég sok pillanatban idegennek érzetem őket (mondom ezt úgy, hogy mikor ezt írom, már harmadjára néztem végig a mozit), és ez talán nem a „nem megszokott jellem” miatt van, hanem mert tényleg furán sikerült beleélnie magát a szinkronszínésznek, akik közül többen előszeretettel harapták el a szavakat, és egy-egy hosszabb sor miatt vissza kellett tekerni, hogy el is tudjam olvasni, mit mondott.

A történet… őszintén szólva meglepett. Nem hittem volna, hogy Harlock karakteréhez épp úgy illik a megtörtség, mint a szótlan komolyság vagy az életvidámság. Talán ettől is nevezhető kortalan karakternek. A film maga elég nehezen indul be, sokáig üresjáratnak is tűnik az első fele, ami aztán felpörög a második felére, pár ponton hektikussá válva. A kezdeteket noha egy-egy látványos űrcsata is jól kiegészíti az igazi akciót, majd a második felével megindul az vágyott feszültség több szinten is, így eléggé eltolta a hangsúlyt, és a kelleténél több időt szentelt az expozéra, aminek a nagyját kényelmesen vasalás közben is nézhetjük, anélkül, hogy zavartatnánk magunkat.

A végére a filmnek én adok egy jó ízű 8/10-et, amit elsősorban a merész és sikeres karakter-újraértelmezésnek köszönhet, mivel így egyben a grafika, hang és a történet csupán egy 7-esre futotta volna. Bátran tudom ajánlani bárkinek, mivel nem szükségeltetik előismeret a történet megértéséhez, de igazán érdekes hatást a franchise mélyebb ismeretével ad.