Top 10 hentai

A következő toplistát még az Animagazin 50. számába (2019. július) írtuk Katával, ami valójában diupla toplista, hiszen az enyém és az övé szerepel párhuzamosan egymás mellett, amolyan férfi-női, kezdő-haladó szint összevetéseként. Most csak a saját részem jön, helyenként plusz kommentárral megtámogatva, mert azért karakterlimit is van a világon…

10) Ane Jiru The Animation: Shirakawa Sanshimai ni Omakase

Ha választani kell, hogy miért szeretem ezt a művet, akkor valahol ott keresném a választ, hogy játszottam az alapművel, illetve a megvalósítás is kellemes, nincsenek túltolva az arányok, ami az erotikus jelenetek súlyát illeti. Az alaptörténet nem egy etvász, hogy egy átok miatt kell a saját nővéreitől nedvet gyűjtenie a hősünknek, de még mindig messze jobb, mint a fordított korosztályú Imouto Jiru (ahol a főhősnek a húgaitól kell ugyanezt begyűjtenie, vagy súlyos következményei lesznek – és hogy ez ne legyen ilyen könnyen megúszható, az még ronda is, a szövegkönyvét pár óra japán tanulás után is megérti az ember, a szereplők pedig idegesítőek).

Igaz, az alapművel (ami visual novel) már az anime után játszottam, és bár tömören, a lényeget átadja. Mondjuk azon a téren nem is nagyon van mit, de ahogy meg is jegyeztem, az Imouto Jirunél messze jobb, ami sikeresen beküzdötte magát a „top 10 ezek feliratát gyűlöltem készíteni” listám osztott 5. helyére, miután nagyjából 1,5 évet szenvedtem azon, hogyan lehetne olyan szöveget adni neki, hogy ne hangozzon kreténül, koherens is legyen is valamelyest. És akkor csak lektoráltam és az időzítését állítottam helyre. Ezt a 1,5 évet se egyhuzamban kell érteni, ugyanis hosszú hónapokra félretettem, mert már ránézni is fizikai fájdalmat jelentett.

9) Cambrian

Ha valamiért nagyon megragadt bennem ez a cím, akkor azt kéne mondjam, hogy ez több oka is van. Egyfelől az orvosi kísérletek miatt nagyon emlékeztetett valahol a The Kindred című 1986-os ausztrál horrorra (ami itthon és az NSZK-ban Anthony címen volt ismert). Másfelől, annak idején ez volt az első ilyen elemet tartalmazó mű, ami miatt rögzültek a képsorok. A horrort ugyanis mindig is szerettem, de olyan hentai, ami ha nem is croenenbergi, de body horrort tartalmazott (pl. Hellraiser, A légy, A dolog), eléggé az újdonság erejével hatott (és hat ma is, mert közel hasonlót azóta sem igazán láttam. Bár a kapcsolat laza ugyanis itt szörnyeket akarnak kifejleszteni emberekből, akik a szexuális együttlétük során átváltoznak. Sajnos a két része inkább felcsigázó jellegű, hiszen a manga jóval tartalmasabb, ellenben a körítés miatt kifejezetten kellemes kikapcsolódásnak tartom.

Kis előtörténet, hogy miért releváns a The Kindred című horror. Ez volt az egyike azon első horrorfilmeknek (Mary Shelley’s Frankenstein [1997], Gonosz halott, Rémálom az Elm utcában 1-2, The Tomb, The Kindred), amelyeket láttam, nem is egyszer. A gyors felsorolás javát egyébként német szinkron és magyar hangalámondás kombóval, így maga a horror műfaj iránti tinédzseri szenvedélyem elég szignifikáns pontja.

8) Natsuyasumi / Megami Kyouju

Osztott a hely, mert nem tudok igazságot tenni ezen címek közt. A Natsuyasumi egy nem olyan régi mű, ráadásul nem is kifejezetten hentai, hanem yaoi. Ha ezt az ember nem tudja róla, akkor úgy kezdi el nézni, hogy van két aranyos lány a történetben, és az egyikükről 12 perc múlva kiderül, hogy amúgy fiú, és kisvártatva a másikról is. Az első része kifejezetten kellemes meglepetés volt ezen a téren, ugyanis a yuriért kezdtem el nézni, de ha már így alakult, akkor a yaoiért maradtam. Sajnos az utána érkező két további rész már nem volt képes a megszokott dolgoknál többet nyújtani, ami elég erős negatívum.

