Gondolatkísérlet: együtt élsz két lánnyal, egyikük az ikertestvéred, de egyikőtök se emlékszik a másikra. Melyikükkel kezdesz ki, miközben összeollózzátok a múltatok darabkáit? Valami ilyesmi futhatott át az Onegai Teacher! írójának fején, mikor előállt ezzel az ötlettel. Érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban a testvérek közti kapcsolatot romantikus formában az előtérben nem sok műtől láthatta viszont az ember. Ami akkoriban (és újabban is) képes érdekessé tenni, az a múlt utáni nyomozás és kétségek. Viszont ennél is van egy hatalmas „DE”…
Kuroda Yōsuke spin-offként „folytatta” a tanárnős sorozatát, amelyet később átdolgoztak light novel és manga formátumra is 1-2 évvel később, ám a cérnavékony történet miatt ezek nem futottak sokáig: a regény összesen 2 kötettel, a manga pedig egykötetesként végezte. Na de… „Folytatta?” Igen. Bár helyileg ugyanott járunk, időben az Onegai Teacher! után. Feltűnnek majd ismerős karakterek kisebb jelenetekre, de különösebb szerepük nem lesz a történet szempontjából, így nyugodtan megnézhető annak ismerete nélkül is.
Adott egy ház a tóhoz közel, ahol főszereplő fiúnk, Maiko lakik. Egy nap két kék szemű lány állít be hozzá azzal a hírrel, hogy ő a rég nem látott hugica. A dolgot bonyolítja, hogy mindkettejüknél ugyanaz a fénykép van, és mindketten a házban maradnak, amíg ki nem derül az igazság. Ez pedig bizony hozza magával a félreértések sorozatát, amit csak tetéz az, hogy az együttélés következtében a lányok elkezdenek vonzódni a fiúhoz. Igen, a történet ennyi, egy sajtcetlire felírható. Nincs különösebb mélysége, központi mozgatórugója pedig a múlt megismerésének akarása és a félelem a csalódástól, egy romantikus kapcsolat elvesztésétől.
Mi is az a hatalmas „DE”, amit a bevezetőben említettem? Mi az, ami képes elrontani a sorozat élvezhetőségét? Ismét maga a történet? Igen is, meg nem is. A történet bizony cérnavékony. Egy filmként vagy hosszabb OVA-ként jobban működőképes lenne, mint 12 részes sorozatként. Éppen ezért elég lassúnak és önismétlőnek fog érződni: a történet alig halad valamit előre, a kitöltésre szánt humora pedig a félreértésekre fog alapulni. Ha pedig ez nem elég probléma, a sorozat tipegő haladását megtöri egy sehova se tartó „kötelező töltelék-strandepizód” is. Az első két és az utolsó három epizódokat leszámítva
stagnál a sorozat.
Annak ellenére, hogy a stúdió és a készítői gárda megegyezik, az előző sorozathoz képest kicsit másabb a sorozat karakterdizájnja és ezzel együtt a grafika, színkezelés is. Picit kerekebbek a formák, illetve általánosságban fakóbbak a színek és több, markánsabb a hajfény. A zene semmit se változott, az opening és ending előadói továbbra is a pályafutásának elején álló KOTOKO és Kawada Mami. A szinkronszínészek stábja itt is javarészt ismerős lesz sokaknak. Csak a főszerepekben megszólalók: Nakahara Mai (Fairy Tailekből Juvia), Shimizu Ai (Grisaia-szériákból Komine Sachi), illetve Namikawa Daisuke (Arslan Senki sorozatok Narsusa, a Fate-sorozatokból Waver Velvet vagy a Fairy Tailek Jellalja).
Hogy ajánlom-e? Nos, az Onegai Teacher!-hez hasonlóan az animés pályafutás kezdetére betudható mű, ellenben talán még akkor javasolnám, ha valaki kifejezetten egy lassú folyású, de semmi esetre sem cukiskodó moe sorozatra vágyik. Mert a témája bár azóta levegővé gyalult rókabőr lett, mégsem lehet igazán rá panasz, mivel azt értelmesen kezeli, és a szereplők tetteit is befolyásolja az, hogy mire jutottak.
A cikk a Mondo Magazin 2018. augusztusi számában jelent meg.
