A tizedes meg a többiek (1965)
Teljesen őszinte leszek, nagyon sokáig nem láttam a filmet teljes egészében. Olyan hiányosságot pótoltam most, amihez csak a Gyalog galoppos hiányosságom mérhető: ennél a meglévő DVD-m hibája okozta, a Galoppot meg annyira röhögöm, hogy nem tudom rendesen végignézni.
Ami a filmet illeti, még mindig zseniális. Minél inkább elmerül az ember az ország 20. századi történelmének ezen szakaszával, annál több jelenetével talál párhuzamot cinikus vagy ironikus formában, amit a fergeteges párbeszédek és odavetett, szellemes megjegyzések csak tovább fűszereznek. Nem véletlen, hogy egyikből-másikból napjainkra szállóige lett.
Láttam jeleneteket a kiszínezett verzióból, és noha sokkal jobban kivehető így egy-egy jelenet, az eredeti fekete-fehérnek azért csak jobb hangulata van.
Gyermekként és talán felnőttként is szedtük-szedtük a Béres-cseppet vagy más hasonló rendeltetésű készítményt, de vajon mennyire tudtuk a történetet mögötte? Nem is olyan régi történet, a szocializmusban kezdődik. Innentől kezdve kitalálható, mi lesz a fő konfliktus: az innováció és humanizmus és a hatalom merevsége közti szakadék.
Maga a film igazából teljesít, technikai fronton szépen megvalósított, jó aláfestésekkel, áma történet kissé ingatag. Az elején sok a vágókép, ami inkább az idő múlását hivatott jelezni, mint átkötést, de nem az eseményekét. Pár mondatokban intézik azt el, így viszonylag sok hézagot hagy maga mögött. Ahol viszont már igazából brillírozik, az a tetőpontja, a tudós nyílt szemben állássa a hatalommal és az ellene folyó bírósági eljárás. Ez a kettősség nagyon azt érezteti, mintha a forgatókönyvíró és a rendező is egyaránt ezt találta az érdekesebb résznek.
Egyetlen igazi nagy hibája a filmnek, hogy ez egy sorozat összevágása, a 2019-es Cseppben az igazság 4×1 órás részeiből. Úgy vélem, sokkal jobban jártunk volna, ha a minisorozat kerül végül kiadásra, hiszen maga a film érdekes, bár az elején suta, a szembenállás sokszor elnagyoltnak érződik, és ezek miatt sérül a korrajz alkotás is, ami különösen a film játékidejének kétharmadát teszi ki.
Megint egy történelmi aspektusú film, ezúttal közvetlenül a második világháború után játszódik. Budapest ostromának vége, az élet bizonytalan, az infláció érezteti a hatását, és vannak szélhámosok, akik kihasználják ezeket az állapotokat, hogy hasznot húzzanak belőle. Főszereplőnk is egy ilyen alak: hamis reményt táplál azokba „apró mesékkel”, akiknek valamely hozzátartozója a fronton szolgált. Egy ilyen akciója balul sül el, így vidékre menekül, ahol egy fiatal hölgytől és a fiától kap menedéket. Ez idő alatt szerelmi viszonya alakul ki a menedékadójával, akinek a férje bármikor hazatérhet, illetve a saját háborús emlékeit is fel kell dolgoznia.
Őszintén szólva, kissé szkeptikusan ültem le elé, mert magát a koncepciót könnyű elszúrni és sziruposba hajlóvá tenni. Az első durván félóra ellenben meggyőzött, hogy azért van ebben szufla, amit hangulattal szépen megtámogat. A korabeli filmek feliratait idéző feliratokkal, a szürkés, noir tónussal igyekszik ezt az élményt autentikusabbá varázsolni, miközben a korabeli állapotokat is szépen lefesti. Viszont igazán erős csak a második felében kezd el lenni.
Összességében úgy kellemes film, hogy amúgy nem az. A megidézett korszak, hangulat, a noiros feszültség és a téma miatt nehezen is lehetne ennek nevezni, viszont kiemelendő, hogy az utóbbi évek egyik jól, ha nem remekül sikerült magyar filmje. (Vagy csak nekem sikerül beválasztani, de még azért az IMDB is ajánlgatott pár címet, ami azért felcsigázott így a 40-es és 50-es években játszódó történeteikkel.)
Érdekes gyűjtés. 🙂 A Tizedest láttam csak ezek közül, az máig az egyik kedvencem. A másik kettő viszont valahogy nem tudott felcsigázni, bár ez az Apró mesék érdekesnek tűnik. Az 1945-öt láttad már? Szintén ezt a korszakot dolgozza fel. Az még nálam bakancslistán van, de előbb-utóbb pótolni fogom.
Jah, ha már említetted a Gyalog-galoppot, bakker azt még én se néztem végig elejétől a végéig. Bár, ahogy nézem, a te esetedben ilyen igazi Monty Pytonos abszurditás, hogy a lemez minősége miatt nem tudtad abszolválni. Nekem meg simán nem jön be a film. Többször nekikezdtem a nézésének, minden alkalommal csak kicsit jutottam tovább az előző próbálkozáson, de egyszerűen unalmas volt, és nem találtam benne semmit viccesnek. Holott a Brian életét meg szeretem.
A gyűjtés úgy néz ki (ahogy a poszt folytatásai is), hogy itt van oldalt felpolcolva vagy 40 film DVD-n, ami megvan egy ideje, de nem láttam (mondjuk korántsem az összes a házi gyűjteményben, de ha mindet a géphez hordanám, rám dőlne az oszlop). Közte van az 1945 is, szóval sorra fog kerülni… előbb vagy utóbb nekem is.
Amúgy nem: a Galoppot úgy röhögöm, hogy nem tudok a filmre figyelni, így jelenetek vannak meg, amiket láttam. A Tizedesnek volt az az abszurditása, hogy a lemez miatt nem sikerült befejezni a fogolytáborba kerüléstől kezdve. Mindkettő film gyakorlatilag részleteiben volt/van abszolválva – innen a hasonlítás. Mondjuk a Galopp nem minden jelenete olyan, hogy tényleg arany, mert a Fekete Lovagos jelenet, vagy a korszaktól idegen nézeteket valló és prédikáló paraszt, vagy a boszorkányüldözéses jelenetek tetszenek. De a fecskés tök párbeszéd abszolút nem gyerebe. Mondjuk én az Erik, a vikinggel és Az élet értelmével voltam úgy, ahogy te a Galoppal. Mindkettőben tudok mondani egy jelenetet, ami abszolút jó, és onnantól totál kimerült nekem a film.