Igen, a Natsuyasumi esetében elkövettem azt a klasszikus hibát, hogy úgy töltöttem le a Nyaa faptasztikus feléről, hogy nem néztem utána. A véleményem ennek a cmínek kapcsán amúgy szinte szóról szóra egyezik a Boku no Picóéval: „Az első része a legnézhetőbb.” Bár, ha úgy vesszük, ez afféle műfaji sajátosság lehet a hentainál, hogy a részek számának emelkedésével azok színvonala is szigorúan monoton csökken vagy egyszer csak hirtelen bezuhan… Vagyis kijelenthető nyugodt szívvel, a shock value miatt került ide, amit kaptam tőle. És ha 10 év animézés után egy dupla trap simán csőbe húz, akkor azért azt tudom értékelni.

A Megami Kyouju pedig – hasonlóan az előző pontban szereplő Cambrianhez – horror alapokból táplálkozik. A központi kérdése az, hogy „te megdugnál egy farkasembert?”, és ezzel nem viccelek. A rendőrnőt megmarja egy kutya, amit követően fokozatosan kezd elállatiasodni, és farkasemberként kufircol más férfiakkal. Amelyik pedig túléli a légyottot, a belső lélekállata előtör. Tiszta amerikai B-filmes kliséhalmaz, és erre igyekszik is rájátszani, ahogy a farkasemberes filmek legtöbbjében feltűnő szexualitással (pl. Ginger Snaps).

Bár magát a 80-as éveket nem élhettem meg, azért a nosztalgia el-el tud kapni annak a korszaknak a B-típusú amerikai akció filmjeivel, legyen az Schwarzenegger, Stallone, Lundgren, Crowe, Gibson, Ford, Willis… Az akciófilmeknek kvázi aranykorának is nevezhetjük, amely aztán helyenként kitartott a 90-es évekre is, jó néhány gyöngyszemmel. Persze, ez a zsáner is jobbára önparódiává vált egy ponton, de van, aminek jól áll (Expendables),  van aminek kevésbé, mert a sokadik rókabőrt nyúzzák le róla (Rambo, Terminátor).

7) Otome Dori

Egy netorare (NTR) darabról van szó, ahol a lányt megerőszakolják, kényszerítik, megtörik, mielőtt visszaengedik a fiúhoz, akit szeret. Alapjában véve ez a felállás újat nem mutat, nem találja fel sem a meleg vizet, sem pedig a kereket, viszont amiért megéri említeni, az a vége, ami egy érdekes és tartalmas beszélgetésre adhat okot. Névlegesen szóba kerül a megcsalás, zsarolás és egy boldog végnek sikeres keresztülhúzása, ami a nézők nagyját sikerrel kiborította.

Hallottam már olyat ismerőstől, hogy a legolcsóbb írói húzás, ha a várakozásokat keresztülhúzzák, miközben én, ha valami teljesen nyilvánvalóan be fog következni, mint fordulat, akkor meg veszít az impaktjából. Nos, itt az impakt megvan, és nem is teljesen alaptalan. Igaz, erre a válasz már inkább a mangában keresendő, ott valahogy sokkal jobban sikerült átadni pár sorral azt, amit itt nem.

6) Residence

Meg kell valljam, az alapanyagot, DATE 5 fejezetes oneshot füzérét messze jobban szeretem, mint az animált adaptációját. Voltaképpen, az alapanyag itt a kizárólagos tényező, ami miatt a listára helyeztem. Különösebb történetet nem mondhat magáénak, hiszen egy gonosz entitásról szól, aki kislány testben csalja tőrben az elhagyatott kúriába tévedőket, hogy kihasználva a szexuális fantáziájukat, megtörje őket. A legtöbbjüket azzal, hogy a saját nőideáljukat hozza elő belőlük fizikailag, és így tapasztalják meg a női test örömeit és a gyönyört. Maga az animáció elmegy, a karakterdesign nagyon elüt az eredetitől (szerintem rendkívül ronda ahhoz képest), viszont ha valamit sikerrel megidézett, az a hangulat: a sötét és nyomasztó hatások, beütések.

DATE azóta kiadott még 1-2 röpke, gyors, pár lapos fejezetet ehhez a szériájához, de ezek már ilyen melléktörténetek. Az OVA csak a főszálat dolgozza fel az előtörténettel együtt, ezekre már nem szakít időt.

