Nos, ez egy olyan darab, amit még lelkes ifjoncként néztem meg, de maradandó nyomokat hagyott bennem. Blaszfémia a játékra nézve az animu annyira igénytelenül adaptálták ezt a szerencsétlent. A kedvencem, hogy Kaedéból faszán yanderét csináltak egy mondat miatt, amire már nem igazán emlékszem, de valami ilyesmi volt, hogy „szeretlek, ezért nem szerethetlek” vagy valami hasonló okosság. De nézzük is az animut…
A kezdéskor a lelkiállapotom: „Harmónia, béke… bármi jöhet.” |
A végére: „WTF?! Mi a szart nézek én?” |
Valamikor a történet kezdete előtt a menny és a pokol kapuja kinyílott, és ezzel lehetővé tette, hogy az istenek és az ördögök átjöhessenek, persze hárem lévén nem mindenható lényekre, inkább mágikus erővel megáldott antropomorf lényekre kell gondolni. Maga az egész történet ígéretes indul, főszereplőnk Rin együtt él gyerekkori ismerősével Kaedével, akinek a szülei egy tragikus baleset során meghaltak, Rin szülei pedig nem élnek együtt a két fiatallal. Nos, tehát már most adva van egy bishoujo, aki mellesleg úgy viselkedik, mint valami szolga. Eddig a pontig a két sztori egyezik (azért két sztori, mert a VN és az animu két külön történetet mond el, tehát THERE IS NO SHUFFLE ANIMU!). Nos, még ott is tart az egyezés, hogy elkezdenek szép sorban feltűnni a hölgyek, először azt hiszem Asa, majd Sia és Nerine is, végül az elmaradhatatlan loli főhősnőnk, Primula. Eddig fedi a két sztori egymást.
Az elején még nem annyira szörnyű az animu se, de azután, hogy Primulát megmentik a haláltól, a történet mélyrepülésbe kezd. A végéhez nekem komoly lelki erő kellett, hogy erőt vegyek magamon, és megnézzem azt az irtózatos szenvedést, amit levágnak, a teljesen élete értelmét vesztett Kaedét, a randit Asával meg a többi baromságot, ami a játékban benne se volt, és a végén nem csak Rin vagdosta az ereit, hanem én is majdnem. Jobban örültem volna egy olyan útválasztásnak, ahol konkrétan egyet kiválaszt, és nem keveri az összes főhősnő útját egybe, ez tipikus VN adaptációs betegség, lásd Da Capo, körülbelül ez a mű is azon a szinten van, hanem rosszabb.
Ha a két kép nem lenne egymás mellett észrevennétek, hogy heterokrómiás? |
A vélemények is érdekes az AA-n erről az animuról, a közelmúlt volt egy jó, aki úgy nézte végig, hogy alatta végigment a zene, hmm, tényleg szórakoztatóbb lett volna az egész, ha berakom alá az Eiyashou számait, és nem nézek oda, akkor 10/10 is lehetne.
Nézzük, az érveket mellette, az OP nem volt rossz, az eleje még elmegy, de az a tény megbocsájthatatlan, hogy átlagosnak mondható, de baromira szórakoztató történetből csinált valamit, aminél azt gondoltam sokszor, hogy „ÚRISTEN, MÉG ENNYI RÉSZ VAN HÁTRA, NEM AKAROM!!„, ez megbocsájthatatlan. Végezetül pedig elmondanám, hogy Kaede NEM yandere az eredeti történet szerint, utáltam az animuba, ezzel ellentétbe az egyik kedvencem volt a játékban.
Összegzés: 2/10 (olyan élvezetes volt, mint valamelyik random Bieber szám G-majorban)
Legalább nem kaptam tőle szemrákot, ha valaki szórakozni szeretne, akkor inkább játsszon a játékkal. Lehet túlságosan lepontozom az animukat, át kell gondolni a pontozási rendszerem. ^^”
Végre valaki, aki látja a mézbevonat alatt megbúvó trágyahalmot. Jómagam is 10/2-re pontoztam, pedig még a játékkal sem játszottam. A pontozási rendszered meg tökéletes, ez a szemét nem érdemel többet^^
Érdekes, hogy mennyien imádják, mi? Sose értettem miért. A játék se olyan nagy durranás, de egész kellemes volt. Viszont a Da Caponál jóval gyengébbre sikerült.
Mikor ezt végignéztem, akkor még jóval elszántabb voltam (pár éve), és nem akartam semmit dobni, de ennél már komolyan latolgattam, hogy ezt nem bírom tovább, végül valami nevetséges hosszú intervallum alatt sikerült a végére érnem.