Romantikus kadétképzés: Toaru Hikuushi e no Koiuta

A mostani téli szezon egyik címe az áldozatom, amit 13 héten át tartott hellyel-közzel lángban. Félreértés ne essék, nem volt rossz sorozat és az elvárásoknak is mondhatni egész szépen megfelelt. Apropó, mik is voltak az elvárások? Lehetőleg érdemes nem nagy gondolatokkal elé ülni, és a cím után inkább egy romantikus sorozatra számítani, mintsem akcióra vagy háborúsra (noha az első pár pillanata, a bevezető képek a légi csatával elég megtévesztőek lehetnek).

A sorozat a Toaru Hikuushi e no… univerzumához tartozik, aminek az alapja 4 különböző hosszúságú light novel, Koroku Inumura tollából (a negyediket jelenleg is írja). valamint a 2011-ben már mozifilmként is feldolgozott Toaru Hikuushi e no Tsuioku, és idén február végén indult a sorozat és az 5 kötetes regény alapján egy manga is. Ezek a történetek egy világban játszódnak, ám annak más pontján és időben, így a szereplők csak elvétve találkoznak egymással, vagy hallanak a másik felől. Éppen ezért bármelyikkel elkezdhetünk ismerkedni, nem szükséges hozzá semmilyen előismeret.

A sztori

Történetünk eseménysora a sorozat idejéhez képest 10 évvel korábban indul. Az ismert világ három nagy állama közül az egyiket, Balsteros császárságát a Szelek Forradalma rázza meg, aminek a császár és a császárné halálával végződik. A koronaherceg, Carl la Hire viszonylag szerencsésnek mondhatja magát: egy egyszerű polgár veszi magához és a saját gyerekeként neveli tovább az akkor 9 éves trónörököst…

10 évvel később a forradalmi kormányzat hosszas előkészítés után útjára indít egy expedíciót Isla repülő szigetén. Két nagyobb város, számos erődítés és katonai támaszpont kap helyet itt, ahol nemesek, katonák és közemberek egyaránt élhetnek, igaz elkülönítve. A Cadoques Főiskola Légi Karán elindítják a fiatalok számára a gyorsított pilótaképzést. Ide fog járni Kal néven a néhai koronaherceg mellett mostohatestvére, Ariel, valamint több olyan földműves, polgár vagy nemes gyereke. Az expedíció célja pedig átjutni a Szent Forráson, majd tovább egészen az Ég Pereméig, Szent Aldista teremtésmítosza nyomán.

A sorozatról – jót és rosszat

Mint a leírásból sejteni lehet a sorozat egy kettősséggel játszik: nagyjából a technológia a II. világháború idejére helyezhető a légi közlekedés szempontjából némi a világból fakadó fantasy beütéssel, valamint a felfedezések korának (többek közt a 1492 utáni lázas időszak) hangulatát, felfogását, amit az expedíció célja is remekül tükröz.

 Először beszéljünk a sorozat pozitívumairól. Ezek elsősorban a karakterek és a romantikus szál kibontása. A jó öreg történet köszön vissza az alapokban, de mégis valamennyire újszerűen tudták előadni, ami felettébb üdítő. Elég színes felhozatal van a karakterek részéről, javában tinédzserek, javában érésben lévő fiatalok, akik még hellyel-közzel ügyetlenkednek a választott útjukon, és ennek megfelelően viselkednek. Van köztük könnyelmű, gyerekes, koraérett és a szokásos hallgatag, mogorva típus. Ugyanakkor mind betöltenek valamilyen szerepet és a mellékszereplők közt is megtalálhatjuk azokat, akikkel szimpatizálhatunk, kedvelhetünk. (Pláne, ahogy egymással csipkelődni tudnak…)

A másik nagy előnyének a romantikus szál nevezhető. Nem az a teszetoszaság, mint a legtöbb sorozatban láthatunk, itt egy sokkal gyengédebb és komolyabb hangvételt üt meg, ahol ez a szál indítja el a főhőseink karakterfejlődését. Ráadásul ezekből a szálakból nem egy van, hanem négy is fut egyszerre, négy párosítás közt. Ezekből két szál Kal/Carl körül forog, kettő teljesen külön: az egyik az események szempontjából kiemelten fontossá válik, míg a másik eléggé háttérbe szorul. Emellett egyet még feltételezhetünk az utolsó rész alapján, de ez már nagyon rejtve ment a sorozat folyamán. Persze az ezekhez kötődő katarzis, a romantika tragédiája is megjelenik: a sorozat felénél az egyik szálon történtek kimondottan sokkolóan hatottak… Ez megadott a történetnek egy komolyabb felütést.

