Kis lányok, nagy problémákkal: 12-sai. ~ Chicchana Mune no Tokimeki ~

Általában úgy van az, ha valamiből túl sokat fogyasztunk rövid idő alatt, hamar ráununk az ízére. Ilyenkor jöhet jól az, ha kilépünk kicsit a saját komfortzónánkból, és időről-időre belekóstolunk más műfajokba egy csöppet. Az ilyen kikacsintások olykor érdekes eredményt szülhetnek.

És most tegye fel a kezét az, aki emlékszik milyen volt az általános iskolában: a tanárok, az osztálytársak, fiúk-lányok viszonya, a csipkelődések, rosszalkodások… Aha, jó, és most tegyétek le, mert amúgy sem látom. De gondolom, sokan olykor hagymázas nosztalgiával gondoltak vissza, főleg az idősebbek, mondván mennyivel könnyebb volt akkor az élet számukra. Azonban azt ne feledjük el, hogy minden életkornak megvan a maga sajátos problémája: felnőttkorban a munkahelyi dolgok és álláskeresés, számla- és csekkbefizetések, addig gyerekkorban az, hogy Petike már megint goromba volt azzal, hogy kinyújtotta ránk a nyelvét.

A korai tini évek, a pubertálás, serdülés elején kezdenek el halmozódni a problémák, ahogy egyre többet fogunk fel a minket övező világból, illetve kezdjük felfedezni a saját testünket, mélyíteni a kapcsolatainkat másokkal. Már nem vagyunk gyerekek, de még nem is vagyunk felnőttek. A most bemutatásra kerülő anime is ennek a kiskamaszos időszak legelejére fókuszál, elsősorban lányos szemszögből.

Lányok és fiúk, virágok és méhek

Történetünk egyik hősnője a hatodik osztályos Hanabi. A 12 éves kislány elhatározza magában, az idei éve más lesz, mint eddig, mert bizony, kilépett a gyerekkorból, és (szerinte) öles léptekkel halad a felnőtté válás felé. Az ő kis ártatlan buksijában az fogan meg, hogy ezt bizony valahol a szerelemmel fogja elkezdeni.

Persze, fogjuk rá, hogy a szerencse is mellé áll. Egy tanári bosszúfeleltetésen (miután a lányok és a fiúk megint nem jöttek ki egymással gondmentesen) párba kerül a titkon szeretett sráccal, Takatóval. A közös furulyavizsgára készülve a kis páros hamar összeszokik, és miután meglátják a tanci nénijüket egy szomszédos osztály tanárjával csókolózni, köztük is elcsattan az első csók. Persze ezt a srácért nagyban rajongó lánynak nem tetszik, és megfenyegeti Hanabit, és sarokba szorítja…

A lányok angyalok… de az angyalok honnan jönnek?

A 12-sai eredetét tekintve Maita Nao romantikus shōjo mangájából készült. A szerző minden eddigi munkája, ebben a műfajban képviseltette magát. Ezek közül csak a 2012 óta futó 12-sai volt képes eljutni az animés adaptációig, azt is kétszer.

A dolog érdekessége, hogy a mangához adtak fél-epizód hosszúságú OVA-kat, és nagyon-nagyon sokáig rejtve volt a nyugati közönség előtt. Nagyon sokáig abban a hitben éltünk, hogy csak egyetlen ilyen apróság jelent meg, azonban a valóság idén ránk cáfolt a külföldi adatbázisokban: 2015 januárjáig 8 rész készült a Half H.P. Studiótól, majd ugyanabban az évben, júliusban folytatták „második évad” címkével. Ezeknek az OVA-knak közös pontja, hogy elég olcsónak tűnnek. Nincsenek szépen kivitelezve: a médiumváltáshoz illő átdolgozottság hiányzik, az ábrázolást szinte egy az egyben átvették a mangából, kiszínezték, készítettek hozzá valami animációféleséget (hogy mégiscsak mozogjon az a kép), „oszt jó napot”. Történetileg viszont ugyanazokat a jeleneteket látjuk többé-kevésbé viszont a TV-változatban.

És akkor most beszéljünk a…

A műről. Itt kerül igazán gondba az ember, mert a történetről sokat nem lehet összefoglalóan elmondani többet annál, hogy egy ártatlan kislány szerelmi életét követjük végig a serdülőkor rögös útján, ahogy jelentkeznek nála a női problémák. Égetővé válik az intimbetét szüksége, a melltartóvásárlás… Csak hát, ártatlan kislányok még félve mernek ilyesmivel a pulthoz állni, ami az első pár részben megnyerő lehet sokaknak, ahogy páni félelem uralkodik rajtuk a boltban a rengeteg típust, fazont látva. De mégiscsak a szerelem és a párkapcsolat dominál itt, és annak sokféle arca.

