Kagamin posztja, eredetileg a Gunjou Blogon jelent meg.
Megint lezártunk egy szezont, szóval ideje megírnom a szokásos összefoglalómat a szezonról.
Aiura (TV sorozat, részek: 12, értékelés: 7/10)
Az előző szezonból a Yama no Susuméhez tudnám hasonlítani, ami 3 percben próbált elmesélni egy történetet, viszont ez sokkal randomabb, és erőteljesebb benne a kempelés ereje, másrészről a történetek összetettségében az azumangai irányvonalat képviseli. Összességében kellemes kis sorozat volt, de semmi több. (Nekem csak a végére sikerült megkedvelni, akkor is csak Ayuko végett. Nálam 5/10-zel zárt. – Ricz)
Cyclops Shoujo Saipuu (ONA, részek: 12, értékelés 5/10)
Összefüggéstelen perverz viccek egyvelege, ami a yonkomás formában még oké, de animunál eléggé élvezhetetlenné teszi a darabot. Talán a 2 perces futásidő miatt is lett ilyen, de nem volt egy nagy élmény nézni. (No komment, leírtad amit én is éreztem. – Ricz)
Date A Live (TV, részek: 12, értékelés: 10/10)
Az évad pozitív csalódás és szerintem a legjobbja. Igazából nem tudom, hogy ez most inkább paródia akart lenne vagy sem, de tetszik, ahogyan a kerettörténetre ráépíti a baromsághalmazokat, emellett megy benne töményen a trolling megint csak csábos pontja a sorozatnak. Persze a sorozatnak van hibája bőven, de ez mit sem számít, ha tudja hozni azt az élvezeti szintet, aminél azt mondom már, hogy eltekintek tőlük. Folytatása decemberben lesz egy OAD keretében, aztán az évad végén bejelentették a második évadot is, ami szerintem valamikor 2014-ben fog megjelenni. (Halasztom a BD-megjelenések végéig. – Ricz)
Haiyore! Nyarlko-san W (TV sorozat, részek: 12, értékelés: 9/10)
Nyarlko, Mahiro és idióta kis baráti körük visszatér újra, hogy csak úgy gyakja az épelméjűségi pontjainkat. A sorozat első pár része szerintem eléggé unalmas lett, de később rákapcsol, és szépen fejlődik a szereplők közti viszony is, de különösképpen tetszett az is, hogy képes volt néha már saját magán is megbotránkozni, hogy mekkora ökörségek történnek már itt. Akinek tetszett az előző évad, annak ajánlom ezt is. (Én inkább csalódott vagyok. Valahogy már nem volt akkora poén, még a vége felé se. Én úgy érzem, kifulladt a dolog. 6/10 – Ricz)
Hataraku Maou-sama! (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 7/10)
Az ígéretes kezdés után elég gyorsan átfordult egy középszerű komédiába, ami megpróbálta néhol komolyabban venni magát, de ez sem állt jól neki. Végül 7 pont mellett döntöttem, mert tényleg jól indított, és ha esetleg lesz folytatás, akkor megnézném szívesen, lehetősége ebben az univerzumban van bőven, kérdés, hogy az író ki fogja-e használni… (Ha már leszedtem, meg is kéne néznem… De a kérdés, hogy mikor? – Ricz)
Hentai Ouji to Warawanai Neko (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 9/10)
Vegyük szépen a legrosszabb háremhez szükséges felállást… egy főhőst, aki körül van 4 lány, aki szereti, és kezdődhet a borzalmas szerelmi sokszöges téma, amit már annyi sorozatban láttam szarul előadva. Szerencsére ennek a sorozatnak sikerült valahogy ezt elkerülni, és egy kevés újat is bevenni ebbe a borzalmas elcsépelt felállásba. Az eleje fergeteges volt, később inkább a szereplők közti kapcsolatra és drámára épített, de valahogy megtalálta az egyensúlyt, és így 9 pontot simán megérdemel. (Én inkább 7/10-et adok rá, de tény, hogy kellemes csalódás volt. – Ricz)
Miyakawa-ke no Kuufuku (ONA, részek: 10, értékelés: 5/10)
Egy rövid Lucky Star spinoff, semmi különös nem volt benne, minden arra volt kihegyezve, hogy a két nővér mennyire csóró a nagyobb nővérke hibájából, aki minden pénzét elkölti animus cuccokra, amolyan csóró Konataként tudnám jellemezni.
Namiuchigiwa no Murumi-san (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 7/10)
Éljenek a 10 perces részek! Átlagos főhősünk egy nap pecázás közben egy sellővel találkozik, aki rögtön belezúg a gyerekbe, és szerelmével ostromolja folyamatosan, de valahogy őt ez annyira nem izgatja. A részek előrehaladtával nő a legendás lények és a furcsa események száma főhősünk körül. Nem volt rossz darab, de kiemelkedő se… (Na én ezt hihetetlenül élveztem… Sokkal nagyobb ökörségnek éreztem az egészet, plusz a koncepciót és olykor a beszólásokat és az utalás csavarásokat. 8/10 – Ricz)
Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai. (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 5/10)
Azt hittem az OVA után, hogy végre normális lesz ez az elcseszett sorozat, hát tévedtem, 13 rész alatt többször kapunk egyrészes hirtelen mini-arcokat, hisztiket és minden mást, ami megvethető egy sorozatban, kb. az összes karaktert megutáltam a második évad végére, gratulálok a készítőknak és az írónak! Meg fogom nézni az augusztusban induló OVA-kat, de kellően utálom már a franchise-t, szóval csak azért, hogy kivégezzem az univerzumot. (Egy szó, mint száz: HURRRRR… És ez végig az egész évadon, ahol voltak jobb és rosszabb pillanatok. Részemről 6/10, mert… mert… mert Saori! – Ricz)
Red Data Girl (TV sorozat, részek: 12, értékelés: 7/10)
Tipikusan az a sorozat, aminek a végén ül a néző, és gondolkodik, hogy mi a frász történt itt, egyébként a jól ismert „fiú találkozik lánnyal” felállás lenne, de ezenkívül semmit nem értettem a történetből, ahol vagdalóztak mágiával, buddhista szerzetesi baromságokkal, szellemekkel meg mindennel, ami egy fantasy-hoz kell, csak a sok bedobált elemet a végén elfelejtették rendezni, így az egésznek semmi értelme nincs a végén.
Suisei no Gargantia (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 6/10)
Urobuchi mester legújabb műve, aminek érdekes módon nem UGLY BARNACE vége lett. A Madokánál határozottan jobb, de a Psycho-Passnál határozottabban gyengébb lett. Az alaptörténet elgondolkodtató, bár nem új, a végén mondjuk kicsit meglepett, de ez nem menti meg a sorozatot, mert valljuk be, nem volt egy nagy szám.
Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru (TV sorozat, részek: 13, értékelés: 5/10)