Előreszólok, ez egy olyan poszt lesz, amit az elsősorban Indexen nevelkedett elvakultak ne is próbáljanak innentől tovább olvasni. Nem elég érett gondolkodásúak ahhoz, hogy lássák előttük a problémát tornyosulni a hangzatos elvek sűrű lila ködétől. Amennyiben mégis megpróbálják, orvosi felügyelet mellett tegyék, nehogy még a végén azt találják mondani, nem volt meg a kellő figyelmeztetés.
Két évvel ezelőtt könnyedebb módon, de kellően maró savval írtam a társadalom felfogásában lévő alapvető problémákról. Ezt kívánom folytatni, egy jelenlegi, égetően aktuális problémát pedzegetve. Nem kívántam állást foglalni a kérdésben, de ami most megy több fronton, megkívánja, szinte követeli. Ez pedig a menekültkérdés, de nevezzük nyugodtan menekültügyi válságnak.
Nem magukról a menekültekről fogok írni, hogy miért, honnan, mennyien, na meg egyáltalán minek jönnek – bár ez is fontos, ahogy az események sora, de jelenleg ez akkora káosz, amilyet az Unió nem látott (és sínyledi is azt a töketlen teketóriázást és az adok-kapokozást Orbán és a francia-német vezetés közt, miközben a hasonlóan kerítést építő bolgárok, észtek, vagy a migránsellenes olasz kormány szépen megússza, és sem az osztrákok, sem a csehek nem kérnek a menekültekből). Sokkal égetőbb a viselkedésük, felfogásuk. Nekik és a menekültpártiaknak (és persze a „je suis migráns”-barmok), akik már-már dedós szinten óvják őket. (Sőt sokan nagyban megbecstelenítve a déd- és nagyszülők által megélteket, a jelen helyzetet is ahhoz hasonlítják, ami nagyon durva csúsztatás, és a hülyeség dívó tetőfokáról árulkodik az illetőben: az egyetlen közös pont ebben a háború ténye, és snitt. És akkor még nem esett szó azokról, akik II. Rákóczi Ferencet, Kossuthot vagy a honfoglaló atyákat állítják be migránsoknak – akár poén szintjén is -, ami már történelmi ismeretek totális hiányosságáról vall.)
Elsődleges probléma elég egyértelmű és gazdasági alapú. A menekültválság jelenleg Németország költségvetéséből 1,8-3,3 milliárd eurónál is többet kóstál, és ez csak a táborok fenntartása és a nem dolgozó, nem adózó réteg szociális eltartása. De könnyedén mondhatjuk, hogy Németország Európa gazdasági motorja, elbírja. A valóság az, hogy nem. Minél több olyan embert kell eltartania az államnak, biztosítania a szociális jólétét, annál nagyobb kiadást jelent. És nem csak ők, hanem ott vannak a saját ilyen rétege, akik rendelkeznek állampolgársággal. A hajléktalanok, szegények, szociálisan rászorulók. Minél szélesebb ez a társadalmi réteg, annál több kiadás. Minél több a kiadás, a szufficitet (bevételt) termelő gazdaság vagy nullszaldós, rosszabb esetben deficites lesz, amennyiben nem nyírbálják meg a költségvetést, hogy több pénzt tudjanak elkülöníteni erre. Ez az állami szolgáltatások színvonalában és mértékében fog meglátszódni, aminek számos formája lehet (pl. kevesebb iskola, kulturális intézmény fenntartása). Ha nem tartanak lépést, és fenntartják a költségvetés mértékét, miközben az említett réteg szélesedik, akkor egy másik, gyorsabb lefolyású katasztrófának gyújtanak be. Ez pedig a táborok zsúfolttá válása (ami jelenleg idehaza is problematikus), így pedig az életkörülmények nem fognak különbözni a pekingi zsáklakásoktól, ahol 10 nm-en + 1 galérián nyomorog 30 ember is akár. Ez pedig járványügyileg kiemelten veszélyes. (Emlékszünk hogyan utaztak a német és szovjet lágerekbe a foglyok, ha épp nem a saját lábukon voltak sétáltatva? Marhavagonokba zsúfolva sokáig a saját piszkukba, ami miatt tetveknek és más élősködőknek adott remek táptalajt, és sokszor tombolt a tífusz.)
