A pornográf videojátékokról

Előre bocsátom, nem különösebben fogok szemérmes szende szűz lenni, hogy kerülgessem a szavakat, mint macska a forró kását. Az már egy ideje megy a magyar Twitteren, hogy az Otherworld vezető “fenegyereke” OW Zoly éppen megint milyen baromságot írt ki, miként blokkolja a vele egyet nem értőket, akár rövidebb, akár hosszabb távon elviselve az ellenvéleményeket (bár utóbbi időben ez nagyon megrövidült a részéről, egyre többször szabadkozik, terel, vagy csak szimplán tudomást sem vesz arról, amire rámutatnak neki). Én most mégis egy relatív régebbi ökörségét vettem elő, hogy azért lássuk, a magát hazai gamer sajtóba soroló jóember mennyire nincs tisztában alapvető kérdésekkel egy bizonyos műfajt illetően.

2020. december 31-én kikerült a Retroworld akkor soron következő videója, amely a Lula – The Sexy Empire-t hivatott bemutatni. Maga a játék része azért korrektül elő van adva, nem is azzal van a gond, hanem amit ennek a műfaja kapcsán mond, illetve kijelent. Ebből a szempont 15:35-től lesz nekünk csak igazán érdekes a videó. Vegyük sorra az állításait.

1) “[…] hentai szarokon kívül mást nemigen lehet találni, legalábbis Steamen.”

Ezt szedjük rögtön háromfelé, mert ahhoz elég összetett lesz a válasz.

A) Vannak a Steamen szexuális tartalmú játékok, nem is kevés.

Ezt az állítást rögtön egy tematikus kereséssel is igazolni lehet.

Találatok "szexuális tartalom" címkére.
Találatok “szexuális tartalom” címkére.

Ha pedig ez sem elég, vizsgáljuk meg, példának okáért mi mindennel vegyített művek szerepelnek a kínálatban. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a keresés érdekében a címkerendszert előszeretettel abuzálják egyesek (mint a Battlefield V esetén is ott van a “szexuális tartalom” címke, holott a Leisure Suit Larry szériára inkább illik ez), szóval a találati halmazt minimális fenntartásokkal illik kezelni.

B) Nem csak a Steam létezik, és egyébként is…

Hiába az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb felhasználói bázissal rendelkező felület a Steam, bizony, nem csak ő létezik. Jellemzően a szexuális tartalmú játékokat nem is ott kell keresni, hiába van annyi indie-nek is jószerével csak csúfolódva nevezhető szemét rajta, mint a nyű. De nem is az Epic Store-ban vagy a GOG-on kell lefuttatnunk egy pásztázó algoritmust. A nem erre dedikált felületeknek ugyanis elég nagy átka, hogy nem tudják rendesen a helyén kezelni a benne található tartalmat, és különféle jogszabályoknak is meg kell felelniük, ami miatt elég pár beállítás, és teljesen lerejtésre kerülhetnek előttünk, akár még alapjáraton értelmezetten is. A Steammel kapcsolatban pedig egyébként is probléma, hogy több műből kivágták az erotikus tartalmat korábban, hogy meg lehessen jelentetni a platformon. Bár ezek egy részéhez azóta elérhető egy 18+ patch DLC-ként (ingyenes és fizetős formában egyaránt, ez játék- és kiadófüggő), nagyon soknál továbbra is a megvásárolható alapverzió a cenzúrázott, vágott kiadás, amihez a patch-et a fórumban kell keresni, hátha valaki megosztotta… és a moderátorok meg is hagyták azt, mert volt arra is példa, hogy törölték a hozzávezető linket.