Igazából itt lenne az ember bajban, hogy ha ezek a kislányok ártatlanok, szinte még a Disney-féle rózsaszín ködben látják a világot, akkor elég valószínűen az ember agyára mennek majd. De nem, és ez benne az érdekes. Mert a karakterek lehetnének idegesítően ostobák, naivak, mégsem tudunk rájuk valahogy haragudni. Illetve a helyzetek, amikbe kerülnek a párkapcsolataik során, amilyen – jobb szó híján – egyszerűek, annyira jellemzőek, és ez utóbbit nem negatív értelemben mondom. Sőt, nem egy párkapcsolat erőpróbája tudna lenni, főleg ami a bizalmi kérdést illeti. Bízol-e annyira másikban, hogy nem róvod fel neki az olyan hibát, amit voltaképp el se követett. Ez pedig kölcsönöz neki egyfajta bájt.

A korábban megjelent OVA-khoz képest a rajzolás rengeteget fejlődött. Megvannak a jellemző shōjo vonások: a csillogás, a lágy sárgás-rózsaszínes színek, hatalmas szemek, arcpír… Az OLM stúdiója (ők készítették az eredeti Berserk TV-sorozatot, amit idén folytatott egy másik stúdió, az első Utawarerumono évadot, és egyebek mellett számos Pokémon címet) nagyon szép, szemnek kellemes, tisztességes iparos munkát végzett ezen a téren. Valahogy sikerült eltalálni azt a mértéket, amikor nem fordul az egész giccsbe, és kezdi inkább taszítani, mintsem vonzani az embert.

Érdemes a hangokat is kiemelni. Az aláfestő zenék kellemesen vidámak, örömteli kicsengésűek, és nagyon jól aláfestik a hangulatot, és idézik meg az ártatlanság életérzését. A nyitódal egy rockosabb felütést kapott pop szám lett, míg a részek záródala viszont már egy ütemesebb popszám. Mindkettőről a dalszöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeket direkt a sorozathoz írták, ugyanis rengeteg apró életérzésbeli utalás van elszórva bennük, ami pont a sorozat fókusza. Szinkronszínészek terén egyaránt vannak újabbak (idei arcok, mint Horie Shun – az ő karrierjére szerintem érdemes lesz figyelni a továbbiakban), és veteránok (pl. Kakuma Ai, Kikuma Juri), akik több nevesebb címben is feltűntek már kisebb-nagyobb szerepekben. Mind adják azt a korai serdülőévesekre jellemző, kicsit magas hangot és a hangosabb beszédstílust.

Bűvös gondtalanságban

Azt azért nem merem kimondani, hogy az átszellemülés megvolt, de azért el tudta érni, hogy kövessem a sorozatot hétről hétre. Érdekes volt látni, hogy vannak örök problémák, amik minden korban és helyzetben előkerülnek, illetve mellette emlékezni a – most már – régmúltra.  Eleinte tartottam tőle, és időnként a vegytiszta kelletlenséget lehetett látni rajtam ennek kapcsán, de az első rész kapásból megvett kilóra. Annyiban rosszabbra számítottam, hogy nagyon elviszik a kislányos vonalra, és belefojtják a műfaji giccsek tavába, így pozitívan csalódtam végül benne. Egy kellemes kikapcsolódásnak bátran ajánlható, annak is, akit egyébként taszít a shōjo. És nagyon ne menjetek nagyon messzire, mert októbertől újabb 12 részre látjuk viszont az ifjakat!

Manga:

12-sai. (2012-)
Írta és rajzolta: Maita Nao
Hossz: eddig 9 kötet

Anime:

12-sai. (OVA) (2014-2015)
Írta: Maita Nao
Rendezte: Taichuu Seiki
Hossz: 8×14 perc

12-sai. 2nd Season (OVA) (2015-)
Írta: Maita Nao
Rendezte: Taichuu Seiki
Hossz: 14 perc / rész (még fut)

12-sai.: Chicchana Mune no Tokimeki S1+S2 (2016)
Írta: Maita Nao
Rendezte: Taichuu Seiki
Hossz: 12×24 perc + 2. évad (12×24 perc)

A cikk a MONDO Magazin 2016/07-08. számában jelent meg.