5) Yarima Queen

Avagy angol címén „Sex Demon Queen”. Ez egy eléggé elborult darab, a szónak a jobbik értelmében. Ugyanis van benne egy erőteljes leszbikus szál, másfelől a klasszikus JRPG-történetalapokra épít. Azaz van egy hős(nő), aki a partijával járnak a gonosz után, aki történetesen maga a címszereplőnk is. Mindeközben nagyban szállítja a humort és ennek a zsánernek a paródiáját. Nem fél kuncogással szórakoztatni az egyszerű képlete mellé, még ha helyenként egy-két poéntól igen csak azt kérdezzük magunktól, hogy „WTF, most meg mit láttunk?” Bár két részes, vagyis nem egy túl rövid darab, azért mégis csak képes igen hamar megfáradni.

Nehéz bármihez is hasonlítani, mert valahol mindig ki fog lógni egy ordenáré nagy lóláb. Talán valahol a „Puni Puni Poemi hentai változata” áll hozzá a legközelebb, mert ugyanolyan eszement a kettő, de a PPP nem törte magát az amúgyis elnyújtott jelenetek továbbnyújtásával. Máig a legemlékezetesebb pillanata számomra a hős nagyapó, akinek kismillió+1 ikertestvére van, ugyanazzal az egy hóborttal.

4) Tayu Tayu

Egy mangahű adaptációról beszélünk, amely megjelenésekor amilyen újszerűen, olyannyira szó szerint értelmezte az alapanyaghűség fogalmát. A Queen Bee stúdió terméke ugyanis más címeikhez hasonlóan (Namanaka 100%, Pisu Hame!) nem elégedett meg a helyzetekkel, de a kameraállásokat, karakterdesignt, a sorokat is szó szerint a mangából hozták át egy az egyben. A kissé papírmasészerű animáció pedig nem vont le az egész összhatásából, hanem emelt is azon, hogy ne pusztán egy színes diavetítésnek tűnjön a manga képkockáiból. Erre pedig olyan szinten büszkék voltak, hogy minden művük csak azért hosszabb 5 perccel, hogy némi aláfestő zene mellett megmutassák az alázatukat az alapanyag iránt. Szóval technikai szempontból rendkívül kellemes és pozitív csalódás, ámbár a történet… Nos, az nagyon sztenderd: nagyvárosi fiú vissza költözik vidékre, ahol egy ikerpárral találkozik újra oly sok év után, és az egyikükkel járni kezdenek. És miután ikrekről beszélünk, ráadásul mindketten szeretik ezt a fiút, ki is lehet találni, hogy mi lesz a bonyodalom kulcsa. Nem egy nagy megfejtés, viszont kellemes és melengető vanilla darabról beszélhetünk, mindennemű durvulás nélkül.

3) TSF Monogatari

Őszintén szólva, ennek az alapanyagát is jobban szeretem a két részes adaptációnál, ami feldolgozza az első és utolsó pár fejezetet. ShindoL mangája egy srácról szól, aki egy fertőzés hatására az élete további részét nőként kell leélnie. Azonban az új hatások, élmények és érzések egyre komolyabb nyomást gyakorolnak rá, és apránként törlik ki a férfi énjét, hogy átadja a helyét a az élvezetek fűtötte, sekélyes női gondolkodásnak. Ribanc lesz belőle, no, és ezzel még finoman fogalmaztam. Az adaptáció tartja az eredeti karakterdesignt, felismerhetően, kicsit színesebben, mint azt az ember a mangát olvasva elképzelné. Az egyetlen hibája az, hogy mely részeket adaptálta: a közbülső fejezetek kihagyása miatt nem látjuk a lassú leépülést, az első rész után igen hamar szembesülünk a végeredménnyel. (A két részes OVA-t követően amúgy elindult a mangának az apránként továbbírt szériája, TSF Monogatari Appendix címen.)

ShindoL munkásságával az Emergence (Metamorphosis) mangájával ismertem meg, ami máig egy igazodási pont nálam, ha a „moral degeneration” címke előkerül. Bár nem olyan kifinomultan, mint annál, de itt is jelen van a mangában egyfajta ív. Az animénél sajnos a két rész közti időbeli ugrás és fejezetkihagyás ezt megtöri, de hagynak kapaszkodót, hogy el tudjuk képzelni, mi történt az idő alatt. De ez már több gondolkodást igényel, mint amennyire a műfaj érdemes.

2) Ane Koi

Már említésre került ShindoL és DATE, két olyan hentai mangaka, akiket szívesen olvasok mások mellett, de most jöjjön egy kis különlegesség. Yuzuki N` (vagy Yuzuki N Dash) ugyanis eredetileg női hentai mangaka. Rengeteg vanilla története van, minimális fűszerezéssel, kimért és kellemes erotikával. Az ő egyik kötetének kétfejezetes sztorijának adaptálása az Ane Koi, amelynek közepében egy testvérpár szerepel. Az OVA nem nyújt többet a színezett feldolgozásnál, vagyis nem csak ugyanazt a sztorit meséli el, hanem a velejénél fogja meg azt a hangulatot is, amelyet egy Yuzuki N` olvasás közben érezhetünk, így szállítva egy hamisíthatatlan és kellemes élményt.