A járványügyi probléma és az életkörülmények romlása mellett egy másik, elsősorban pszichológiai probléma is felüti a fejét, ez pedig a radikalizálódás. A menekültek jelentős része jelenleg sincs a helyzetével kibékülve, mindegy mióta és melyik országban vannak. Mind Németországban, mind Svédországban elég erős a regnáló államhatalommal szembeni ellenérzés azok részéről, akik régebb óta élnek ott. Mondjuk ennek fő oka az elzárt közösségalkotás, illetve a svédeknél konkrétan az is, hogy egy kommunikatív összekötő nyelvet (mint az angol vagy a német) nem tanulnak meg, nem hogy a helyit. De ami nekik jár, annak járnia kell. Ez pedig elég hamarosan olyan zavargásokhoz vezethet, mint amilyet 2006-ban is megélt Franciaország. (Emlékeztek? Egy bevándorló gyereket lelőtt a rendőr, és ebből elszabadult a hatalmas gyűlöletáradat, ami több, mint egy hétig lázongásba taszította az országban élő migránsokat, huligánokat.)
Mindkét forgatókönyv olyan eredményhez vezet, relatív rövid- vagy középtávon, hogy újrafasizálódik Európa. Egyszer már történt ilyen más okokból, és nem volt szerencsés kimenetele. (Egész konkrétan akkor a Nagy Háború, vagyis az I. világháború eredménytelensége, a rommá lett gazdaságok sikertelen talpra állítása, majd végül a tőzsdekrach okozta gazdasági válság ágyazott meg a második világégésnek.) A különbség itt az lesz, hogy amennyiben nem a migránsok kezdik el a zavargásokat a 2. forgatókönyv szerint, abban az esetben a polgári lakosság kezdi el „európai értéklépcső” alapján: előbb tiltakozások, tüntetések, majd megjelenik az a réteg, akiket a leginkább a Romper Stomper filmből is ismerhetünk, a balhévágyó sovinisztacsoportok, skinheadek, szélsőséges csoportok. Ezek összetűzése a migránsokkal komoly rendőrségi problémát fognak jelenteni, és ha nem az egyik oldalt kell oszlatni, akkor mindkettőt és ez kereszttüzet eredményez a rendfenntartóknak. Ekkor következik az, hogy mivel így képtelenek megfékezni a tomboló hullámot, leverni egyik-másik oldalt, akkor vetik be a különleges bevetési egységeket illetőleg a katonaságot, mint az utolsó lépcsőfok. Apropó, ha már tömegoszlatás, ne legyünk naivak: el fog a rendőrökkel is szaladni a ló, ahogy nálunk is 2006-ban, és ha ilyen állapotban migránst vernek, akkor számítható a képbe egy politikai válság is, mert a nagy és büszke liberális fattyak elkezdenek ujjal mutogatni, ahogy teszik azt most is, csak hevesebben, hogy mégis milyen dolog ez.
Kellemes jövőkép arról, amikor nincs megoldás? Megnyugtatok mindenkit: nincs alternatíva. Nincs, amennyiben a háborús zónákban nem tesznek a nyugati hatalmak katonai erővel rendet, majd látnak el békefenntartói szerepet. Más megoldása nincs, és a menekültkvóta sem az – ami pedig csak halogatja az elkerülhetetlent, és egy hajszányira máshogy alakítja az események sorát, de végül odavezet, ahova mondtam. Ez egy olyan állapot, amikor az aranyközéputat elfelejthetjük, mert nem létezik. Ehhez hozzájön egy olyan kétely bennem, hogy a migránsok, menekültek java vélhetően haza sem akar majd menni, ha már a rend szavatolt.