Szóval, hol induljon a keresés? Ha valaki megvenni szeretne párat, azoknak a DLsite erre tökéletes (különösen mióta tavaly összevonták a japán és amerikai-angol oldalakat). Pornografikus visual noveleket pl. a MangaGamer oldalán is lehet tucatjával venni az általuk terjesztett címek közül. Vagy esetleg ha a fekete lobogót jobban a magáénak érzi, vagy úgy van vele, hogy egyszeri kalandért, amiről azt sem tudja, mint alakul, annak az F95Zone fóruma nyújthat megoldást. Ámbátor megjegyezném, hogy ezen az oldalon sok olyan pornójáték van, ami még fejlesztés alatt álló, de a különféle buildek kipróbálhatóak.

C.1) A “hentai szarok” stílusa mögött egy lényeges dizájnbeli és fejlesztésbeli döntés szerepel.

Azt érdemes lenne nemcsak leszögezni, hanem be is látni, hogy az animékre jellemző stílus már bő két évtizede hódít nyugaton. Az egyszerűbb alak- és arcformák megjelentek a rajzfilmeken, és erre a kanadai animációs stúdió, a Marathon Pictures címei, mint a W.I.T.C.H., Született kémek vagy a Martin Mystery kiváló példa. Emellett elindult egy másik trend is, ez pedig a 3DCG és a komoly asset készletekkel rendelkező egyen-motorok használata, mint az RPG Maker széria. De mindent szépen sorjában.

Az animés stílusra váltás mögött, mint fentebb írtam, egy dizájnbeli döntés az alkotórészéről. Nem kell egy trend térhódításának követését belelátni, mert azzal súlyosan elbagatellizáljuk a megvalósítás okozta előnyöket. Az egyik ilyen előny, hogy jóval kevesebbet kell rajzolni. Míg egy Lulához vagy épp remake-elt Leisure Suit Larry-hez hasonló megvalósítás esetén a mimika és a szájmozgás megrajzolása mellett az egész testrészt újra kell dolgozni, annak a változásait is követni, addig az animés stílusnál ez nincs meg, elég megrajzolni egy üres arcot félprofilból vagy szemből, ezt követően, csak a különböző arckifejezéseket kell megalkotni. És miután javarészt már sok mindent számítógépen rajzolnak meg, a réteges kezelés révén könnyen helyre illeszthető, cserélhető és menthető, hatalmas időmennyiséget spórolva ezzel a művésznek.

Ún. "expression sheet" egy játékhoz.
Ún. “expression sheet” egy játékhoz.

Bár sietve hozzáteszem, olyan is van, ahol a különféle alfa csatornás, vagyis áttetsző hátterű képeket vetítik egymásra, így alkotva meg a magunk előtt látott karaktert és annak testének változásait.

És akkor térjünk rá az assetekkel rendelkező engine-ekre. Az RPG Maker saját megoldása, hogy a busás áron megvehető DLC-hez nem csak hangulati és tájelemeket, textúrákat és olykor karaktereket ad hozzá, hanem saját képekkel és karakterekkel is feltölthető. Itt kicsit visszakanyarodhatunk az imént leírtakhoz, másfelől animálni sem különösebben kell, hiszen megoldható a harcrendszeren belül egy-egy támadáshoz rendelt, majd kismilliószor látott pár másodperces mozgás loopon játszva, esetleg a pixel artos megoldás térkép- vagy tájnézetben, vagy akár egy-egy üres, rávetíthető elemekből összerakott jelenettel, ami már nem igényel animációt, csak egy kis programozást, hogy mi milyen sebességgel, mi után következzen.

Az Unity asset store-ját különösebben meg sem kell említeni, illetve az sem épp hétpecsétes titokként kezelt tény, hogy az ingyenes elemek használatával könnyen és gyorsan lehet egy 1, max. 5 eurós játékot “fejleszteni”. Erre már jó példa a Hentai előtaggal rendelkező címek a Steam kínálatában is, amelyek alig pár emberes munkák, különösebb koncepció nélkül készültek, és minden bizonnyal állítható, hogy az egyetemi programozási feladatokban is legfeljebb olyan jegyet lehetne utána szerezni, ami elég ahhoz, hogy az ember ne bukjon meg gyakorlatilag kicsiny erőfeszítéssel.

