Az első „anime-bumm” 4. rész: Formátumháború az otthoni lejátszásért
Mielőtt folytatnánk a 80-as évek és 90-es évek koreai és kínai animációs iparának kihívásaival és problémáival (majd onnan tovább „az animék aranykorának” is nevezett ugyanezen időszakra), az első „anime-bumm” kapcsán még egy fontos tényezőre komolyabban ki kell térnünk: az otthoni videólejátszás kérdésére.
Ha rálesünk a tartalomfogyasztási szokások alakulására, akkor a filmezés hajnalától egészen a televízió szélesebb körű elterjedéséig a mozik uralmát láthatjuk. Az első televíziót noha 1926-ban mutatják be, és az első műsorsugárzásra csak 1936-ban kerül sor Londonban a British Broadcasting Corporationtől (BBC), a világháború utáni terjedésééig nem tölt be komolyabb szerepet a szórakoztatóiparban. Ugyanis a korai televíziózás javában kísérleti műsorokkal operált, illetve a kora délutáni és esti órákban a műsorok stúdióból közvetített tudósításokból, sporteseményekről és zenés előadásokból álltak a közszolgálati csatornákon. A kereskedelmi televíziózás pedig csak az 50-es évek közepe táján indul meg a világon. Japánban az első rendszeres műsorsugárzás mind közszolgálati, mind kereskedelmi csatornákon csak 1953-ban kezdődik meg az NHK-val (február 1.) és a Nippon Televisionnel (NTV, augusztus 28.).
A mágnesszalagok háborúja
Azonban a műsorok rögzítésére még az 1970-es évekig nem volt mód, habár videó tárolására is alkalmas mágnesszalag az 1950-es évek óta létezett, a stúdiók pedig ezeken adták le a kész műsort a tévétársaságok számára. Az első sikeres analóg, mágnesszalagos rögzítőeszköz a Philips VCR (aminek a kazettái simán VC), a Cartrivision és a Sony U-matic formátumaival versengett. A győzelmét a Sony-val szemben az egyszerűség, kezelhetőség és a megfizethetőség, a Cartrivisionnel szemben pedig a jobb minőség szavatolta. Ekkoriban több más formátum is létezett, mint a Sanyo V-Cordja (1974-1979), a Matsushita VX-e (1975-1977) vagy az Akai VK (késő 70-es évek). A leghosszabb életűnek ellenben a JVC által 1976-ban megjelentetett VHS és a Sony 1975-ös Betamax kazettái bizonyultak. Előbbi gyártását hivatalosan 2016-ban, utóbbit pedig hallgatólagosan 1988-ban szüntették be (ám 2002-ig még készültek lejátszók és 2016-ig üres kazetták).
A két formátum közti versenyt – akármennyire is meghökkentő – a pornóipar döntötte el: bár a Betamax kazettákat azok jobb videóminősége miatt a stúdiók (valamint a Sony marketingje miatt a közvélekedés és a sajtó is) jobban szerették, a VHS-t ellenben hosszabb rögzíthető játékidő tette vonzóbbá. Az otthoni videózás megjelenése előtt kisebb mozikban vagy felnőttboltokban volt lehetőség az erotikus filmek megtekintésére, így a 70-es évek közepén kialakuló új piac új távlatokat nyitott, amit a pornóipar igyekezett is megragadni, hiszen a fogyasztóik leginkább az otthoni kényelemre és magánéletre vágytak. Az ekkori pornófilmek szempontjából pedig a több rögzíthető anyag fontos volt, hiszen gyakran hosszabb játékidőt kívántak a történeteik elmeséléséhez. Egyes becslések szerint az otthoni videózás korai éveiben az összes VHS eladás mintegy 80%-át az erotikus filmek tették ki, az eladásokat vezető első 10 filmnek pedig a fele is ehhez a műfajhoz tartozott.
Bár ezzel kapcsolatban vannak kifejezetten jogosan felmerülő ellenvélemények is. A pornóipar hozzájárulása nem elhanyagolható mértékű, azonban (mint a legtöbb esetben) végső soron pénzügyi és gazdasági kérdés egy ilyen horderejű döntés. A Betamax kazetták nem csak átlag 5 dollárral voltak drágábbak VHS társaiktól. Ezen felül a két formátum lejátszójának ára közt is komoly szakadék húzódott: a JVC egyszerűbb és olcsóbb alkatrészekkel dolgozott, így többszáz dollárral volt képes alávágni a Sony fejlesztésének, amelynek csak az alapmodellje közel 2000 dollárba került 1975-ben. Ezen felül a későbbiekben fellendülő koreai elektronikai ipar is becsatlakozott: a Samsung, a GoldStar (ma LG Electronics) a filmkölcsönzők számára elérhetővé tették a lejátszókat, így 1986-ra a VHS videomagnók ára 300 dollár alá tudott csökkenni. De nem csupán a megfizethetőség tette lehetővé a VHS sikerét, hanem a cégek hozzáállása is: míg a Sony sokkal zártkörűbben kezelte a saját formátumát, a JVC nyíltabb volt, a különféle gyártók magnói és kazettái egymással kompatibilisek voltak.
