Ritka dologra kényszerültem… Megnéztem az elmúlt alig 3 hét animelistáját, s arra az (elképedt pofát vágva mindeközben), hogy egy újabb blogbejegyzésre valót néztem meg. Hozzá teszem, ezek javát már korábban elkezdtem, de most folytattam, vagy fejeztem be. Szóval lesznek ilyenek is minibemutatásra, de olyanok is, amit frissen kezdtem el. Nem fogok soknál terjengősen rizsázni, főleg nem azoknál, amelyeket csak befejeztem.
 |
| A lista javához kellett bizony pia az élvezhetőséghez. Köszönöm, Sado-sensei! |
Lássuk is a kínálatot:
Minami-ke (2007) – 7/10
Összességében jónak jó volt, Kana, mint karakter csúcs volt, amilyen hülye szerencsétlen. A grafika megint csak, a poénok meg vegyes felvágottak. Hol olyan, hogy fapofa, hol tudsz rajta kuncogni vagy nevetni, de az sem volt ritka, hogy fárasztott. Egy könnyed kikapcsolódásnak megteszi a sorozat. A széria többi darabja azonban még várhat magára, annyira azért nem hozta meg a kedvem hozzájuk.
Cheeky Angel (2002-2003) – 7/10 (a 10. részig bezárólag)
Még csak a sorozat ötödénél tartok, de mint romantikus, iskolai életes slice of life-vígjáték tetszik. A rajzolás nem annyira kopott, hangulatos. Külön élvezet, hogy a mellméretek reális határokon belül mozognak, a fő karakterek megkedvelhetőek (vagy a stílusuk vagy az ökörségük miatt), s a történet is látványosan fejlődik, nem igazán totojáznak. A manga is olvasós listára került, a sorozat végén megejtem. Ha ez így folytatódik, akkor 8/10 is lehet, de ha tudnak még újat is felmutatni benne, akkor egy 9/10-et is megérhet. Külön szót érdemel az opening, ami nagyon bejön, szokásommal ellentétben ezt rendszeresen megnézem és meghallgatom. A sztori egy lánnyá vált srácról szól, akibe beleszeret az osztály és az iskola huligánja. Vajon mi lesz ebből? Beletörődik a lánylétbe és betöri a huligánt, vagy visszaváltozik egyszer majd fiúvá és… khmm… homoerotikus felvetődés miatt megszakítanám a gondolatmenetet ^^”
 |
| A főszereplőnk, aki a legférfiasabb férfi kívánságáért cserébe a legnőiesebb nő lett. (Cheeky Angel) |
Sasameki Koto (2009) – 8/10
Apropó, homoerotikus gondolatok. Az enyhe leszbikus utalásokkal és főszereplőkkel megáldott Sasameki Koto a lassúsága ellenére egész kellemes csalódásnak volt nevezhető. Volt humora, romantikája is szépen, amivel szebben domborított a hasonszőrű társánál, az Aoi Hanánál, a pár részre élvezhető Candy Boynál. Kikapcsolódásnak nagyon jó, de szerintem a mangát érdemesebb elolvasni, aztán lehet másként látja az ember a sorozatot.
Az első Lupin-sorozat, amit megnéztem, középpontjában Mine Fujikóval, a tolvajnővel. A grafika véleményem szerint páratlanul szép és egzotikus. Lupin stílusa hódító, de ő kevesebbet szerepel (valahol jogosan), mint a címszereplő, akinek pszichológiai drámájába fajul a végére a kissé szürreális megjelenésű emlékek és egyben a valóság miatt. Bár könnyen kiszámítható volt a megoldás a legtöbb rejtélyre, azért komédiában és izgalomban is tudott élményt okozni. Ennek is különleges az openingje, amit rendszeresen végignéztem a misztikus hatása végett. Külön pontot jelentett az, hogy Zenigata meleg segítőjét nem kínos poénforrásként használták fel, hanem emberhez méltó szerepet kapott.
 |
| Bár én nem dohányzom, de egy szivart én is elfogadtam volna a sorozat mellé. (Lupin III) |
Gokudou-kun Manyuuki (1999) – 8/10
Az előző haviban szót ejtettem róla, de most befejeztem a sorozatot. A végéig is tetszetős volt, a testcserés történetív pedig nagyon trollszagot árasztott. A humora megmaradt, az izgalom megint. Nézzétek csak meg, garantált kikapcsolódás a vígjátékok terén!