A 3D-s grafika alkalmazásának van egy másik ága is, amit véleményem szerint az ILLUSION képvisel a leginkább: ez az a cég, amely úgy alkalmazza a már-már fotorealisztikusan részletes térbeli grafikát, hogy a játékainak karakterei megtartják az animés jelleget, ennél fogva a leginkább a szexbabákhoz hasonlítanak és szabadon testreszabhatóak a legtöbb esetben. Az ő játékuk többek között a sokszor a rendereléses pornóképregényekhez használt Honey Select, a Steamen is megtalálható AI*Shoujo, vagy a 2006-os igazi botrányjátéka, a RapeLay.

RapeLay
RapeLay

C.2) És van, az mi nagyon valószínűen nem lesz Steamen…

Miután az elején megemlítettem az elején az F95Zone-t, akkor már érdemes valamennyit írnom más egyenmotorokról és azok dizájnbeli jellemzőiről. Ilyen pl. a TWINE, egy ingyenes és nyílt forráskódú motor kifejezetten interaktív történetek fejlesztésére honlapos környezetben. Az ezzel készült művekhez ugyanúgy szükség van artistra, ha a saját képekből akarjuk a játékunkat kifejleszteni (mint a The Company vagy a Parasite Infection), ellenkező esetben a neten található képekből és felvételek klipjeivel pótolják a készítők az illusztrációkat (mint a Goo-Manji vagy A Spell For All). A Twine mellett egy másik közkedvelt motort is lehet említeni, ami nem más, mint a szinte kizárólagosan visual novelekhez használt Ren’Py engine (ez az egyedüli az ebben a bekezdésben említett engine-ek közül, amivel Steamen is lehet házalni, de nem rendelkezik saját assetekkel és megköveteli az artist létét). Szöveges kalandjátékokat pedig Flash-ben is írtak (mint Fenoxotól a Trials in Tainted Space vagy a Corruption of Champions és annak kitteh által modolt változata a GitHubon), illetve van két másik erre használt motor, a QSP, vagyis a Quest Soft Player, esetleg a mára már inkább a feledésbe veszett RAGS. Ez utóbbiakban egy közös vonás van: külső, stand alone programot igényel a futtatásuk.

2) “Volt valami a 90-es évek videojáték-fejlesztésében, ami sokkal bátrabban volt tabudöntögető, mint most.”

Alapvetően nem a tripla-A vonalból kellene kiindulni, és azzal példálozni, hanem minimum egy indie-szinten mozgó címmel, elvégre a pornografikus, illetve a minimum soft core erotikát tartalmazó játékok sosem voltak nagykereskedelmi láncok kínálatai, legyen szó akár az Ataris Beat ’em & Eat ’emről, a Custer’s Revenge-ről, vagy bármely másról. A legtöbbször garázsprojektekről beszélhetünk, amelyek közül néhány képes volt eljutni addig, hogy nagyobb és jobban látható helyeken is megjelenjen, mint pl. a Leisure Suit Larry hetedik része, a Love for Sail, ami egy időben sikerjátékos egyen borítóval is kapható volt hazánkban, vagy szintén ehhez a franchise-hoz tartozó Magna Cum Laude spin-off, amelyet még 2004-ben a magyar gamer sajtó is bemutatott a hasábjain, többek között a Playboy: The Mansionnel is, ami meg 2005-ös.

A) Tényleges tabudöntögetés most is van.

