Gondoltam új rovatot létesítek, ez pedig az Anime Marathon, ahol jegyzékbe kerülnek azok a jelentősebb címek, amelyeket egy-egy ilyen megmozdulásom alatt megnéztem. Most volt pár ebben a hónapban, szal szedjük össze, miket néztem huzamosabb ideig, vagy egymás után kapkodtam a részeket.
 |
| Voltak olyan címek is, amelyeket ezzel a pofával ültem végig… |
AKB0048 (2012) – 0,5/10
Ezzel kapcsolatban már írtam Kagamin blogján, de azóta kiegészíteném pár sorral itt és most: az utolsó rész valóban nem volt megváltás a sorozatra nézve, de legalább egy szenvedéstörténetet lezárt. Mint a megfeszítés végén Longinus lándzsájának döfése Krisztus testébe, csupán annyira volt felüdítő. Viszont bejelentettek egy második évadot, ahogy az várható volt, s önkéntelenül is gombot nyomogathatnékom van a gondolatától. Mert hát ha egy univerzumot elkezdek, akkor végignézem teljesen… de asszem ennél kivételt teszek, ha csak nem megint fogadok a haverral…
 |
| „Nyaljuk a fagylaltot… a mézesmadzag rég elfogyott.” – Ja hogy ez nem egy Bikini koncert? |
Boku no Pico (2006) – 2/10
Közvetlenül az AKB után néztem meg, így már nem tudott sokkolni, de kellően helyreállította bennem a lelki békét az után a sorozat után. Az übererotikus fagyizást sokan nem bírták állítólag, nekem meg sikerült a pokerface-t rávágnom az egészre. Bevallom becsülettel, az Enzai jobb volt…
Az első rész dupla olyan hosszú, mint a többi, de remekül felvázolja az alapszitut, nem vágja félbe. De ezzel akár be is fejezhették volna. A 2. rész még érdekes volt, a 3. is úgy ahogy, a 4. egyetlen nagy WTF volt, mert nem lehetett hova tenni, majd az 5-6. részre kicsit helyre rázódott. Egyszer jó volt, a 6-ost is csak alulról súrolta.
Doraemon (1979-2005) – 7/10 (192. részig – elfogytak a letölthető részek)
Na ennek az angol felirata az ARR-től enyhén kimeríti a shitsub fogalmát, de azért élvezetesnek tudja hagyni a sorozatot. Érdekes látni a grafikai fejlődést a sorozatban, még ha az első részekben ez elég minimális is. Nobita ökörködése egy darabig elviselhető, de utána le kell tenni a sorozatot kicsit ülni, hogy az ember újra kedvet kapjon hozzá. További mentségére szól az opening egyszerű dallamossága, valamint a részenkénti 7 perces hosszúsága.
Getter Robo, UFO Grandizer és Great Mazinger mozifilmek (1970-es évek 2. fele) – 6-8/10
Elég sok van ezekből, s elég változatos is a színvonaluk. Vannak jobbak és rosszabbak, érdekesebbek és unalmasabbak, de a legjavára el volt mondható, hogy az ellenség egy WTF. Annyira nem vagyok oda mechákért, a vezérelt robotokért, de ez felkeltette az érdeklődésem kicsikét legalább a Nagaiverse robotos cuccai iránt.
 |
| A japánok tudják mi kell a szemnek: Manhattan romokban. |
A New Getter Robo után csalódásként hatott ez a spin-off. Sokban szakít az eredeti Getter Robo-szériákkal, másként mutatja be, de ez azért van, mert eredetileg egy másik mű végéül szánták, amiből végül nem lett semmi. Akció ebben is van, de elég kevés. Az ellenfelek itt is kemények legalább, jól kiötlött háttérsztori köréjük és az emberiség köré, azonban egy dolog hiányzik belőle, de az nagyon: a tényleges világvége hangulat…
Gokudou-kun Manyuuki (1999) – 8/10 (14. részig)
Olvastam róla, hogy sokban hasonlít a Slayersre. Ez ebben merül ki isten igazából: mágikus fantasy világ, idióta szereplők, varázskardok. A címszereplőnk, Gokudo egy valóságos f@szkalap, de a komikusabbik fajtából, aki mindenáron hírnevet, aranyat és nőket akar. Emellett az IQ-bajnokságon is simán verné a Slayers-es Gaurit. Kellemes és üdítő sorozat, amit ajánlani lehet a fantasy-kaland és a Slayers-kedvelők számára.
 |
| A sorozat fő bajkeverője: |
Mazinkaiser (2001-2002) – 8/10
Őszintén szólva nemigen számítottam ilyen jóra ezen a cím kapcsán. A Mazinger Z spin-offjának számító OVA-sorozat borongósabb, de nem összetettebb. Dr. Hell és Baron Ashura most már méltó kinézettel bíró gonoszok ebben, azonfelül a Mazingert és a Great Mazinger egyaránt kenterbe verő Mazinkaiser óriásrobot pöpec tűzerőt és küllemet birtokol. Az egyetlen kár benne, hogy alig van valamire való háttérzene benne.
