A távol-keleti animációs ipar története 21. rész

21. rész: Kína kulturális forradalma (1966-1976)

Először is fel kell tennünk a kérdéseket, hogy miért nem olyan ismert a kínai animáció az aranykor sikerei ellenére? Miért csak az elmúlt 20 évet tekinthetjük igazán a saját, ám kétes megbecsülésű, diadalmenetnek? Ennek egy hatalmas politikai hátraarc az oka, Mao „nagy proletár kulturális forradalma”. Ez a kommunista Kína legnagyobb tragédiája, amely még a kommunista párt saját történészei számára is nagy szégyenfolt.

Mi is volt a kulturális forradalom?

A kérdést nagyon röviden és tömören összefoglalva: a Mao Zedong által kezdeményezett, kínai kommunista vezetésen belüli hatalmi harc 1966 és 1976 között. Eredetileg a bürokrácia ellen irányult, így a Párt intézményei, szervezeti, funkcionáriusai lettek az ellenségek. A politikai ellenfeleken kívül a gazdaság, az oktatás és kulturális intézmények tisztségviselői is céltábláváés a társadalom „burzsoá befolyástól való megtisztításának” áldozataivá váltak. A kulturális forradalom saját politikai szlogenje a „Pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass.” volt. Ennek következtében (a teljesség igénye nélkül):
– a társadalmi struktúra felborult, az értelmiségi réteget meghurcolták és nagy részüket nehéz fizikai munkára ítélték vidéken;
– több százezer felbecsülhetetlen értékű kulturális értékeket semmisítettek meg (könyv- és műtárgyégetések, műemlékrombolások, temetődúlások stb.);
– az eleve padlón lévő gazdaság további csapásokat szenvedett el (a hadiipar kivételével);
– a diplomáciai kapcsolatok megromlottak, kis híján háborúba is keveredtek a Szovjetunióval;
– az oktatási és közművelődési intézmények több évig zárva maradtak;
– a közéleti orgánumok szinte mindegyike szünetelt, bezártak a színházak, mozik, könyvtárak, tiltottá vált a szórakozás minden formája;
– 1967-ben fegyveres összecsapások is történtek, lényegében polgárháború dúlt;
– az osztályharc mellett az etnikai tisztogatások (pl. Belső-Mongóliában, az északkeleten élő koreai kisebbség ellen és Tibetben), gyakoriak voltak a vérengzések és más atrocitások is (pl. tömeggyilkosságok, nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszak, családirtások);
– utóbbiakat a túlfanatizált diákokból álló vörösgárdisták követték el (pl. Guangxiban, Hunnanban, Yunnanban, Pekingben), ami végett a hadseregnek kellett őket ártalmatlanítani.

A guangxi mészárlás különösen brutális volt. 100-150 ezer emberéletet követelt 1967 ősze és 1968 nyara között. A kivégzések módja közt volt lefejezés, lincselés, élve eltemetés vagy megfőzés, vízbe fojtás, kibelezés. A tartomány egyes járásaiban, körzeteiben tömeges kannibalizmusra is sor került, noha éhínség nem tombolt. A történések első kivizsgálására csak 1981 áprilisában adtak utasítást, amit júniusban végre is hajtottak.

Mindennek az oka az volt, hogy Mao korábbi programcsomagja, a „Nagy ugrás” nevű második ötéves terve, a sikeres elsővel szemben tragikusan sült el,  és egy nagy éhínséghez vezetett (1959-1961), ezért Maót párttársai eltávolították a hatalomból. Ő azonban nem törődött ebbe bele, és a Kulturális Forradalommal próbált meg visszatérni a hatalomba – ezért is voltak a kommunista párt káderei a fő célpontok. Az ideológia logikája szerint viszont a kapitalista és a hagyományos kínai kultúra minden elemétől meg kellett szabadulni.

Mao 1969-ben hivatalosan lezárta a „permanens” forradalmat, ám a terror valójában Mao 1976-os haláláig tartott. Ezért is hívják „tíz évig tartó káosznak” és milliós nagyságrendűre becsülik a halálos áldozatok számát. A Kulturális Forradalmat és benne Mao szerepét még a Kínai Kommunista Párt is elítélte.

A halálos áldozatok száma eltérő, a leggyakoribb becslések 1-2 millióra teszik, ám egyes becslések akár 8 és 20 milliót is emlegetnek. Ez az időszak máig érdemben feldolgozatlan traumaként él a kínai társadalomban.

Hogyan hatott ez az animációs iparra?

