Visszatértem négy újabb állítással, amit – hasonlóan az előző cikkhez – vagy megerősítek, vagy pedig cáfolok. Ebben a posztban már kicsit inkább a kisebb csapatokra helyezem a hangsúlyt. Olyanokra, akik alig mozgatnak meg többet pár főnél. Egy csapat ideális szervezeti felépítését ugyanis nehéz röviden taglalni, így az külön cikket fog egyszer érdemelni.
V. Csapatok szerveződhetnek spontán is.
Ez így van. Azonban ne felejtsük el, hogy a hirtelen felindulásból létrehozott formációk egy része, rövidesen be is zárja a kapuit. Ennek elsődleges oka az szokott lenni, hogy az illető(k) rájön(nek), hogy az a bizonyos tevékenység nem igazán neki(k) lett kitalálva. Több ember esetén pedig, hiába a hosszas ismeretség, barátság, ha dolgozni közösen valami oknál fogva nem megy.
Fansub csapatok esetében az arány jócskán eltolódik a „hamarosan megszűnik” állapot irányába. Köztük az a sztenderd, hogy a kritikus első negyedévnek el kell telnie, utána „rohamosan” javulnak a megmaradási esélyeik. Számos olyan formáció létezett, amelyek alig éltek meg pár hónapot, sőt, olyan is volt, amely csak pár napig élt.
VI. Az egyén nem tartozik felelősséggel azoknak, akikkel együtt dolgozik.
Ó, dehogynem, és ezt már az előző részben is kifejtettem. Akkor igazából csak a csapaton kívülre való felelősséget firtattam, de most pótolom a befelé lévő hiányosságot is, hiszen ez az, ami a csapatmunka gerincét adja. A csapatmunka legrövidebb meghatározása az, hogy „olyan dolog, amit ha elszúrsz, megkönnyíti a másik hibáztatását.”
Legyen az iskolai feladat, munkahely, hobbikör: a célja az, hogy megtanítson másokkal közösen dolgozni. Így az ottani viselkedésünk erős ráhatással van a többiekre. Az az illő, ha egy csoportmunkából mindenki egyenlően kiveszi a részét, vagy személyes terhelhetőség szerint oszlik el. Ezzel szemben inkább az szokott megesni, hogy mindenki kinézi a legkisebb munkával járó feladatot.
VII. A projektek készítése során nem számít a bizalom, csak az, hogy hamar meglegyen.
Tegyük fel ennek a kérdését máshogy: ha van lehetőséged arra, hogy a csoportmunkádhoz megválogasd az embereket, akkor mi alapján döntesz, ki vegyen részt benne? Egyértelműen a szimpatikusság, a bizalom játszik szerepet a döntésedben. Elég fontos tényező, hiszen az utómunkák is ettől függenek egyik-másik tagtól. Amikor valaki nem törődik azzal, hogy a különféle emberek munkáját egy szintre hozza, arra mondják azt, hogy igénytelen alkat.
A gyorsaságra és az időre alapozni („ez 2 óra munka volt”) sosem szabad. Attól, hogy gyors valaki, még nem feltétlen lesz jobb. Az idővel való elszámolás meg relatív. Egy mondat felett is lehet ülni 2 órát, ahogyan egy egész rész felett. Összességében nem jelent semmit. És még kevesebbet a szezon után vagy a projekt befejezésekor.
VIII. A szervezés mehet ukmukfuk módon is.
Ha az „ukmukfuk” annyit tesz, hogy megmondod, hogy X ezt csinálja majd, te azt, Y pedig amazt, anélkül hogy átbeszélnétek a részleteket: NEM. Ez a fajta fentről szervezés nem veszi figyelembe a munkatársak képességeit, attitűdjét. Ha valakinek azt mondod, hogy ő karaokézik, mit se törődve azzal, hogy ő egy „mindent vagy semmit” alkat, aki jobb szereti a formázást is a kezében tartani, akkor jó eséllyel eleinte benne lesz, de egyre jobban fog vonakodni, míg inkább kiszáll, mivel emiatt nem fogja érezni magáénak a részét. Ugyanez lehet a fordítóval, aki az OP-ED párost is lefordítaná, de más kapja ezt a részt valamilyen oknál fogva. Ezért is fontos előre megbeszélni, alaposan, egyeztetni. Ez nem „ukmukfuk” téma. Különösen igaz, ha nem egy csapatból vannak az említett munkatársak, hanem 2-3, esetleg több helyről.