És akkor beszéljünk a felfogásról, ami itt dívik az egész szívében. „Segítsük a menekültet”, gondolják egyesek, és erre köteleznék az államot is, aki meg látványosan nem enged. Na már most, nem tudom ki hogy van vele, de szerintem, aki a maga baján nem tud úrrá lenni, nem tudja rendezni a sorait, az ne akarjon a másiknak segíteni, mert igen hamarost a bot azon végén találja magát, amelyiken a menekült is van. Miért? Mert menthetetlenül elbukik, mivel nem arra ügyel, hogy ő maga stabilan tudjon állni, megosztja az erőforrásait, erőfeszítéseit. Olyan ez, mint amikor két fuldokló egymásnak akar segíteni, hogy kiússzanak a partra. És mi ebben a groteszkebb látnivaló? Az, hogy közben – saját kishazánknál maradva – ott vannak a hajléktalanjaink, akik javának még mindig nincs megoldás. Vagy a mélyszegénységben élők, romák és magyarok egyáltalán, meg akiket kizsigereltek. Családok, akiknek a jog malmainak lassú őrölése miatt nem voltak képesek a deficites vállalkozásukat időben megszüntetni, és magáncsődbe mentek. Vagy a minimálbéren vagy az az alatt élők. Esetleg azok az elmaradottabb régiók, ahol még vezetékes ivóvíz se nagyon van, nemhogy szennyvízhálózat. A csődbe ment/csőd közeli, néptelenedő vagy stagnáló kis falvak. Az ő problémáikra mikor lesz megoldás? Minek akarunk polgártársaink helyett idegeneknek segíteni? Minek kell egyáltalán? Mert rászorulnak? Talán az a hajléktalan, mélyszegény ember nem szorul rá – vagy ő nem is fontos, mert áh, az állam gondoskodik róla?
Ez nem csak naivitás már, hanem igen durva kettős mérce, amivel hitelteleníti a saját elveit, és az ezen osztozókét is. De ez nem egy egyén, ez bizony sok-sok személy, és mint tudjuk, minél többen vannak, egymást gerjesztik, erősítik fel. Így nem csak a kettős mércét teszik egyre nyilvánvalóbbá, hanem az eszme hiteltelenségét is. Emberbarátnak, liberálisnak lenni ma körülbelül ennyit jelent: a gátlástalan kettős mérce, az egymást menteni kívánó két fuldokló groteszk látványának színpadi drámáját előadni a nagyközönségnek, akik csak némán nézik, röhögnek vagy beszólnak az egészen, vagy csatlakoznak a közös haláltusához. Közben persze üvöltöznek, hogy akik a parton vannak, azok autokraták, szélsőségesek, embertelenek meg más válogatott jelzők — mert hát ítélkezni azt rohadt könnyű. (És még csodálkozik bárki is, hogy sztoikus unalommal ülök, nézem a drámát, és csak a kacsáknak dobok be pár kenyérdarabot, meg néha egy-egy cinikus megjegyzéssel illetve az előadást – amihez a kormány gyűlöletkampánya csak színpadi kellékesként asszisztál?)
Van itt még miről beszélni. Háláról, hálátlanságról, hogy a menekültek a buszt úgy hagyták maguk után, amin kivitték őket Ausztriába, hogy arra rossz ránézni? A város határban lévő szeméttelep, de még egy nagy rakás illegális szemétlerakat különbül néz ki utánuk (ez utóbbiból zöldkommandósként volt párhoz szerencsém, eltakarítani többedmagammal, és találtunk cifra dolgokat). De ugyanezt hagyják maguk mögött, akárhova mennek. És akkor még tiszteljük a kultúrájukat, mikor ők nem tisztelik a sajátunkat. Köszöntem, nekem ennyi elég a témából végleg. Azonban, ha probléma lesz, egy árva zokogást nem akarok hallani, mert akkor tőlem csak annyi lesz válaszul unott hangon: „Látjátok, basszátok meg, én szóltam, megmondtam előre.”
Az európai vezetést nem nevezném tesze-toszának, se töketlennek. Merkel & co, meg amúgy a világ vezetői úgy általánosságában irdatlan magas IQ-val rendelkeznek. Nagyon jól tudják, hogy mi a probléma, ahogyan azt is, hogy mik lesznek a következmények. Nem hülyék ezek, pontosan tudják, hogy mit csinálnak, max mi nem látunk bele. Emögött lehet hatalma / gazdasági érdek, amin maximum spekulálhatunk, de úgy sem fogjuk pontosan tudni a miértjét. Megéri nekik, nem buták. Csak történetesen a fasz rossz végén nem ők állnak, hanem mi. Ha Merkel hazamegy, kisebb magánhadsereg védi, és ők akkor is vigyázni fognak rá, mikor mi már két néger / arab fasszal fogunk motorozni. Ergo a közbiztonság nekik nem releváns.