A LaserDisc
1978-ban mutatkozik be a Philips, Pioneer és az MCA filmstúdió által fejlesztett LaserDisc, amely az USA-ban DiscoVision néven futott, később pedig a Pioneer hatására LaserVisionre keresztelték. Noha 300 milliméter (30 centi) átmérőjű optikai lemezekről beszélünk, a formátum nem teljesen digitális, a videójelet ugyanis analóg formában tárolja közel kétszer akkora felbontásban, mint a VHS vagy a Betamax. A tárolt kép felbontását a DVD szabvány 1996-os megjelenésig semmi nem tudta felülmúlni. Ezen felül CD-minőségű és digitális hang tárolására volt képes, ami ezen felül támogatta a térhatást is. Ám mindezen fejlettebb és előremutatóbb technikai specifikációi ellenére sem Európában, sem Amerikában nem volt képes megvetni a lábát, ellenben Japánban és Délkelet-Ázsia gazdagabb térségeiben (mint Szingapúr és Malajzia) kifejezetten népszerűvé vált. A 90-es évek Hong Kongjában a videókölcsönzők domináns formátuma lett. Gyártása egészen 2009 júliusáig tartott, a Pioneer piacról történő kivonulásáig.
Hatásaik
Az egyik legfontosabb változás, amit az otthoni videózás hozott, részint tulajdonjogi kérdéssé vált a megvett termék felhasználása terén, vagyis a megvásárolt hordozón lévő audiovizuális művel mit lehet tenni és mit nem. Ma már ismeretes, hogy egy mű bármely hordozón való birtoklása nem jár automatikusan teljes tulajdonjoggal, vagyis pénzért nem terjeszthető tovább és nem mutatható be nagyobb közönség előtt sem, többek között. A korai időszakban ugyanis nem csak a tényleges eladások jelentettek bevételt a stúdióknak, hanem a kölcsönzői díjakból hasznuk származott. Érdekesség, hogy a kalózkodástól tartva, a hollywoodi stúdiók eleinte elzárkóztak teljesen az otthoni lejátszástól, és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig is elmentek az ügyükkel, ám a bíróság határozata szerint a filmek és műsorok magáncélú (otthoni) rögzítése, megállíthatósága, visszatekerhetősége szabad felhasználásnak minősül. Ez az eset azért is fontos, mert a döntéshozatal után 10 nappal a Sony megindította a Betamaxot népszerűsítő kampányát, amiből a versenytárs VHS sem maradt ki.
A másik fontos változás pedig a potenciális megőrzés, a művek fennmaradásának és nem utolsó sorban elérhetőségének biztosítása, hiszen már a megtekintés nem volt kötve mozis vagy televíziós műsorhoz, azok ismétléseihez. Ezzel párhuzamosan pedig egy szélesebb rajongói közeg is kialakult, ami megkezdte a szubkultúra alapjainak kiépítését. Az amerikai klubokba gyakorta rendeltek Japánból kazettákat, amiket aztán feliratoztak és a tagságban járhatott kézről kézre, ezzel megteremtve a fansubot, ami további érdeklődők bevonzását tette lehetővé az évek során.
Vagyis ezzel adottá vált, hogy az anime elindulhasson ténylegesen is világhódító útjára, és megkezdődhessen a 80-as és 90-es éveket magába „aranykor”, amit a szakirodalom sokszor csak a nemzetközi terjesztés kiszélesedése és az érdeklődés fellendülése miatt nevez „bummnak”.
Megjelent a Mondo Magazin 2025. októberi számában.
Tudtad-e, hogy…?
…1936-ban Tihanyi Kálmán fektette le az első plazmakijelző működési elvét? Egyúttal ő a modern, nagy felbontású televíziórendszer feltalálója is.
…az első hibrid rendszert a használó színes televíziót Goldmark Péter Károlynak köszönhetjük, amit 1940-ben mutatott be? A világháború után tökéletesítette azt, így az űrkutatás során is technológiát az első holdséta rögzítéséhez is használták, valamint elkezdték az orvosi alkalmazását is. Ugyanakkor az ő nevéhez köthető a mikrobarázdás hanglemez feltalálása is, amit a köznyelv hibásan bakelitlemezként ismer.
…ugyancsak a pornóipar pörgette a házi filmkészítés, az első otthoni videószerkesztő berendezések, később pedig a videóvágó programok fejlődését, döntötte el a másik nagy formátumháborút a HD-DVD és a Blu-ray lemezek között? Az otthoni szórakoztató technológia fejlesztése mellett az internet fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a streaming technológiák, videókodekek és protokollok fejlesztései révén. (Természetesen a pszichológiai és szociológiai hatásairól sem feledkezünk meg, de ez nem az a cikksorozat és rovat, ahol erről értekezni lehetne.)