Valahányszor felmerül a Fate egy beszélgetésben, örök vita tárgya, hogy hol érdemes elkezdeni, vagy az éppen aktuális címhez mennyire éri meg az előzmények ismerete. Bár a jelenlegi évad maga is egy folytatás, szerencsére akár még belépési pont is lehet az érdeklődőknek. Ez már önmagában jó hír, hiszen ez a metaverzum nem éppen arról híres, hogy megkönnyítené az egyszeri néző dolgát.
Időben a Stay Night-címek után járunk 4-5 évvel, ám az azokkal párhuzamosan futó Lord El-Melloi II-sei no Jikenbō eseményeihez és szereplőihez kötődik szorosabban. Viszont teljesen tiszta lappal indítunk: az ötödik Grál-háború során a Nagy Grál ugyanis megsemmisült, ezzel pedig a törekvés az Eredet elérésére és az emberi lélek módosítására – akár elérve annak halhatatlanságát, akár annak anyagi valót adni – kútba veszett. Azonban erre a mágiára és tudásra mások is áhítoznak: a londoni Mágusszövetséget eláruló Faldeus vezette amerikai szervezet az amerikai kormánnyal összejátszva megkísérli, ha részlegesen és hibásan is, de lemásolni a fuyuki Grál-háborút a nevadai Snowfieldben.
A nevadai leyvonalak gyengébbek, a varázserő nehezebben is nyerhető ki belőlük, így az imitáció során elveszett a Saber kaszt, valamint a „hős” fogalma is erőteljesen árnyalódott. Azonban csak fő összeesküvők tudják, hogy az imitált, Hamis Grál-háború csupán egy erősítő-előjátéka egy sokkal pusztítóbb Valódi Grál-háborúnak, miközben a megidézett történelmi, mitikus és irodalmi alakok erejüket tekintve vannak olyan pusztítóak vagy még erősebbek, mint a korábbi Grál-háborúk résztvevői… Ráadásul a módosult rendszer miatt 6 hamis és 7 igazi szolga és mestereik szállnak egymással szembe.
FURA ÉS HAMISKÁS
A Fate/Strange Fake eredetileg áprilisi tréfaként jelent meg még 2008-ban az eredeti alapanyagot jegyző Narita Ryōgo honlapján, majd 2009-ben egy rövid novella formájában öltött testet a TYPE-MOON Ace Volume 2 magazinban. Tényleges és kidolgozott történetként viszont csak 2015-ben indult útjára évente egy kötetes megjelenésű light novelként (vele párhuzamosan indították el a mangaverziót is ugyanazzal a szerző-illusztrátor párossal), amelynek utolsó, szám szerint 10. kötete majd idén fog megjelenni. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert bár jó ideje vágyakoztak a rajongók ennek az adaptálására is, a szerző akarata akadályozta ezt: ő csak akkor akart ilyesmiről hallani, ha már befejezte vagy elérhető közelségbe került a lezárás.
Animációként pedig szabályosan húzták a mézesmadzagot, építve a várakozásra. Először 2019 szilveszterén kaptunk egy rövid ízelítő jellegű reklámot az akkor megjelenés előtt álló 6. regénykötet elé, majd 2023 újév napjára jelentették be a 0. részként is nevezett Whispers of Dawn egyórás felvonást. A bemutató azonban a gyártási folyamatok döcögése miatt meghiúsult és félévet csúszott. Egy évvel később, 2024. november 23-án az 1. rész kapott egy angol szinkronos elővetítést a Crunchyroll YouTube csatornáján, amit az újévi 3 órás Fate Project tévés műsorsávban japánul megismételtek. 2025. augusztus 3-án a FGO Fes 2025-ön elővetítették a 2. részt, majd december 9-én Egyesült Államok szerte néhány kijelölt Alamo Drafthouse moziban az első 4 részt, mire a szabályos műsorszórás 2026. január 3-án megkezdődhetett.
LASSÚ HAMVASZTÁS
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy vajon a történet képes-e nyújtani annyit, hogy ezt az alsóhangon is korábbiaktól szokatlan előjátékot kiérdemelje? Ez két okból is tréfás kérdés, mert körülbelül hasonlóan lassan és aprólékosan építi fel magát a sorozat is, a játékidő egésze alatt egy hét sem telik el. Az eredeti regényhez képest viszont még így is gyorsan dolgozza fel a jeleneteket, és mégsem érezni rajta a kapkodást vagy a feszített tempót. Ha pedig ez nem lenne elég, szinte mindig kapunk valamilyen morzsát, amivel mélyül a világot övező misztikum és nő a rituálé tétje. Ami kell is olyan nevek mellett a szolgák közt, mint Gilgamesh, Enkidu, a Fakó Lovas, I. (Oroszlánszívű) Richárd, Alkidész (aki nem más, mint Héraklész az emberi nevén) vagy Hippolüté. Ugyanakkor közelebb is húzza magához a Nasuverzum másik főágát, a Tsukihimét azzal, hogy szerepel egy holt apostol, vagyis nagy hatalmú vámpír a mesterek közt.
Grafikáját tekintve az A-1 Pictures nem fukarkodott: míg a karakterdizájnok skiccesebbek, érdesebb körvonalúak, megidézve a light novel illusztrációinak karcos stílusát, a hátterek és a környezet felületei részletgazdagok. Az operatőri munka hozza az elvárhatót a nyugalmasabb percekben, de harc közben záporoznak a dinamikus és erőteljes látószögek, effektek, mozgások, pozíciók; mintha a sorozatnak két személyisége lenne, amelyek felváltva teszik tiszteletüket a képernyőn.
Hangok terén pedig igazából hozza az elvárható minimumot. Értem ez alatt, hogy visszatérnek a már ismert szinkron hangok, mint Seki Tomokazu (Gilgamesh), Kobayashi Yū (Enkidu), Hanazawa Kana (Ayaka Sajyō), vagy Namikawa Daisuke (Waver Velvet). Az effektek nem túl kirívóak, remekül illeszkednek a jelenetekhez. Ahol azért kicsit húzom a számat, az a zene. Az opening és az ending műfaji választása számomra inkább taszító lett, mint bevonzó, és ezen a vokál inkább csak rontott. Előbbi inkább egy kínos és erőltetett menőzésnek hat inkább a hiphoppal, a kukába vetve a Sachi Tainaka és LiSA számok grandiózusságát vagy a Lord El-Melloi II-sei no Jikenbō rendkívül hangulatos, melankolikus szimfóniáját; míg az utóbbi inkább igyekszik a szintén nevadai Las Vegas fényűzés, szórakozás vidámságát és pörgését megfogni az élénk groove-os poppal, de csak egy műanyagszagú imitálásra futja.
DE HOL A VÉGE…?
Nos igen, egy hasonlóan hosszú felvonás még minimum hátravan a történet szempontjából, hogy elszabaduljon a zabolátlan dáridó, és a vadul tivornyázó szolgák és mestereik az alapkőig szétcsapják a várost. Viszont amit kaptunk eddig, az igencsak meggyőző, jobban megragadta a metaverzum kiépült világának kvintesszenciáját és komorabb hangulatát, veszedelmét. A részletekbe meg jobb nem belemenni, mert arra ez a magazin nem lesz elég… hát még ha beindulunk Leea cikkíró kolleginával, aki szintúgy rajongója ennek a franchise-nak.
A cikk a Mondo Magazin 2026. áprilisi számában jelent meg.
