Dél-Korea a 80-as években
A Negyedik Koreai Köztársaság elnöke, Park Chung Hee elleni 1979-es merényletet követően újabb államcsíny történt Chun Doo-hwan vezérőrnagy vezetésével. A következő év májusától elsősorban az egyetemisták és a szakszervezetek által komoly tüntetések kezdődtek meg az ország autoriter vezetése ellen, amire válaszul a hatalom statáriumot vezetett be. A döntés ellenben csak tovább szította az indulatokat, és ezzel meghatározta a következő évtizedre az ország légkörét.
A statárium alatt a politikai ellenfeleket, mint a 90-es években miniszterelnöknek megválasztott Kim Dae-jungot és Kim Young-samot, valamint Kim Jong-pilt, a Koreai Központi Hírszerző Ügynökség, a KCIA alapítóját és első igazgatóját) letartóztatták vagy házi őrizetbe vették. Gwangju városában a Chonnam Nemzeti Egyetem tüntető diákjai és az ellenük kivezényelt fegyveres erők közt összecsapás alakult ki, amely során a város egyes lakói fegyvert fogtak, milíciákat alakítottak, rendőrségeket és fegyvertárakat rohamoztak meg. Katonaság 9 nappal később visszatért a városba: a kormányzat hivatalos állítása szerint 165-en haltak meg az ezt követő vérengzésben, azonban egy 2005-ös esetfeltárás 600 és 2300 fő közé teszi az áldozatok számát. Júniusban az Chun parancsára feloszlatták a Nemzetgyűlést, helyére a Nemzetvédelmi Vészhelyzeti Politikai Bizottságot téve, aminek maga is tagja volt. A szeptemberi közvetett választásokon elnöknek választották, és a következő év márciusában beiktatták. Ezzel együtt kikiáltották az Ötödik Koreai Köztársaságot és az új alkotmányt.
Az új kormányzat gazdasági fellendülést és demokratizálódást ígért. Az előbbi voltaképpen bekövetkezett a szigorú pénzügyi törvényeknek és az alacsony kamatlábak révén. Jelentős növekedésnek indult az elektronikai, a félvezető- és az autóipar. Az ország megnyílt a külföldi befektetők előtt és az exportból is egyre nagyobb bevételek érkeztek. Ennek a politikának azonban volt egy komoly árnyoldala: nőtt a szakadék a gazdag és szegény rétegek közt, valamint a városi és vidéki régiók közt, tovább súlyosbítva a már meglévő és megoldatlan konfliktusokat.
A külpolitikában komoly sikereket és előrelépéseket könyvelhettek el: megerősödött a Japánnal, a Szovjetunióval és Kínával való viszony pedig javult. Az akkori amerikai elnök, Ronald Reagen is látogatást tett a déli országrészben. Az 1980-ban Észak-Korea által előterjesztett „egy nemzet, két rendszer” újraegyesítési javaslatra válaszul Dél-Korea felvetette az egyesített alkotmány írásának és egy referendum megtartásának lehetőségét. Ezt a törekvést kissé beárnyékolta az északiak által elkövetett 1983-as burmai terrortámadás, amely során 21-en vesztették az életüket, 46-an pedig megsebesültek. A merénylet célpontja eredetileg a dél-koreai elnök lett volna, ám a támadásban meghalt az ország miniszterelnök-helyettese, a külügy-, a kereskedelmi és az energetikai miniszter, az elnökségi főtitkár és a burmai nagykövet is. Ennek ellenére a Nemzetközi Vöröskereszt hathatós segítségével 1985-ben sikerült az elválasztott családok egy részét újraegyesíteni. 1986-ban az ország sikeresen megrendezte az Ázsia-játékokat, valamint elnyerte az 1988-as nyári olimpia rendezésének jogát is.
Azonban a másik ígéret, a demokratizálódás nem valósult meg, Dél-Koreát továbbra is egy puccs útján hatalomra jutott katonai kormányzat irányította. A nép pedig nem tudta elfelejteni a gwangjui vérengzést, az egyetemisták és a tüntetők egyre inkább radikalizálódtak. Az 1985-ös nemzetgyűlési választások során az ellenzék került többségbe, ami egyértelművé tette a nyilvánosság változás iránti igényét. A következő év februárjától felerősödtek a tüntetések, mire az elnök engedélyezte az alkotmánymódosításról szóló parlamenti vitát.
