Kivételesen rövid és tömör leszek egy viszonylag friss filmélmény kapcsán. Az összeesküvés címre hallgató 2001-es brit-amerikai koprodukció nem kis feladatot vállalt magára: bemutatni az 1942-es wannsee-i konferencia eseményeit.
A film gyakorlatilag egy 12 dühös emberre hajazó, II. világháborús környezetben film, ahol a lényeg a párbeszédekben bújik meg. Noha az ötlet nem egyedi, az 1984-es Die Wanseekonferenz című német film már lejátszotta ezt, így inkább egy szélesebb közönség számára készült újraforgatást kapunk – minden tényferdítés nélkül. A történet viszonylag jól ismert, noha a középiskolai történelem tankönyvek is csupán említést tesznek róla, de nem tisztázzák a sokat emlegetett holokausztban, egyébként sorsfordító játszódó szerepét.
A konferencián az SS, a náci párt és a minisztériumok több főbb alakja volt hivatalos, a teljes titoktartás közepette. Még a felsőbb vezetők sem igen tudtak róla, mint az kiderül a beszélgetésekből. Kiderül, hogy a konferencia előtt igyekeztek humánusak lenni a zsidókkal, a kitelepítésükre koncentrálni, azonban a hadjáratok gyors lefolyása és a hadifoglyok árja megtelítette a létrehozott gettókat, táborokat és betegségek, járványok ütötték fel a fejüket. Ezt a nagy volumenű logisztikai, ellátmányozási kérdést, ami már jó ideje a hátország forrásait merítette ki, mihamarabb meg kívánták oldani. Így a film nem szól egyébként másról, mint az eszme humánus és extrém oldalainak összecsapásáról, ahol a sterilizáció, az olcsó munkaerő, a további elszeparálás ötletei állnak szembe a gázzal, ólommal, kötéllel. A korábbi megkülönböztető és kitiltó törvények kijátszása, a parancs értelmezése és a fogalmi játék, hogy „a faj megtisztítása” pontosan mit jelent, milyen eszközöket engedélyez egész remekül vannak ábrázolva.
Tömör véleményként mondhatom, hogy kötelező látnia annak, aki kicsit is fogékony a II. világháborús témák iránt, és egy olyan jó háborús filmet látni, ahol egyetlen lövés sem dördül el. Mivel a hangsúly a párbeszédekben rejlik, az elhangzott és a kapcsolódóan sejtetett szavakban, amelyek többet mesélnek el, mint amennyit a film, különösen érdemes figyelni rá. (Ha még esetleg kérdés lenne, akár általános 8. osztályában is levetíttetném, nem csak a középiskola 4. évfolyamában; csak a téma kapcsán mihez tartás végett.)