Egyik amire gondolni tudok, hogy amerikához hasonlóan vért, terrorcselekményeket, megromló közbiztonságot akarnak, mert úgy könnyebb úgy törvénykezni, ami ellen amúgy békeidőkben tiltakoznának. A másik, hogy az elöregedő jóléti társadalmat akarják feltölteni ezekkel. Megtartani a képzettet, kiutasítani az értékteleneket. Ez egy meredekebb lépés, de megfelelő kontroll mellett alkalmazható. Angliának nem sikerült, többek között ezért is akarnak kilépni az EU-ból a faszba, amit történetesen meg is értek.
A vadliberálisokat meg egyszerűen hazaárulónak tartom. Nem bonyolítom túl a dolgot. Remélem ők lesznek az elsők, akiket egy két feka / arab halálra erőszakol és késel.
Ez is csak az újrafasizálódáshoz vezet, s habár „a közbiztonság nekik ne számít”, akkor ha nem lopnak az államkasszából okosan, hogy szereznek pénzt, ha nem lesz, aki dolgozzon, mert a közbiztonság nullás mivolta végett az utcára se megy le (vagy ott lesz a zavargásokban, az esti rajtaütésekben)?
Angliának sok minden nem sikerült, náluk is a migránsok utódai csinálják most a balhét.
Azt is lehetne mondani erre az egészre, hogy a többség kígyót melenget a keblén. Értem én, hogy azért menekültek el a hazájukból, mert komoly válság van(már aki azért tette), de nehogy már ők legyenek az elsők. Itt vannak a hajléktalanok, akik egyik napról a másikra reménykedve élnek, hogy az életük visszaáll a régi kerékvágásba, mikor még volt tető a feje fölött; a romák, kik olyan reménytelen helyzetbe születnek bele, amiből tisztességes úton nem tudnának kitörni, sőt, a „tehetősebb” társaik elvágják számukra annak a lehetőségnek a szakaszát, amivel tehetnének a róluk kialakult sztereotípiák ellen; a sok szegény család, ahol már egy komolyabb ebéd vagy vacsora is hatalmas boldogságot tud okozni(természetesen a pénz mellett), de ezt félévente egyszer érezhetik, s olyan szinten nyomoruságos az életük, hogy abból már-már lehetetlen kitörni.
Az ő helyzetüket kéne már istenesen felkarolni! A kígyóval meg óvatosan kéne bánni, mert az a gondoskodást nem szokta meghálálni. Azt sokan elfelejtik ugyanis, hogy van egy Iszlám Állam, mely kikiáltotta a világkalifátust, s most ezt akarja véghez vinni úgy, hogy az embereik megbújnak a menekültek között, és különféle merényleteket fognak elkövetni.
A sok menekültpárti meg majd bánni fogja ezt az egészet, ha Magyaország a kalifátus része lesz, de ebbe jobb inkább bele se gondolni, inkább tegyünk ellene, nehogy megtörténjen.
Vannak, akik azt mondják, hogy Amerika és a zsidók pénzelik őket, hogy el tudjanak jönni. Nos, mint kiderült, egyik sem. A közel-keleti államok közül Irak, Egyiptom, Törökország, valamint nem utolsó sorban Libanon (ők a legtöbbet, majdnem kétmilliót) fogadja a szír menekülteket, de az öbölmenti országok, mint Bahrein, Kuvait, Szaúd-Arábia nem. Az utóbbi fel is húzott egy látszat-menekülttábort, de menekültek nem vehetik igénybe. Illetve agyonlövik az illegális határsértőket, ahogy Irán esetében is. Ellenben, az utóbb említett 3 ország pénzsegélyt ad nekik. Nos, a sokat emlegetett kérdésre meg is van a válasz, hogy honnan a suska, amivel jöhetnek/jönnek.
Ezek így összességében érdekes dolgok, főleg annak függvényében, hogy a sok menekült részben Amerikának „köszönheti” ezt az egészet. Legalább Obamáéktól ennyi elvárhatónak kéne, hogy legyen. Szaúd-Arábia számomra mindig is különcnek számított az Iszlám többi államával szemben.