A Shanghai Animációs Filmstúdiót a vörösgárdisták bezáratták. Te Wei visszaemlékezései alapján azt tudhatjuk, hogy megvető önkritika írására kötelezték, nem csak saját magára, hanem stúdiójára és az általuk megnevezett és nemtetsző művekre vonatkozóan is. A stúdióigazgató értetlenkedve ugyan, de részben teljesítette a kérést a saját belátása szerint. Ezt követően a vörösgárdisták elvárásait ez nem ütötte meg, és egészen gyomorgörcsig íratták vele újra és újra a szöveget. Mivel a követelésüket ekkor sem volt hajlandó maradéktalanul teljesíteni, végül helyette írták meg, majd komoly lejáratásnak és nyilvános támadásoknak, állandó házkutatásoknak tették ki őt és a művészeit. Később felsőbb utasításra eltávolították Te Weit az igazgatói székből, majd kivezényelték több évig disznót tenyészteni és gondozni vidékre. Korábbi pozíciójába csak 1977-ben térhetett vissza. A távollétében a Shanghai Animációs Filmstúdiót átnevezték Vörösgárda Filmstúdióra.

Yan Dingxian, aki ekkor Lin Wengxiao rendezőnő férje volt, majd 1985 és 1989 az animációs stúdió vezetője úgy emlékszik vissza, hogy a 10 évből 8-at vidéken töltöttek, szintén az agráripar kényszermunkásaiként a gyermekeiktől elszakítva, havonta egyszeri alkalomból látogathatták őket.

A kulturális forradalom utolsó éveiben már elkezdték visszaengedni az animátorokat stúdióikba, így készülhettek animációs művek, azonban ezek mind kizárólagosan propagandacélokat szolgáltak. A 1972-es Fangxue yihou (Iskola után) című rövidfilmben például az általános iskolás diáklánynak tanít a cukorkaárus egy dalt, másoknak történeteket mesél. A diákok ezt jelentik a tanáruknak, aki a forradalmi vezetőt értesíti, és a cukorkaárust feljelentik, megbüntetik, a diákokat pedig a maoista tanok követésére buzdítják. Az 1973-ban a Xiaobalu (A nyolcadik út kis hadserege), amely a japán megszállás idején játszódik, egy bosszúálló kisfiú történetét meséli el. A Xiaohaomao (A kis trombitás) történetében egy pásztorfiú belép a Vörös Hadseregbe, és a berkeikben kürtösként harcol a démonszerűen ábrázolt nacionalisták ellen a kínai polgárháborúban. A Donghai xiao shaobing (A Kelet-Kínai-tenger kis őrszeme) pedig egy fiatal lány harcát meséli el három vegyi fegyverekkel foglalkozó munkás ellen, akikre ráküldi a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget. Ez a három film a Mao által vázolt „régi és új világok harca” koncepciónak felelnek meg.

Három darab 1976-os keltezésű kisfilmet is számon tartunk, azonban pontos megjelenés híján nem tudni, hogy Mao halála előtt vagy után készültek, illetve a kínai Wikipédia, egyes műadatbázisok és Rolf Giesen „Chinese Animation: A History and Filmography, 1922-2012” című könyve egyaránt eltérő évszámokat írnak az ekkor kiadott animációs művekhez. A zavart tovább növeli, hogy a Shanghai Animációs Filmstúdió angol nyelvű Wikipédia oldalán ezek angol címe esetenként még el is tér a hivatalostól. A San Francisco-i Egyetem egyik 2019-es disszertációja még ezeknél a forrásoknál többet is felsorol részletesebb kutatásokra és szakanyagra hivatkozva, ám hangsúlyozza, hogy az ezen időszakban keletkezett művek nagyját a pekingi Kínai Filmarchívum állományában van, amihez nyilvános hozzáférést, kiváltképp külföldiként rendkívül nehéz szerezni, ezért a filmográfiai ellenőrzés is nehezen kivitelezhető.

Innen már csak felfelé vezet az út…

A kulturális forradalom után a Párt ugyan megkísérelte helyreállítani a tekintélyét, mérlegelni a történteket, elsősorban azzal, hogy elválasztották Mao személyes tévedéseit az általa meghatározott és helyesnek ítélt ideológiától. Ennek eredménye az lett, hogy a Deng Xiaoping, a Kínai Népköztársaság következő vezetője Mao személyét „70%-ban jónak, 30%-ban rossznak” nevezte. A forradalmat a Párt hivatalosan aberrációnak és kaotikus időszakként jellemzi, illetve az ekkor megjelent „sebirodalmat” támogatták, vagyis olyan tanult emberek beszámolóit és visszaemlékezéseit, akik saját nézőpontjaik és tapasztalataik alapján negatívan festették le az eseményeket. Komoly kritikai filmek is megjelentek a keményvonalas hívekkel szemben, ám mindezeket pár évvel később „történelmi nihilizmusnak” bélyegezve betiltották. A kínai animációgyártás pedig lassacskán igyekezett újra talpra állni.

Megjelent a Mondo Magazin 2024. júniusi számában. A politikai hátteret Szekeres András Márk PhD lektorálta.