Ujit a leginkább a matcha teájáról és Murasaki Shikibu udvarhölgy regényéről, a Genji Monogatariról (vagy ahogy magyar kiadásban megjelent, Genji szerelmeiből) ismerhetjük. Bár tény, hogy a táj mellett ez a két fő vonzereje a Kyoto melletti kis városkának, a szentélyeinek története is összeforrott a japán történelemmel.
Ha valaki látta a Kyoto Animation 2024-es rövid, turisztikai célú kisfilmjét, az Uji ni wa Monogatari ga Arut, vagy már korábban járt a városkában, észrevehette, hogy a nyúl kiemelten fontos jelképként jelenik meg. Számos legenda köthető ehhez, amelyek egy része folklór, más része helyi legenda, amelyben a nyúl az útmutatás és a vezetés szimbóluma.
Hōjō-in, avagy a Hashidera
Amennyiben valaki a Keihan-Uji vasútvonalon érkezik, annak ez lesz a legközelebb eső templom. A 604-ben Shotoku herceg kérésére épült kicsiny, mondhatni jelentéktelen szentély, amit két dolog miatt érdemes mégis említeni: az udvarán álló hatalmas, több száz éves páfrányfenyő, valamint egy kő, amelyen nem csak az Uji-híd első felépítését örökítették meg a 646-ban, de ezzel együtt Japán legrégebbi kővésete is.
(Kiegészítés: A templom udvarán áll egy impozánsan hatalmas páfrányfenyő is, amelytől balra két szobor is található. A külső szobor körül rendszerint rengeteg gyermekjáték (főleg figurák), nasi és virág található. Néha fel is öltöztetik, főleg a kisebb, gyermekszerűbb másait. Ha bárhol ilyet láttok az országban, akkor érdemes tudnotok, hogy egy Jizo-szoborral van dolgotok, az elhunyt, halvaszületett, abortált és elvetélt gyermekek lelkének őrével.)
Az Ujigami-szentély
A szentély nagyjából 10 percre található a Keihan-Uji vasútvonal végállomásától, és pár perces sétára a Tale of Genji Museumtól. A szentélyt Ōjin császárnak és fiainak, Uji no Wakiiratsukonak és a későbbi Nintoku császárnak szentelték fel. A Nihon Shoki, a japán történelem legkorábbi krónikás műve szerint császár halálát követően a két fivér közt kisebb viszály tört ki a trónért: az idős császár a fiatalabb testvért kívánta örökösnek, noha jog szerint az idősebb fivért illette meg. Viszont az idősebb fivér nem volt hajlandó elfogadni a császári címet, és 3 évnyi vitát követően inkább a helyi folyóba vetette magát, így szerezve érvényt atyja akaratának.
Megérkezésünkkor szemben az imacsarnokot (haiden) fogjuk találni, ami mögött áll a tényleges szentély (honden). Míg az imacsarnok 1215-ben épült, addig a hondennek 1060-at szokás hozzávetőlegesen megadni hivatalos források hiányában. Ennek a dátumnak számos oka van: a honden építészetileg a japán szentélyek által a leggyakrabban alkalmazott, a 11. század közepén kialakult áramvonalas, aszimmetrikus tetőstílus (nagare-zukuri) bizonyítottan legkorábbi példája. Emellett a szentély egyes részeinek fáit a dendrokronológiai elemzés szerint is 1060 körül vágták ki – azaz a templom azóta nem került újjáépítésre. Harmad felől pedig a közeli Byōdō-in templom szakrális párjaként épülhetett, annak átalakítása is az 1050-1060-as évekre tehető.
Egy másik kis épületet érdemes itt még megemlíteni, a kiriharasuit, ahol pár lépcsőfok megtétele után egy széles kövön állhatunk meg egy víztározószerű helyen. Ide csobog a helyi forrás, amelynek vizét régebben a tisztító szertartásokhoz használták.
A szentélyt az 1868-as Meiji-restaurációig együtt kezelték az Uji-szentéllyel, mint annak felső épületegyüttese. 1994-ben UNESCO világörökséggé nyilvánították.
