Mostanság elég sok helyen lehet szembetalálkozni a „bootleg” fogalmával, amelyek hol egészen horrorisztikus, hol meg kínosan komikus végeredményt szülnek. Az animék esetében kicsit más a helyzet, és most tekintsünk el a nyugati próbálkozásoktól, amikor egy nyugati stúdió szeretné visszaadni azt a stílust és dinamikát több-kevesebb sikerrel, mert Japánhoz közelebb is voltak ezekre példák.
Név szerint Koreában. Rendkívül keveset hallani a koreai animációs stúdiókról és művekről, nagy ritkán kerül egy-egy a figyelem középpontjába, és akkor is inkább a mozifilmjeik kerülnek előtérbe. A koreai animációs műveket (aeni), és ezeknek a ’70-es évek elejétől nagyjából a ’90-es évekig volt egy elég érdekes időszaka, amin még az angol nyelvű Wikipédia is inkább komótosan átugrik.
Az 1967-es Hong Gildong mozifilm sikerét követően kezdte el Dél-Korea kiaknázni propagandacélzattal a saját animációs iparát is támogatni valamelyest. Ez ugyan lehetővé tette az újabb művek elkészülését, viszont a stúdiók helyzetén nem igazán változtatott. Hiába jöttek egymás után a filmek, esetleg sorozatok, átütő sikert csak nagyon kevesek tudhattak magukénak. Ez pedig azt eredményezte, hogy az 1980-as években komoly pénzügyi válságba került az iparág. Részint az iparág minősége képtelen volt komolyabban fejlődni, részint pedig az ötlethiányból fakadt.
Utóbbi problémát úgy hidalták át, hogy kénytelenek voltak más művekből meríteni. A japán animációs ipar ekkoriban kezdte el a világhódító útját megalapozni, így adta magát a lehetőség. Azonban volt egy bökkenő: egészen a ’90-es évekig bűncselekménynek számított a japán kulturális termékek bevitele. Így születtek meg azok a filmek, amelyek a korabeli sikeresebb animék egyes elemeinek halovány másai, vagy azok vegyítése.
Csak néhány példát említve: a Robot Taekwon V, amely az első igazi kasszasikernek tekinthető az aenik közt, egy Mazinger Z koppintás, annyi kiegészítéssel, hogy ezen óriásrobot legkülönlegesebb képessége a taekwondo mozdulatok. Helyenként egyes híresebb karakterek tették tiszteletüket, mint a Mobile Suit Gundam fősorozatának Charja az Uju Heukgisában, vagy a Byeolnala Samchongsában Peach hercegnő. De voltak sokkal kevésbé köntörfalazott példák, amelyek már a címükben elárulják, hogy mi volt a fő ihletőforrás: Dallyeola Majing-ga X (Mazinger Z és folytatása, az UFO Grendizer), Golden Batman, Ttori wa Zeta Robot (Gundam Zeta).
Továbbá volt egy érdekes mozzanata is ennek a kornak: a Nal-ala Ujujeonham Geobugseon például egy az egyben az Uchū Senkan Yamato koreai megfelelője, annyi különbséggel, hogy itt az űrbéli kalandokra egy jellegzetes koreai teknőshajó sci-fibe oltott mása megy el a Yamato után, hogy segítse a küldetését. A készítők szerették volna, hogy ez is a hivatalos Yamato-kánon része legyen, azonban a japánok udvariasan elutasították a szándékot. A film eredeti plakátján jobb oldalt alul maga a hajó is látható.
A ’80-as évek végére az iparág anyagi helyzete javulni kezdett, és megjelentek az egyedibb darabok is, mint a Dallyeola Hani (atlétikai aeni), Doolie, a kis dínókölyök, a Dae Jang Geum, vagy a nemzetközi piacra is kikerült Aachi wa Ssipak és a Backkom (avagy a Bernard). Azonban a koreai animációs ipar továbbra is megmaradt a japán árnyékában… Manapság az új animátorok egyértelműen „lopásként” jellemzik és emlegetik az ezekben az időkben született műveket, míg az idősebb korosztály már-már a nemzeti büszkeség megsértésének tartja az ilyetén kijelentéseket.
A cikk a Mondo Magazin 2018. júniusi számában jelent meg.