A soron következő bejegyzésem a Konzol Magazin júniusi számában jelent meg az Anime rovat berkein belül. A szöveget változatlanul hagytam, ellenben új képeket tettem be feliratozva.
* * *
Egy újabb visual novel adaptációt mutatnék be, ám ennek a játéknak a készítője a CLOCKUP csapata volt, a játék pedig 2010-ben került piacra. Az animált feldolgozás viszonylag gyorsan érkezett, a játékhoz képest két részben összefoglalva. Érdekessége, hogy a történetünk pont arról szól, hogyan is készülnek az ilyen játékok… még ha kicsit túl is misztifikálja.
 |
| Indulhat a tejfölparti! |
Történetünkben a nagy bajban lévő fejlesztőcsapat, a Flower Studios munkanapjaiba látunk bele. Az előző és egyben első munkájuk csúfos kudarc lett, és a mostani lesz a vízválasztó abban, hogy tovább tudnak-e alkotni, vagy megszűnnek az erogekészítő és -fejlesztő csapatok piacán. Így kerül hozzájuk Mochizuki Tomoya, aki se rajzolni, se történetet írni, se kifesteni nem tud, még az üzlethez sem ért. De nagy vágya volt egy erogefejlesztő csapatban dolgozni (azontúl, hogy több, mint 1000 ilyen játék végigjátszása után valódi szakértőnek tartja magát az erotikában).
A Flower Studiosban nem kis meglepetésére csak lányok dolgoznak rajta kívül. Az ő feladata pedig az lesz, hogy koordinálja a lányokat, hogy mitől is lesz erotikus egy eroge (mert pont ezzel bukott meg csúfosan a korábbi művük), s megmentse a céget a felszámolástól. De mitől is függ egy eroge sikere? A rajzon, a történeten és a kifestés minőségén. Szóval Tomoyának lesz bőven dolga, s a lányok is kicsit megnehezítik időről időre a dolgát…
 |
| Nem csak a zsepi, de a rajzpapír is fogy rendesen. |
Nekem volt szerencsém játszani az alapjátékkal, még ha egyelőre csak a japán változat az egyetlen létező kiadás. Azt kell hogy mondjam, az animáció és a grafika terén valóban szép és decens alkotás született. A hangok is egész jók voltak (többek közt, hogy az OVA betétdala egyben a játék betétdala is). A történetről már nem lehet ódákat zengeni. Érthető, hiszen hentai. Ne várjunk filozófiai mélységeket és vérkomolyságot a sztoritól… de ha már feldolgozunk valamit, azt lehetőleg ne félvállról tegyük. Értem itt az alatt, hogy aki jót akar magának, csak az első részét nézi meg. A másodikban kénsavnyelés indul be, s elveszt minden történeti pozitívumot, amire az első részben szert tett. A humor és az érdekességfaktort, s a nem éppen gyors folyású lényeget egyszerűen agyon csapja azzal, hogy mindent belesűrít. Anélkül, hogy valami jelzést adna rá, hogy korábban ez és ez történt, hogy most ez van.
 |
| A vége mindig fűszer volt. |
Összegezve: egy résszel vígan el lett volna az egész mű, s akkor még senki se sértődik meg rajta. Ugyanakkor még szerencse, hogy abbahagyták időben, mert innentől a részek számával exponenciálisan esett volna az élvezeti faktor is…