Alfheim Online kritika

Kagamin posztja, eredetileg a Gunjou Blogon jelent meg.

A második része a Sword Art Online kritikámnak, ahol a sorozat második és gyengébbik felét fogom kritizálni. Az első részben kifejtettem (miután megtárgyaltuk Kingsyvel), hogy mi gyenge a SAO-szál történetében. Folytatásként jöjjön a második rész, itt megtaláljátok az erre vonatkozó diskurzusunkat Kingslayerrel.

A  második fele a sorozatnak erről szólt…

Miután szánalmasan és nevetségesen legyőzték a tervezőt, Kirito visszatér a valóságba (WAHAHA… a való világba, ahol már nem a lét a tét)… itt elgondolkodtam, hogy ezután mi lesz, gyakorlatilag lezárták a cselekményt, gondoltam, hogy ki fognak találni egy olyan helyzetet a szereplőknek, hogy mégse legyen olyan fasza, mondjuk az egyikük bennragad a játékban vagy ilyesmi. Meglepve tapasztaltam (na jó, nem, kamuztam), hogy megint igazam lett. Eddig nem lett volna baj, ezt is még jól elő lehet adni, de innentől kezdve csak úgy sorozták a rosszabbnál rosszabb fordulatokat, karaktereket és minden más nyalánkságot.

Hajaj, nagyon gonosz GONOSZ veszély!

Az egész sorozat arra épít, hogy 300 ember bent ragadt a játékban, ők nem ébredtek fel a játék végével, és még mindig vegetálgatnak, köztük Asuna is, tehát kilőtték a főhősnőt azzal a lendülettel, ahogyan elkezdték az egészet. Mivel ez egy gyökér, klisés sorozat, így be kellett hozni Suguha karakterét, a kötelező pszeudo-incest szálat, aki pótolja ezt a hiányt, ez manapság már egyetlen seinenből sem maradhat ki, mert úgy tűnik, Japánban mindenki dugja a húgát, vagy legalábbis szeretné. Rögtön ezután egy nagyobb dráma keretében Asuna kórházi ágyánál bemutatják a főellenséget, aki egy szar ember (gátlástalan, erkölcstelen stb.), maga a megtestesült gonoszság, ezt már csak Suguha szerelmi vívódása tetézi (viszonzatlan szerelem a bátyja iránt). Mindezt egy istenverte rész leforgása alatt! A történet pörög tovább, a rész végére az antiszoc főhősünk kap egy képet, amin egy a sunára hasonlító pillangó van.

Itt megállnék egy pillanatra megint… EBBEN AZ ISTENVERTE ANIMUBAN SENKI SEM ÉRT A GÉPEKHEZ? Mármint ráküldeni a 300 hiányzó emberre valami bemérő programot? Mi a fenéért ilyen buta ez a sorozat?

Kisebb közjáték után újra bekockul a SAO utódjába, az ALO-ba. Itt az emberek helyett már pillangók uralják a pixeleket, és a kardokat kiegészítették varázslattal meg repüléssel (a repülés tényleg menő dolog), de amúgy ugyanaz az egész, de itt már ki lehet jelentkezni, plusz nem halsz meg, ha legyaknak.

„Most meghaltok!” vagy valami random animus barom üvöltés…

Tehát foglaljuk össze… sikerült 2 rész alatt leépíteniük a sorozat komolyságát adó elemeket, és innentől kezdve már egy sima romatikus limonédává silányul a sorozat.

Már bejelentkezve a tökfilkónk iszonyat tápos lesz, sőt Yuit is újraindítja ebben a környezetben, aki miatt még plusz előnyökhöz jut. Egy rövid abszolút felesleges párbeszéd után Yui és Kazuto között, egy akciójelenet jön, egy rövid harc után (gyakorlatilag esélyük sincs a rosszfiúknak) bemutatják Kiritacskó új társát, Leafát, akiről gyorsan kiderül a néző számára, hogy Suguha az. Még ha nem tolnánk a képünkbe ezt, akkor is könnyen rá lehetne jönni, hogy ő az, de a nézőt alapból idiótának nézik, így megmutatják. Közben egy újabb bevágás, ahol Asuna és a főgonosz diskurál, kiderül a főgonosz terve, hogy irányítani akarja az embereket… azta, ezt az eredetiséget!