Csak kérdés, kinek mi a tabu. A komfortzóna bármi nemű megsértése noha szépen összefoglalja, valójában egyébként nem tesz mást, mint egyéni szubjektív megítélésre hárítja a tényleges megítélést. Így lehet egyeseknek, hogy a szervezett prostitúció kiépítésének koncepciójára felhúzott HunieCam Studio már képes megrezgetni a lécet, holott abban túlzottan sok erotika nem található. De sok esetben még ez sem kell. Fentebb említettem a RapeLay-t, ami semmi más, mint egy nemi erőszak szimulátor, ahol te lehetsz az erőszakoló, és az a feladatod, hogy egy háromtagú családban az anyát és a két lányát megkörnyékezd és elnyomd teljesen. (Igen, nem véletlenül volt az botrányjáték: emiatt több országban is be lett tiltva a forgalmazása; a kiadónak pedig vissza kellett hívnia a terméket.) Akármennyire is látványos a polgárpukkasztási jellege, a tabudöntögetés sem vitatható el mellőle “a határok feszegetése” értelemben.

De van, hogy ez sem kell. Sőt, még erotika sem. A brazil fejlesztésű Pregnancy címre hallgató kizárólag szöveges visual novel (aminek ráadásul van magyar vonatkozása: Keszthelyen játszódik) azzal keltett botrányt, hogy egy olyan lány szerepébe helyez minket, akit egy buli során bedrogoztak, és jócskán húzkodták hátulról a fülcimpáit. Emiatt a felütésünk a történet során az, hogy megtudjuk, terhesek vagyunk, és innentől rajtunk áll, hogy megtartjuk vagy abortuszra megyünk. A környezetünk pedig a válaszainkra fog reagálni: a ha meg akarjuk tartani, kevés kivétellel inkább abortuszpártiak lesznek, ha pedig elvetetni, akkor meg az élet támogatói, moralisták. Mindezt azért, hogy tisztességesen körbe legyen járva egy ilyen döntés számos aspektusból, és ezen is van a hangsúly. Hogy ez mennyire nem feküdt sokaknak, elég csak az értékeléseket és a fórumtémáit meglesni. És igen, ez is tabudöntögetés. Igen, megvásárolható Steamen (csak ki kéne lépni a komfortzónából, más játékok felé nyitni, de Zoly-nak ez abszolút nem javallott, mert az absztrakt játékokkal sem tudott mit kezdeni, az effélék iránt pedig észrevehetően mélységes és lekicsinylő előítéletei vannak, amit képtelen levetkőzni).

B) A Lulánál merészebb és profánabb címek is szerepelnek Steamen.

Itt is lehetne csoportosítani a dolgokat, hogy mennyire fókuszál az erotikára és mennyire a kőkemény pornóra. Előbbire kellemesebb példa a már említett címek nagyja, mint a Leisure Suit Larry-széria, a HuniePop két része és a HunieCam Studio, illetve a Purino Party, amelyeknél inkább a szórakoztatás és az agytorna az elsődleges, mivel kalandjátékos és puzzle elemekkel igyekszik interaktívvá tenni a játékélményt. Szöveges kalandélményt kínál és leírásokra támaszkodik a Corruption of Champions 2.

Egy amolyan aranyközépútként nevezhető meg a keményebb pornográfia és a szórakoztatás közt például az erkölcsi degenerációval és karakterünk prostituálásával foglalkozó RPG Maker-alapú motorral futó The Heiress, Dark Elf, Meritocracy of Oni and Blade, Killing Time, esetleg ugyanezen a vonalon, de nem ennyire markánsan ott a Paladin Lias (ezt azóta eltávolították a kínálatból), Ambrosia, Seed of Evil, az Explorers of Yggdrassil vagy a Niplheim’s Hunter: Branded Azel. A Kagura Games kiadó például rengeteg ilyen jellegű művet adott ki és igazából a repertoárjukat tőről hegyire fel lehetne itt sorolni.

Keményebb vonalat képvisel már az ingyenesen is játszható Breeders of Nephelym, ami egy modernebb RPG és szimulátor keveréke, ugyanis egy farmot kell menedzselnünk, miközben járjuk a vidéket és olykor összefekszünk a vadállománnyal, mint farkasemberek, ogrék és más lények. A szintén ingyenes Monster Girl Island: Prologue hasonló, ám sztori-orientált, és leginkább a szükségtelenül elnyújtott szexuális jelenetek és azok nehézkes kezelése miatt kerül ide. További példáknak megnevezhető több visual novel is a kínálatból, mint a Breeding Village, Futa Fix Dick Fine and Dash (a Paladin Lias-hoz hasonlóan ezt is eltávolították azóta),Monster Girl Breeder.