Az Uji-szentély
Az Uji-szentély alig pár száz méterre a folyó felé található az Ujigami-szentélyhez képest. Alapításának 313-at szokták megadni, Nintoku császár trónra lépésének évét. Állítólag Ōjin császár különálló palotájának és fiának, Uji no Wakiiratsukonak rezidenciájának feltételezett helyére építették.
Míg az Ujigami-szentélyben ōjin császár és két fiának vannak oltárok szentelve, addig ez a templom kifejezetten a báty tiszteletére épült. A szentély körüli lampionokon a nyúl gyakori motívum, ami egy helyi legendára utal: Egy ízben Uji no Wakiiratsuko eltévedt a hegyekben, és egy nyúl mutatta meg neki a település felé vezető utat azzal, hogy folyamatosan előtte ugrált, visszatekintett, mintha bevárná az útitársát. Így a „visszatekintő nyúl” (mikaeri usagi) lett az Uji- és az Ujigami-szentélyek őrszelleme, akihez lehet fohászkodni, hogy segítsen az életünk helyes ösvényére visszatérni. Uji no Wakiiratuskot pedig ma a tanulmányi eredmények és a felvételi vizsgákban segítő istenként tisztelik. A nyúl pedig a temizuya fő alakja, amelynek szájából folyik a kezet szertartásosan megtisztító víz.
A ma is látható szentélyt a Kamakura-korban építették, sangensha nagare-zukuri stílusban, ami annyit tesz, hogy a szentély előtti verandát négy oszlop három részre osztja. Itt őrzik a legrégebbi fából készült komainut (kutya-oroszlán keveréknek tűnő páros őrző lények), valamint a klasszikus japán színházi műfaj, a nō előadásokhoz használt kimondottan értékes maszkot.
A Byōdō-in
A Byōdō-in eredetileg Minamoto no Shigenobu nemesi villájaként épült, azonban a Bal miniszter 995-ös halála után nem sokkal a Fujiwara-klán feje, Michinaga megvásárolta. A Tiszta Föld buddhista szekta templomává alakítást fia, Yorimichi kezdte meg az 1050-es évek elején. A templomegyüttes két komolyabb tűzvészt is túlélt, amelyek közül az 1336-os volt a legpusztítóbb: csak néhány épülete maradt meg, többet teljesen elveszettnek tartanak. Ilyen volt sokáig a Yorimichi lánya, Kanshi által építtetett egyszintes pagoda, amelynek talapzata csak 1994-ben került elő a környék úthálózatának fejlesztése közben. Az említett talapzat a templom mai területén kívül, annak délkeleti sarkánál található a folyó felőli sétány mellett.
A legismertebb épülete a kis tó közepén álló Amida-dō, amely egyike a szigetország azon kevés épületeinek, amik a Heian-kor óta állnak. Ebben az 1050-es években épült szentélyben található Jōchō, a Heian-kor legjobb buddhista szobrásza által készített 2,4 méter magas Amida Buddha-szobor. Másik, ma közismertebb nevét, a Hōō-dōt vagyis Főnix-csarnokot az 1600-as évek fordulóján kaphatta, a templomegyüttes ekkoriban bővült új altemplomokkal – ekkor kezdte el a Tiszta Föld és a Tendai szekta közösen fenntartani a templomot. 1670-ben jelentős felújításon esett át, ám az 1698-as tűzvész komolyan megrongálta a falait és a kapuzatát. Meiji és Shōwa császárok uralkodása alatt is két komoly felújításon esett át, mire 1951-ben nemzeti kincsnek nyilvánították, és a 10 jenes érme hátoldalára került.
Több kisebb altemploma (mint a Kannondo vagy a Jōdo-in) mellett Minamoto no Yorimasa hadúr sírja is itt található, aki a miiderai harcos szerzetesekkel együtt védte 1180-ban a várost és a templomot a Tairákkal szemben. Látogatásra érdemes a Hoshokan Múzeum is, ami a templom kincstára, számos szoborral, ötvösművészeti remekkel, festményekkel, szőttesekkel és más kegytárgyakkal.
1994-ben a templomot UNESCO világörökséggé nyilvánították.
A cikk a Mondo Magazin 2025. októberi számában jelent meg. A szerző ezeket 2025 augusztusában látogatta meg.