Kijelenthető, hogy a női hentai mangakák adják a legélvezhetőbb vanilla hentai műveket, és mikor találkoztam egy listával, amely összeszedte ezeket a neveket, kicsit meglepődtem, hogy mennyit követek. Yuzuki N’ mellett Hisasi, Kamiya Zuzu, ReDrop… Csak olyanok, akiknek ha meglátom a nevét, máris nyitom meg az adott művet.

1) Jewelry the Animation / Tropical Kiss

Ismét a döntésképtelen voltam. Mindkét mű vanilla, egyszerű és romantikus, és szintén feldolgozásokról beszélhetünk.

A Jewelry egy azonos című egyfejezetes doujin mangából készült, aminek központjában egy fiatal házaspár szerepel újév éjszakáján. A férj anyjának telefonjával nyit, amiben a fiát unszolja, hogy jöjjenek majd látogatóba, és már nagyon unokázhatnékja van. Ez az alapfelütés határozza meg innentől kicsit a beszédtémát, amit a japán újévi hiedelem fog keretbe az újév első napfelkeltéjének közös megtekintéséről. A férj majdnem bealszik, a felesége pedig akcióba lendül, hogy ébren tarthassa a párját. Viszont ez olyannyira jól sikerül (a férfi gyenge tiltakozása ellenére is), hogy az ágyban folytatódik az újévi kaland.

Ami különösen relevánssá tette számomra, az a férj anyjával folytatott telefon. Apai öreganyámtól 16 éves korom óta hallgattam, hogy mikor lesz már barátnő, abból feleség, meg mi egyéb, és ezt nem volt rest azzal alátámasztani, hogy „bezzeg az ő idejében”, vagy mert a velem egykorú unokanővéremnek már van pasija. És ezt hallgatni minden egyes alkalommal, ha felmegy látogatóba az ember, kicsit kimerítő, idegesítő. Mostanában pedig a sógorasszonyom kezdte el ezt a szerencsecsomag témát pedzegetni, én meg igyekszem megőrizni a hidegvérem és csípős, pikírt választ adni rá.

A másik ok, amiért kifejezetten tetszett, hogy akár az általam szeretett és kedvelt Danna ga… sorozatok részei közé is lazán be lenne illeszthető, ha kicseréljük a szereplőket.

A Tropical Kiss pedig 3 rész, egyenként félórás epizódokkal, amelyek mindig másik lány szemszögéből meséli el ugyanazt a történetet. Ebből sejthető, hogy visual novel adaptációról van szó, aminek meglepően jól sikerült hozzányúlnia a fenti felosztással az alapanyaghoz. A részek során főleg a cselekményen lesz a hangsúly, együttlétre pedig sokszor sokat kell várnunk, és azokból is részenként van 1 darab, az se túl sokáig. Amikor ez a mű kijött, akkor kezdett trenddé válni, hogy egyre inkább az akciósabb jelenetekre és felvezetésükre feküdtek rá a feldolgozások során, legyen az manga, visual novel vagy hentai light novel, helyenként egész élhető és kedvelhető karakterekkel és párbeszédekkel, amikből nem kapunk elég játékidőt, mondván kell a szexnek. Ez a fajta szakítás ezzel tette fel részben nekem a készítő Collaboration Works stúdót a térképre… hogy aztán egy sor komoly fiaskó után le is vegye onnan.

„A kivétel erősíti a szabályt”-elv érvényesül ezzel a címmel, miszerint a részek számának emelkedésével csökken a színvonal. Bár kissé fura, hogy egy teljes történetszálat szinte az elejétől elmesél a visual novelből, ahelyett, hogy csinálna egy common route-ot feldolgozó részt, ahol megismerünk minden lényegeset, aztán jönnek a lányspecifikus részek.

Mindkettő egyszerűen, de mégis szépen animált, könnyed időtöltést garantáló mű, amelyeket a leginkább kezdőknek tudok ajánlani. Más darabokhoz mérten másban is kitűnik: akció közben senki se beszél, legfeljebb pár szót, de annak is van értelme. Nem kezdik el a szexuális életük szűkszavú filozófiájukat ecsetelni félpercenként újrakezdve, mint egy beragadt bakelitlemez, és már ez önmagában hatalmas pirospont a művek felé.