New Getter Robo (2004) – 9/10
Állati csavarokkal tarkították meg az eredeti sztorit, amiből a legmarkánsabb és a legjobb húzás az, hogy senki sem az a tipikus hősfigura, hanem az anime egy antihősök és GAR-ok gyülekezete. A másik érdekes dolog, hogy a Szaurusz Birodalom helyett zombiszerű onikkal kell harcolni. Ezzel önmagában nincs gond, de vannak dolgok, amik elvarratlanok benne, nem lett kifejtve. Az akció benne elég tömény, gyakoriak a pszichopatafejek és a „herelengetős poénok”, ahogy azt más már megjegyezte a saját véleményében. Ha pár kérdésre választ kaptunk volna, akkor lehetett volna magasabb is az értékelés, mert ez így épphogy 9-es.
A Nichijou-t szerettem, de ezek a részenként 1 perces speciálok… ezek nem speciálok. Random kivágott jelenetek némi új hanggal alatta, aminek se íze, se bűze az eredeti sorozathoz képest se. Volt pár jó duma, de lényegében maximálisan elhagyható lett volna és egy plusz epizódra gyúrhattak volna ez helyett.
 |
| A konyhában egy férfinél csak a boszorkány veszélyesebb. |
Akarva-akaratlanul is a Disney-féle Kis hableány-sorozat jutott róla eszembe, ami voltaképp nem csoda. Az első rész kicsit újrajátssza az Andersen Douwa: Ningyo Hime (1975) történetét, némi változással, innentől kezdve Marina hol a szárazon, hol a tengerben van, varázslattal körbe véve, háttérben ténykedő tengeri boszorkával és sok-sok segítségre szorulóval. A 6-ost viszonylag hozta, mint színvonalat, de könnyen felejthető alkotás.
Ezeken kívül pár a fenti címekhez kötődő specialt néztem meg, folytattam néhány aktuálist (friss és régi szezonosat), pár hentait (olyan 8-13-at) és a K-On! mozifilmet, amiről nem lehet semmi egyebet mondani, mint hozta a szokott (számomra alacsony, 2/10-es) szintet. Lesz még igény szerint maraton összefoglaló, a tényleg jobbakra és harmatgyengékre, amelyekről érdemes beszélni, viszont már rendes cikk lesz.
„Ezzel kapcsolatban már írtam Kagamin blogján, de azóta kiegészíteném pár sorral itt és most…”
Ha szóltál volna, akkor beleírom szívesen.
„Az übererotikus fagyizást sokan nem bírták állítólag, nekem meg sikerült a pokerface-t rávágnom az egészre.”
HAHAHA, nekem az amcsi gyerek reakciója tetszett a Picora.
„Érdekes látni a grafikai fejlődést a sorozatban, még ha az első részekben ez elég minimális is.”
Érdekes, én a Ranmával voltam így, a végefele egészen tetszett az elején csúnyácskának induló grafika.
„Gokudou-kun Manyuuki (1999) – 8/10 (14. részig)”
14. részig?
„Lesz még igény szerint maraton összefoglaló, a tényleg jobbakra és harmatgyengékre, amelyekről érdemes beszélni, viszont már rendes cikk lesz.”
Legyen még! 😀
Szoktam hallani ezt, hogy a Getter Robo Armageddon folytatás akar lenni, méghozzá valami audiodrámának, de tudtommal pont fordítva van, az audiodráma készült az OVA prequeljeként. Egyszerűen azért ilyen más és zavaros, mert ez az első rendező stílusa, szabadon kezeli az alapanyagot, keveri a mangaka egyéb műveivel, elején rögtön belecsap a lecsóba és majd később szép lassan adagolja a háttérinformációkat. Lásd például Shin Mazinger, Giant Robo. De aztán három rész után kirúgták és nem hagyott semmilyen jegyzetet, úgyhogy nem igazán sikerült jól a rejtélyek felderítése.
Igazán mulatságos volt a saját rajzomat viszontlátni az oldaladon, amint éppen demonstrálod, hogy milyen érzelmeket váltottak ki belőled egyes animék. 😀
És az is csak az alkotóját dicséri, hogy kellően kifejező lett. 😉