A soron következő bejegyzésem a Konzol Magazin júniusi számában jelent meg az Anime rovat berkein belül. A szöveget változatlanul hagytam, ellenben új képeket tettem be feliratozva. A teljes cikk eleje egy hentairól tartott kiselőadás, a tényleges recenziók külön posztba kerültek.
* * *
Az elmúlt néhány hétben (2012. májusának végén konkrétan) az egyik animés témában túl sok baromságot olvastam, amitől már régóta egyenesen a falnak megyek. Magukat szakavatottnak tartó emberek állítanak és írnak olyanokat a japán pornográf iparról, s azon belül is az animált változatról (hentai), hogy gyakran az az érzésem, hogy ők maguk se gondolják komolyan, nemhogy még el is hiszik. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba ezen a téren, egyszer s mindenkorra…
A japán pornográf ágazat elég különleges a megjelenése szempontjából. Sokan itt tévednek nagyot, mikor az egészre a hentai jelzőt húzzák, ami japánul „perverzet” jelent, egy igen erős tartalmi formában. A perverzre több szavuk is van (pl. ecchi), de mind közül ennek van meg a maga tettlegessé fajuló zaklatás, esetleg maga a nemi aktus és rátett előkészületek is egy személytől. Japánban ellenben nem a hentai szót használják a pornográf tartalmakra, hanem az ero, H vagy pink movie-t. Az ero minden erotikus tartalmat fémjelez, míg a pink movie kizárólag az olyan kisfilmekre, mint amilyeneket mondjuk Kovi is rendez.
Az erotikus tartalmak viszont tovább oszlanak: anime, manga vagy rajongói munka (doujinshi) esetén az ero kifejezés használatos a műfaj típusának megnevezésével (pl. eromanga), amelyet a nyugati rajongói kultúra egységesen hentai-nak nevez. A játékok terén kicsit más a helyzet. Az olvasós játékok (a visual novelek), amennyiben a történet végén vagy közben viszonylag elhanyagolható mértékben tartalmaznak pornójeleneteket, erogének nevezzük. Ezek általában úgynevezett dating sim-ek (randiszimulátor), egy-egy lánnyal való történetszál zárásául szolgálnak, amennyiben sikerül a kegyeit tényleg elnyerni. A közhiedelemmel ellentétben, ebben a történet minimum háromjegyű számnyi szorzóval fontosabb a szexnél, ami csupán erotikus jellegű, de még nem kifejezett pornó. Azok a játékok, amelyekben hemzsegnek a szexjelenetek, nukigének nevezzük. Ebben egy keretsztorira van építve a történetszálanként hossztól függő minimum 3-5 jelenet (egyetlen lánnyal, nem számolva a többit). Ezen felül vannak még a kifejezett szexszimulátorok, mint mondjuk a RapeLay, aminek lényege nem sok, de a kategória név bőven árulkodó. Ezeknek a játékoknak a háttérképeit (amelyek megjelennek a szöveg olvasása során) CG-knek, pornografikus kép esetén HCG-nek nevezzük.
Típusban pedig bőven van választék, mindenki a maga kedvére válogathat: azoknak, akik a történetet jobban szeretik, mint a dúsított szexjeleneteket, szintúgy megtalálhatja a magának valót. Vagy mondjuk az, aki valamely fétist jobban kedveli. A hagyományostól a csáposig (tentacle rape), illetve a szado-mazótól (BDSM) egyenesen a vérfertőzős témáig (incest). Viszont ez elég tág, főleg hogy van különféle fíliákra is külön műfaj ezen belül, így ettől most megóvnálak titeket, mert jelenleg lényegtelen.
Ugyanakkor sokan hőbörögnek amiatt, hogy ezen művek, ha csak Japánban jelennek meg, cenzúrázottak és csak a tengerentúlon megjelenő művekből távolítják el a kikockázást. Ez egy 1988-as törvény miatt van így, miszerint a genitáliákat bármely erotikus műben ki kell takarni. A hőbörgés tárgya az szokott lenni, hogy ezt a XXI. században is életben tartják, 24 évvel a hatályba lépést követően. Sokan maradinak és eltúlzottnak tartják törvényt, főleg hogy az első hentai csak 1986-ban jelent meg. Ellenben a törvény a különféle testnedvekre, így az ondóra sem vonatkozott, így ennek ábrázolása engedélyezett volt, s ez adta az alapot arra, hogy megszülethessen a bukkake fogalma.
Az erotikus tartalmakhoz Japánban hozzáférni nem tűnik különösebben nehéz feladatnak, de nem is olyan nyilvános és könnyű, mint ahogy azt a legtöbb cikk beállítja (csak a különlegesebb fajtákért kell zughelyekre és sikátorokba járkálni, plusz az eladás is valamelyest hasonlít a nálunk ismert dohány- és alkoholtermékek bolti eladására, csak valamivel szigorúbban veszik a jogszabályokat). Viszont tény és való, hogy a társadalmuk továbbra is merev és kötött, így a nők érvényesülési jogai továbbra is háttérbe szorítkoznak. A legendás vonaton/buszon való molesztálás sem minden esetben olyan, mint ahogy ábrázolni szokták. Ugyanis ez javában attól függ, hogy elsősorban észreveszik-e (vagy észre akarják-e venni), vagy van, aki nyakon csípi a molesztálót. A nő maga is ellenállhat, pluszban ott van a vasúti felügyelet az állomásokon, akiknek joguk van a molesztálót elfogni, visszatartani és a rendőrség számára átadni.
S most, hogy ennyit tisztáztunk, akkor most jöhet az érdemi ismertetés. A továbbiakban, ha hentai-ról írok, a korábbi klasszikus-új felállás borul, lévén egy fiatal műfajról van szó, így klasszikusról nem beszélhetünk, csak kiemelkedőbb művekről. S hogy mitől kiemelkedő valami? Ez sajnos nem olyan egyértelmű…