Manyuu Hikenchou (2011) – 5/10
Ez a sorozat… Szatíra lehetett volna, de sajnos már olvastam előre a mangát, hogy tudjam mi lesz. Hát megmondom: tejcsarnokok és -raktárak, ecchi és fanservice orrba-szájba-seggbe, (negatív értelemben) fárasztás, melltolvajlás, melluralom egy alter történelemben. A graf még okés, de voltak logikai bukfencek, mint a melltolvajlásban is, hogy ha a csaj mástól lelopja az enyhén H-kosaras mellét, s a sajátját ezzel felpumpálja K-ra (F-ről), akkor a következő részekre, hogy nem marad meg neki úgy, ahogy megszerezte? Bár hamar elérte volna ZS-kosarat, de a visszacsökkenés, majd hirtelen a haragtól jövő Q-kosár és hasonlók… bah. Hagyjuk, mert még a végén elgondolkodom rajta, hogy nem-e sok neki az 5 így is…
Shin-chan olyan, mint a pestis. Ha bejön neked, rád ragad. Gyakorlatilag ez már a sokadik mozi, amit megnéztem belőle, a sorozaton gondolkodom, de nem látom semerre konkrétan, hogy megnézhessen azt is. Na mindegy… a rajzolása gyerekes, egyszerű, de ez így jó, mert abszolút komolyan vehetetlen, noha elég durva tartalma van a filmnek. Az alpári(an humoros) 19. mozifilm hozta meg nekem a franchise iránt az érdeklődést, de a 17-es film se gyenge. Adott egy Greenpeace-es aktivista, aki az embereknek olyan szérumot akar adatni, amitől állatokká válnak, hogy az emberek helyett az állatok legyenek a bolygó urai, akik felett ő uralkodik. Egyszerre járul hozzá a környezettudatossághoz és szól be kegyetlenül az environmentalisáknak. Egy baj volt vele: az, hogy túl hosszú lett, így több jelenet feleslegesen el lett nyújtva.
Kangoku Senkan (2009-2010) – 2/10
Nem hittem volna, hogy egyszer hentai is fog ezen szerepelni, de ez már annyira szörnyű darab, hogy muszáj volt írnom róla, hogy aki teheti, elkerülje. A grafika egy hangyányit lecsúszott a 2009-2010-es színvonalról, de nem is ez a baj vele, hanem az operatőri munkával, ami hihetetlen pocsék. Dülöngél a kamera jobbra-balra, miközben ki-befókuszálgatnak, hol élesebben, hol homályosabban. Ez így felér egy szó szerinti önszédítéssel, magunknak okozott epilepsziarohammal (ha meglátok egy screenshotát belőle, még most is émelygek olykor). Ezen felül a koncepció se volt rendesen kihasználva, helyette durvultak feleslegesen, mint a villamosszék módjára működő agymosógép, vagy mikor a fekália folyik, s német módra megy a pornó… Aztán lehetne beszélni anatómia hiányáról, szexélvező ahegao arcokról… de röviden erre az egészre: PFUJ!
 |
| „Mi az édes f@szom volt ez?!” – és társítsátok a művet ezzel a sorral, ezzel a fejjel. |
„Ragyogó Szívek: Örömzsömi”, avagy „Nem tudom mit kevertek a liszthez, hogy mindenki olyan boldog, mintha be lenne szívva”. Ez a sorozat, bár Tony Taka karakterdizájnjaival kérkedhet, ami szerintem jó (lévén az artist a kedvenceim egyike), semmit sem képes, semmilyen téren sem felmutatni. Az első 4 rész cselekménye speckó 1-be is elfért volna, majd a végére semmiből előrántott hüllőkalózokkal és angyalharcossal lavíroznak… Drága gyermekeim, ha Bob Marley még élne, akkor ez lenne az ő animéje…!