Ennek ellenére az olimpia közeledtével egy erélyesebben lépett fel a demonstrálókkal szemben „nemzeti egységet” hirdetve, és ez további olaj volt a tűzre. Az elmérgesedés egyik oka az volt, hogy több lakókörzetből kitelepítették az ott élőket (mint pl. Mok-dongban), hogy a tervezett létesítményeket a helyükre húzzák fel. A sietős városrendezés okán főleg a szegényebb körzetek kerültek elbontásra, de a világsajtó a rendezvény előtti hetekben is a csavargók, koldusok, otthontalanok rendőri begyűjtéséről cikkezett. 1983 és 1988 közel 100 helyszín volt érintett, mintegy 48 ezer épülettel és azok 720 ezer lakójával.
1987 elején a Szöuli Nemzeti Egyetem egyik tüntető diákja és aktivistája belehalt a rendőri kihallgatásba és kínzásba, ami felkorbácsolta az indulatokat. Az elnök nyilatkozatában az alkotmány szellemében való eljárást lengette be, mire buddhista papok a tüntetők mellé álltak és helyt adtak a megemlékezésnek, kegyelet leróvásának, a katolikus papok pedig részletekbe menően hozták nyilvánosságra az aktivista halálának körülményeit, illetve tüntetőknek adtak menedéket a rendőrökkel szemben. Folyó év júniusában országszerte kormányellenes tüntetések kezdődtek, aminek milliónál is több résztvevője volt, több halálos áldozatot követelő összecsapásokkal és tömegoszlatásokkal. Több ezer embert letartóztattak, 700 ellenzéki vezetőt pedig házi őrizetbe vettek.
Nemzetközi téren is egyre égetőbb kérdéssé vált a helyzet. Az olimpia bár nemzeti büszkeség tárgya lehetett volna, most mégis céltáblává tette az országot. Az 1985 óta folyó tárgyalások egyre jobban megakadni látszódtak a svájci Lousanne-ban a NOB, valamint az északi és déli olimpiai bizottságok közt az északiak irreális követelései és céljaikhoz valló ragaszkodás miatt, így a szocialista országok egy része bojkottálni akarta a rendezvényt. (Bár érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a Korean Air Flight 858-ös járatának lelövése sem tett jót Az egyik katolikus pap, Se Ung Hahm visszaemlékezései szerint kitelepítések miatt az európai és a latin-amerikai országok részéről is ilyen visszajelzés érkezett; illetve a tüntetések során nem egyszer az amerikai külügy felhívta a dél-koreai vezetés figyelmét, hogy nem előnyös a tüntetőknek menedéket adó katolikus templomokat rendőrattak alá venni. A dél-koreai és egyiptomi válogatott közti focimeccset a pályát ellepő könnygáz miatt lefújták.
Hó végén a kormány elnökjelöltje, Roh Tae-woo engedett a követeléseknek, és a június 29-i nyilatkozatában közvetlen elnökválasztást és a polgári jogok helyreállítását helyezte kilátásba. Októberben egy népszavazás keretében elfogadták a felülvizsgált alkotmányt, amit decemberben egy közvetlen elnökválasztás követett, ezzel zárva az Ötödik Koreai Köztársaság történetét.
A film és az animációs ipar szempontjából ellenben stagnálás mutatkozott. Az új kormányzat ugyanis a sci-fit a gyerekek számára károsnak minősítette, illetve szankcionálta azok készítését. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a színes tévék terjedésével a belföldi animációs művek iránti érdeklődés is megcsappant, mivel a régebbi műsorok továbbra is fekete-fehérben kerültek adásba. Az otthoni lejátszás lehetőségével pedig az amerikai és japán művek könnyebben eljuthattak az emberekhez, nem szorultak a mozis vetítésekre, így a bevételi források is apadtak.
Az első profi baseball liga 1982-es megalakulását követő évben megjelent Lee Sang-mu rendezésében a Dokgo Tak: Taeyang-eul Hyanggae Deonjyeola (Aranykar: Dobás a Nap felé), ami egyben az első sport aeni is. Ezt ’84-ben és ’85-ben két film további film is követte, ami elsőre új életet látszott lehelni a dél-koreai animációs iparba.
A cikk a Mondo Magazin 2025. decemberi számában jelent meg.