Blablabla… felesleges közjáték után folytatódik az út, menetelnek Asuna kalitkája felé, közben rajtuk ütnek, de ezt úgy megoldják, hogy a tápos főhősünk az első felben látott egy mobbá alakul, és lekaszálja őket. Az úton megmenti a Leafa klánját meg egy másikat, akiken a gonosz akárkik rajtuk akarnak ütni. Az ellenséges tábornokkal megmérközik, akinek olyan fegyvere van, amit egy értelmes játékfejlesztő az életében nem rakna játékba (átvág az ellenség fegyveré, mintha az nem lenne ott), erre Kirito úgy reagál, hogy felrúgja a játékszabályokat.

Japán otaku ideál, mert mindenki hozzá akar menni az unokatestvéréhez!

Ugye eddig csak akkor lehetett a másik inventoryjában lévő cuccokat mindenféle engedélyadás nélkül, ha a házastársa volt a játékban, ezt itt faszán elfelejtik, és elveszi Leafa kardját, és dual-wieldinggel letolja az ellenfelét, aaaahhhaaa… dual wielding… az előző játékból ez is átjött?

Folytatás… Asuna kiszabadul (mert bugos volt a biztonsági kódot kikockázó cenzúra), de mivel egy hülye tyúk, aki nem tudom hogyan élte túl az előző játékot, elkapják a főgonosz csicskásai, akik meztelencsigáknak látszódó dolgok képében ügyködnek a játékban. Mindezt azért, mert Asuna ahelyett, hogy megvárná, amíg elmennek odamegy az adminpulthoz, ki akarja jelentkeztetni magát, de mivel életképtelen, ezért elkapják.

IT’S RAEP TIME!

Meztelen csigák, amiknek csápjaik vannak? Hajjajj, emelkedik a Ricz-faktora a dolognak! Médiumtól függően Asunát különböző mértékben megszexualizálják.

Vissza a másik két szerencsétlenre megérkezik a fához, aztán Yui beméri a „mamát”, majd egy nagy rohanás, Asuna nevét megemlíti a balfácánunk, aztán beüt a krach (Suguha és Kazuto rájön a nyilvánvalóra), folynak a könnyek, megy a dráma, hogy te paraszt kétszer beléd szerettem, mert egy életképtelen vagyok meg ilyesmik. Aztán le akarják rendezni a nagy küldi előtt, amiben megmentenék a Sunát, de mindketten eldobják a kardot, mert úgy gondolják, hogy megérdemlik.

Hogy kaszálták volna le egymást, basszus, életképtelen bagázs… akkor legalább nem kellett volna tovább szenvednem, annak a reményében, hogy valami értelmes sűlhet ki belőle, pedig nem.

Blablabla… folytatják az utat, rájönnek, hogy az „utolsó küldetés” a játékban egy kamu, senki sem tudná megcsinálni, de nekik sikerül, mert ugye csodák azért vannak. Feljutva a fa tetejére Kirito találkozik Asunával, de ugye tök logikus lenne, hogy azonnal takarodnak, ha a főbossnak olyan ereje van, hogy a játékot tudja manipulálni, de ezek inkább faszán bevárják. Kazutot lenyomja Sugou (beleállítja a kardját, majd bekapcsolja a fájdalmat), majd elkezdi Asunát „kicsomagolni”, eközben ott fekszik, és tétlenül nézi a raepet meg a „nyalizást”.

Suguha most tudta meg, hogy kiírták a következő sorozatból, mert életképtelen!

Mit gondoltok mi fog következni? Na, na, na? Persze, egy csoda! Megjelenik a tervező, aki már Ghost in the Shell módjára beépült a rendszerbe, alkotói rangot ad Kiritónak, erre az leveszi Sugou rangját, és megküzdenek férfi módjára. Vége a játéknak, a főgonosz mindenét elvesztve még megpróbálja megölni a srácot, de kudarcot vall, és börtönbe kerül gyilkossági kísérlet miatt.

A rajongás félelmetes dolog, az ember képes sok időt pazarolni a semmire!

Értékelés: 3/10 (fájt, de nem kaptam tőle szemrákot, és könnyen felejthető), a kettőt együtt értékelve ennyi lett. Hozzáteszem, hogy a Sword Art Online első 14 része a hülyeségeitől eltekintve élvezhetőre sikerült, még a rengeteg baromság és logikai bukfenc ellenére is. Viszont a teljes sorozatot nézve harmatgyenge a produkció. Egyébként ez is egy tipikus példa a túlhypolt sorozatra, bár szerintem a túlrajongás nem magáról az animuról szól, inkább a mostani MMORPG-generáció talált ebben a sorozatban valami ismerőset, sőt valamit, ami netán tudat alatt megerősíti őket, hogy nem fölöslegesen pazarolják el az életüket.