Háh, na még egy kellemes csalódás! Azt hittem nagyon belemennek a családi hárem dologba, amiből a lolit se fogják kímélni és nem… Meg tudott maradni az egyszerű, kedves és aranyos együttélési gondok témáját körültáncoló animének… aminek egyetlen logikai fiaskója, hogy a legkisebb leány, hogy nem sírt 11 rész alatt a szülei után, s miért csak a végén jutott neki eszébe? Na mindegy, ez is olyan, amit csak ajánlani tudok.
Csak ennyit tudok rá mondani: Yamato hasshin! A grafika továbbra is szemgazmust ad, a sztorit látványosan felpörgették, javították a lassúzást, de nem felejtették el a lényeget: mikor a Yamato útjára indult az Iscandarra, nem volt tökéletesen felszerelkezve. És jobb lett, mint a B-kategóriássá süllyedt (egyébként 2 milliárd jenes költségvetésű) élőszereplős látványmozifilm. Ahogy magunk közt mondtuk a Leijiverse klubban MAL-on, „egyszerre szégyen és annyira szar, hogy már jó” az élőszereplős, de ezt folyamatosan csak méltatni tudjuk eleddig.
 |
| A Yamato kapitánya badass-ebb, mint 1973-ban. |
Kodomo no Jikan (2007) – 9/10
Folyton lekötött és szórakoztatott, többször fájt az általános iskolásokkal operáló darab, ami sokkal jobb lett, mint a Member és Kagamin által már vesézett Pantsudomoe (avagy Mitsudomoe). Bár mákja volt, hogy rövid, de valahogy azért sajnáltam, hogy ilyen hamar ért véget. Tegyük továbbá hozzá, az ending über volt (ez hozta meg hozzá a kedvem). A három fő kiscsaj pedig pfff… egyenként is fájtak, hát még ezek hárman. Az apa nélkül felnőtt, anyját életében elvesztett lány, aki nem tud mit kezdeni a szerelmével – az ő gyámja még egy külön misét is megérne, aki a gyerekben látja volt szerelmét -; a belé szerelmes babázhatnékos kissé leszbikus jelleget öltő gazdag kiscsaj; s az önbizalom-hiányos, de aranyos mintadiák Usa-chan. Ezt is ajánlani tudom mindenkinek, akit nem riaszt el a nyílt lolicon téma és a Pedobear approved pecsét a sarokban. De a hozzá készült angol felirat (Loli-pop Subs) typesetje így nagybetűsen POCSÉK.
Junod (2010) – 8/10
Nem fogom leírni miről híres Marcel Junod konkrétan, de elégedjetek meg azzal, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa volt, aki megjárta Etiópiát, Spanyolországot, Francia- és Németországot, a Szovjetuniót s végül Japánt 1935 és 1945 közt. Mindenhol segített amivel tudott, az emberek kedvelték. Az anime ezt az időszakát dolgozza fel az életének, néhol elnyújtva egyes részeket, másokat tömörítve, mert sajnos látszik, hogy kevés volt rá a 65 perc játékidő az élőszereplős kamerafelvételek és az archív filmfelvételek mellett. Egyelőre RAW-ba néztem meg, az angol feliratára várok bőszen.
 |
| Talán a legmegkapóbb jelenetek egyike volt ez a rész. |
Nayuta (1986) – 6/10
Egyszeri megnézésre tökéletes sci-fi fantasy egy a Földet támadó és behálózó idegenekről és az azt védő eszperekről. Egy 3 kötetes mangát dolgoz fel teljes egészében, de történetre egész kerek és rendes darab, bár semmi kiemelkedő nincs benne és hamar felejthető. Egy próbát megér, mert fájó szívvel adtam neki 6-ost, mert a 7-eshez kevés volt.
Ezeken kívül számos OVA került még a listára, illetve egy-két olyan minisorozat, vagy rövid részes darab (pl. Panda Z: The Robonimation), amin elgondolkodtam, hogy volna-e helye itt fent, de inkább hanyagoltam.