Az elmúlt egy évben sok minden lényeges nem történt. Az előadások mentek, megjelentem a Magyar-Japán Baráti Társaság körében is, először az anime történetével, aztán a tsurugai Port of Humanity Museum kiállítását képező két történettel a lengyel árvákról és Sugihara Chiunéről, a világháborúk közti litvániai japán nagykövetről. Az anime történetét aztán vittem a Budapesti Coffee and Tea Festivalra is, ahol Japán volt a fókuszban; illetve Győrbe, a helyi Japán-napokra. Ha valami jelentőset kéne kiemeljek ezekről, akkor az MJBT első előadásomra beült hallgatni a japán kulturális attasé is, akivel aztán Győrben is összefutottam, és bemutatott a nagykövetnek.
További előadások terén sikerült egy, a II. világháború utolsó évéről szóló előadást összerántanom, ahol a főbb eseményeket az azokat feldolgozó animéken keresztül meséltem el a Fantasy Expón. Nyáron pedig sort kerítettem Matsumoto Leiji életművére is a Mondoconon. A litvániai nyaralásom során jött egy megkeresés az augusztusi Expóra, amire beemeltem a friss emlékeket és egy-egy felismerést, hogy azért Litvánia sem szégyenkezhet azon a téren, hogy anime/manga/light novel művekben szerepel.
Az év elejére kikerült a tavalyi kutatómunkám, amit kiadványba szerkesztettek. Bár annak előzményeként nem beszéltem róla, de így is olyan 4-5 oldalnyi anyag került kivágásra, a jogszabályokat már a szerkesztők és lektorok illesztették be. Azokat ugyanis én csupán lehivatkoztam. Amiért a leginkább fáj a szívem, a budai bíráskodás városegyesítés utáni első elnökéről, dr. Lithvay Mátyásról összeszedett féloldalnyi információ eltávolítása volt, mivel az egyik kívánalom az volt, hogy olyasmit is próbáljunk meg beemelni, amiről nem lehet olvasni és kevesek tudnak róla. Amit lehetett, azt előtúrtam róla, közte napilapokat olvasva, mivel az élete utolsó napjai egész részletesen lettek dokumentálva. 1897. szeptemberében még egy leánygimnáziumban mondott beszédet, egy évvel később hosszú szabadságra ment, ahonnét már nem tért vissza, mivel bevitték a tébolydába. A feleség hezitálása miatt fegyelmi eljárás is kialakult, ami kisebb botrányt szült, Lithvay pedig rövidesen elhunyt. De ugyanígy vagyok azzal, hogy a háborús évek végéig összeszedtem a budai bírósági elnököket, azok hivatali idejével (ami nem kevés matekot okozott).
Hogy Litvániáról lesz-e útinapló? Egyszer biztosan, ha befejezem a japán anyagot és minden mást, de a képek egyelőre még a kamerán vannak. Plusz a blogot is rendbe kéne szedni kicsit, hogy huzamosabb ideig szerkeszthessek, ne dobálja el a munkamenetet. Viszont már szervezem a következő kört, és hát… ott is lesznek nyalánkságok, mint megtudjuk mi köti össze a nyulakat, az egyik szigetet és a harci gázokat…