Kicsit a sehova se tudnám tenni fiókba tartozik a Custom Maid 3D és az AI*Shoujo, amelyek a korábban említett ILLUSION játékai. Előbbi elsősorban menedzsment és visual novel kettőse, utóbbi már kicsit RPG-sebb vonalat követ. Hasonló részemről a Boobs Saga, aminek ez már a harmadik neve a fejlesztés és bővülés során. Az egyik korábbi címe Bloody Boobs volt, és több videó összeállításban is így lehet vele találkozni.

Végezetül vannak azok a játékok, amikben megtalálható az erotika, viszont az is a “de minek?” kérdést veti fel. Ilyen például a Kaede the Eliminator, amely Unity motoron futó TPS lövölde elsősorban, az erotikus tartalom pedig pár megszerezhető képen, egy levetkőztethető főszereplőn, és némi ürítésen a kijelölt pontokon kívül nincs benne. (Egyébként megjegyzem, a “Hentai valami” című játékoknál is ugyanez a helyzet, azokat ennek a szegényített tömegkiadásainak is lehetne nevezni.)

Kaede the Eliminator
Kaede the Eliminator

* * *

Igazából fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért foglalkozik bárki is ezzel az emberrel, mikor a twitteres track recordja alapján még a saját maga által követett témákban is képes olyan bődületes marhaságokat tényként állítani, amiket pár perces keresés és olvasás, vagy szimplán a józan ész meghazudtol. A válasz végtelenül egyszerű, és tulajdonképpen összefüggésben áll egy másik videóssal, akibe keményen beleálltam a hazai szcénában, mert ugyanazt az értelmi és hozzáállásbeli színvonalat képviselik. Ez pedig a felületesség, illetve ennek a piedesztálra emelése és a saját maguk erőszakos mentegetése azokkal szemben, akik értik, de minimum konyítanak is hozzá. Péter blogján mind egy posztban és a kommentek közt is össze lett szedve néhány szélkakaskodása vagy éppen visszássága.

Magával a pornójátékok elérhetőségének, megvásárolhatóságának, vagy éppen fejlődésének és változásának témakörével nem szívesen foglalkozom, mivel ez egy olyan terep, ami nagyon durván töredezett, legózós, és megköveteli a játékok végigjátszását. Ez utóbbi pedig igencsak lélekölő tud lenni, mivel több egyenjáték készül egy formulára, valamint mivel ezek a készítők, akiknek a java ma már lelkes amatőrökből áll, az internet révén nem szorulnak arra, hogy saját, kiforrott koncepcióval és kész művekkel házaljanak, hanem a játék megtalálja a saját közönségét, és annak az ízlését kezdi el lassanként átvenni. Ez bár papíron jól hangzik, hiszen az ismeretek és tapasztalat hiányából fakadó kérdések kiküszöbölhetőek, úgy mint egyes rendszerek működésének mikéntje, a balanszírozás, a dizájnbeli rossz döntések; a valóságban ez úgy néz ki, hogy egy mű folyamatosan lemarad a készítői vízióhoz képest, hiszen az eredeti elképzelés végét sem képes könnyen elérni, a későbbi tartalmat hozzáadó vagy átdolgozó patchek, kiegészítők már menet közben belekerülnek, azokat közben kell javítani, sokszor visszamenőlegesen is, ezzel jelentősen növelve a fejlesztési időt.

Röviden legyen ez a tanulság arra, hogy miért ne érje be senki a felületességgel, és ne is képviselje azt büszkén és fennhangon azt.

Oszd meg másokkal is:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük