Ma fejeztem be ezt a fost, így hát ki kell adnom a gőzt magamból, mert eléggé derphangulatban vagyok miatta. Nézzük szépen, hogy mi történik, ha alapjában véve jó sztorit megkaparint Urobuchi Gen, és átírja a saját kénye és kedvére…
![]() |
Nem bántam volna, ha a készítőkre csap le az a kard… |
Semmi kedvem bemutatással piszmogni, a sztori a Fate/Stay Night előzményét mutatja be, és aki látta azt, az tudja, hogy Shirou az egyik túlélője a grálért folytatott háború következtében lerombolt városnak(vagy városrésznek), így nagyon könnyen előre lehetett látni, hogy ennek az egésznek a vége borús lesz.
![]() |
A kastélyba szekérrel, hogy meghivasd magad? FUCK LOGIC, I’M A KING! |
De mi volt a legnagyobb bajom a sorozatokkal? Az elsővel az, hogy piszkosul unalmas volt, leszámítva a „Rin akcióba lép” részt, az egész egy hatalmas szürke akármi, ami csúnyán bepiszkítja a Fate-univerzumba vetett „csodálatomat”. A karakterek is hasonlóan gyengére sikeredtek, kezdjük a sort:
- Emiya Kiritsugu: súlyosabb világmegmentéses szindrómája van, mint Shirounak, és még a családját is képes megölni, hogy megmentsen „mindenkit”. Unalmas karakter, folyamatosan szenved, ami valahol a múltja miatt megérthető, de akkor is derpegni lehet rajta bőven.
- Saber: sose szerettem Saber karakterét, tipikusan az általam úgy utált tragikus főhős(nő)t testesíti meg, Rider nagyon jól rámutat a Fate/Zeroban, hogy hülye.
- Kotomine Kirei: Gilgamesh behatására rájön, hogy szadista, és élvezi, ha szenvednek mások, utáltam a Fate/Stayben is, mint a szart, így hát se volt másképp, az árulása meg egyértelmű volt az elejétől fogva.
- Gilgamesh: őt is utáltam, mint a szart a Fate/Stayben is, tipikusan az egoista selyemfiút testesíti meg, Aoi-sanosan (Hoshimem) szólva „jobb lenne, ha egyszerűen meghalna”…
- Irisviel: Illya anyja, nincs túl sok kifogásom ellene, bár nem is csinált semmi lényegeset az egész történet során, az optimista szenvedő főhősnő tipikus esete…
- Matou Kariya: szükséges bármit is írnom róla? Egy szerencsétlen hülye, aki a megmentem Sakurát dologba bukik bele, lényegében elég buta karakterről van szó, aki a végefele már kettyós is
- Toshaka Tokiomi: Rin apja, hülye mágus, akit az elejétől egyértelmű volt, hogy ki fog megölni.
- Rider és a mestere: jó páros volt, a gondolatok is jók voltak, amiket feldobtak, szerintem a színfoltja volt az egész szürke maszlagnak.
- Caster és a mestere: két őrült, akire fölösleges volt ennyi epizódot szentelni, a Fate/Stayes Castert jobban csíptem
- Rin és Sakura: Rin hozta a formáját már itt, míg Sakurából a végén kijött a „cold bitch” karakter, bár ugye amiket átél a történet szerint, érthető…
- Lancer és a mestere: szerencsétlen gyökerek, ha bár Lancer-Saber harcot reméltem, hogy befejezik tisztességesen, de nem, hát ilyen az élet… ^^”