IX. A csapatban a főnöknek kimondottan semmi dolga sincs az ügyek intézésén kívül.
Ez egy meglehetősen fals meglátás. A főnök munkája nem csak annyiból áll, hogy igazgatja a csapatot, annak a dolgait, más csapatokkal tartja a kapcsolatot, hanem részt vállal a csapata munkájából valamilyen formában. Erre elsősorban azért van szükség, hogy saját maga is tisztában legyen a munkatársai képességeivel, munkájával kapcsolatban, a preferenciáival. Mit szeret, mit nem, mire képes, és mire nem. Figyelni, hogy ne vállalja magát túl az illető, visszafogni a lelkesedést, hogy ne váljon a munkatárs kárára. Ez viszont színtiszta menedzsment, tervezés, ami külön, önálló bejegyzést érdemel.
X. A jó csapatszerveződés alapja az uralkodás.
Az uralkodásnak is megvannak a maga szabályai, módszerei. Az uralkodás nem egyéb, mint a hatalomgyakorlás erőszakosabb formája, amely során az alsóbb szinteket elnyomja a feljebbvaló, nem hagyja az akaratukat érvényesülni. Ez a fajta módszer elég agresszív, és csak ideig-óráig tartható egy csapaton, csoporton belül. Ilyenkor ugyanis a munkatársak munkamorálja erőteljesen lemorzsolódik, és a kiégés veszélyezteti, amennyiben nem változnak a körülményei. De minimum az történik, hogy másik helyet keres magának.
Kissé paradoxonnak tűnhet, de a túlzó ráhagyás esetén is ez a veszély áll fenn. Csak ott nem az elnyomás lesz az oka, hanem a túlzott szabadság, a szervezettség teljes hiánya. Ez ugyanis felesleges plusz terhet ró a munkatársra, hogy minden egyes projektjét maga kell irányítsa, vezesse, szerveznie. Minél több projektje van az illetőnek, annál nagyobb munkát jelent – ezek adminisztrációját mindenképp a főnöknek, vagy az arra kijelölt munkatársnak kell végeznie.
XI. A kommunikáció fontos a munka során.
Ez igaz állítás. Viszont minden körülmény közt elvárni nem lehet, ahogyan azt sem, hogy minden lefolyjon azon a csatornán. Minek várjuk el valakitől azt, hogy folyamatosan értesítsen a dolgok állásáról, ha az ő személyes megítélése szerint egyedül a beálló változásról érdemes szólni? A nem létező válasz is egyfajta válasz az ilyen emberektől, nem kell berezelni. A túlzásba igényelt kommunikáció ugyanis felesleges frusztrációt okoz a felek részéről, főleg ha nincs pontosan meghatározva, miről is kell értesíteni. Amikor a kérdés pontosul, könnyedén nyomásgyakorlásnak minősülhet, amire nem feltétlen van az illetőnek szüksége.
Azok, akik nagyon el szokták várni a kommunikációt, alapvetően két hibát követnek el: ők maguk nem követik a saját szabályaikat, és nem adják tovább az információt. Megkövetelik, de kisajátítják maguknak ezt a pozíciót, megfeledkezve a már meglévő hierarchiáról. Az információ így megreked náluk, amivel bebiztosítottnak érezhetik magukat, amennyiben a főnök esze nincs a helyén, hogy mihamarabb alávágjon az ebbéli törekvésnek, és eltávolítsa az illetőt. Ennek ugyanis az a hosszú távú negatív következménye, hogy ezzel a hozzáállással hátráltatni fogja a csapaton belüli munkát, és fennállhat annak a veszélye is, hogy aláássa a már működő kapcsolati viszonyt, csapatközi megállapodásokat. Az ügyintézési túlbuzgóságuk lesz az a vesztük, ami végett eltávolítása kerülnek.
* * *
A következő bejegyzéstől már jönni fognak a combosabb, konkrétabb témák. A kommentekben alább lehet javasolni témákat, mit látnátok/olvasnátok szívesen.
A 7. pont második bekezdésében van egy elírás: gyors helyett gyrs.
A témával kapcsolatban meg annyit, hogy egy jó fansub csapat alapja a vezetőség, aminek – ahogy te is írtad – ki kell vennie a részét legalább a munkák ellenőrzéséből. Több olyan esetről is tudok, ahol ez elmaradt, és a „főnökök” az égvilágon semmit sem csináltak.
Azt hiszem mind tudjuk,hogy mire – kire gondolsz! 🙂 De ennek kéne a normálisnak lennie.