Külön üdítő volt az OP-ED páros, ami szerintem nagyon jóra sikerült, különösen a nyitódalt kedveltem meg a sorozat folyamán. Egy belevaló, pezsgő Jpop szám, szemben a kesernyés érzést keltő, andalgós záródallal. A szinkronhangok még rendben is voltak, bár különösebben nem fogott meg egyik se, hogy rosszul adta volna a szereplőt, vagy épp idegesítő lett volna hallgatni. Emellett külön tetszett a grafika és az animáció is… ami sajnos a végére, az utolsó részekben már elég kehes lett, és több elrajzolást, aránybeli torzulást lehetett észrevenni, vagy épp a részletezés hiányzott (főleg a hajtincsekben).

Ha már megérintettük kicsikét a negatív érzéseket, akkor szólnék a sorozat problémáiról. Az egyik legfontosabb a hossza. Egy 5 kötetes ifjúsági sorozatról beszélünk, amiben kisebb-nagyobb ugrásokkal haladtunk. Ez azért is probléma, mert nagyjából 5 kötet mangát lehet 12-13 részben érdemi módon feldolgozni, de nem regényt, amiben kicsit több minden történik, több minden ki van fejtve. És itt köszön vissza a tragikus események általi felütés, ami sajnálatos módon el is hal. A sorozat próbál komoly lenni, de a sűrítés miatt képtelen. A tetőpontot eléri a sorozat háromnegyedénél, majd lassú alászállásba fog, mivel nem tudja kihasználni a lehetőségeit.

Ez pedig a karakterekben is visszaköszön valamelyest, mivel egy pont után meglehetősen furcsán kezdenek el viselkedni és a tetteik, gondolataik nem igazán kerülnek alátámasztásra. Mintha sok mindenről lemaradtunk volna menet közben. És ez az érzés sajnos a titkok lelepleződésekor is visszatér, bár már jóval előbb elkezdik sejteni, de a ráeszmélések nem sikerültek túlságosan hitelesre.

A következő probléma inkább egy gépésznek, mérnöklelkűeknek adhat okot a morgásnak: a mechanika és az aerodinamika semmibe vétele. A pilótaképzésre használt repülők manőverezése elég optimista nézőpontból történik: mintha nem lenne légellenállás. Ugyanis azok a gépek fordítható szárnyasak, magyarul vízszintes fekvésből bármikor függőlegesbe válthatnak, így állva meg a levegőben. Az elképzelés szép, de az ilyen típusú gépek fejlesztését nem véletlenül rekesztették be. Ugyanakkor a fordulatok, manőverek esetében is felmerül egy kérdés: a kosárban tartózkodó lövés hogy kapaszkodik, céloz/lő egyszerre egy Immelmann-forduló vagy dugóhúzó közben, megakadályozva, hogy kiessen?  Ugyancsak a mérnökgondolkodásúak számára zavarótényező lehet, hogy nincsenek kifejtve a dolgok: mitől képes szinte minden repülni, lebegni.

Összességében

Mindenképpen megéri megtekinteni a sorozatot, mert mint romantikus anime kellemes csalódás volt. A vége elég megható volt, ahogy pár apróság tisztázódott (noha sejthető volt némelyik), de a fő romantikus szál kifejezett lezárást nem kapott, inkább nyitva hagyták. Ez különösen tetszetős döntés volt, annak ellenére, hogy elég pozitív kicsengéssel festették alá, így pedig szinte biztosra vehető a valódi történet vége. A heti egy rész számára rendkívül üdítő és érdekfeszítő jellegét a végéig nem tartotta, a hangulatából pedig nem vesztett, megtartotta a felfedezések korának ízét, amit elég kevés film, könyv fogott meg eddig az expedíciók szempontjából. Ellenben sajnos a végére, utolsó részekre tapasztalt ereszkedés beárnyékolta a végeredményt, így a kezdeti 8 pont helyett 7 ponttal zárt.