Ha valaki mellett az elmúlt időszak elhunytjai közt nem szabadna elmenni, az határozottan a Golgo 13 mangakája. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy más érdemei nincsenek, mint a legrégebb óta futó mangaszériának a Guinness világrekordtartója, ez nem teljesen így igaz. Tény, hogy erről a műről ismerjük, de nem kizárólag ez köthető a nevéhez.
1936-ban, a mai Wakayama városban (Wakayama prefektúra központjában) született, majd Osakában felnőtt mangaka korai élete sem az a jellegzetes álomkergető. Miután az apja otthagyta a családját, hogy fényképész lehessen, az anya tartotta el és nevelte fel fodrászfizetésből őt és négy másik testvérét. 14 évesen, miután kikerült az alsó-középiskolából, két évig maga is fodrászként dolgozott az édesanyja mellett.
A művészi vénáját már elég korán próbálgatta: szabadidejében alkotta meg az első mangáját, a Baron Airt (1955), ami egy évnyi újradolgozást követően debütálhatott a Hinomaru Bunko gondozásában. Ugyanebben az évben ott hagyta a családi vállalkozását, hogy a mangákra összpontosíthasson. Ez a lépése annyira felmérgesítette az anyját, hogy élete végéig hallani sem akart a fia alkotásairól. Kuroda Masami mangaka szárnyai alatt 1958-ban Tokióba költözött, majd következő évben a Gekiga Kōbō társalapítója lett hét másik alkotóval, amelynek kifejezett célja a gekiga stílusú mangák (vagyis a sokkal realisztikusabb és filmszerűbb megjelenésű, elsősorban felnőtt témákat, mint a társasági kapcsolatokat, felnőtté válást és a férfiasság miben létét pedzegető művek) népszerűsítése volt.
Saitō a mangaipar fősodrába csak 1963-ban került Ian Flemming James Bond-műveinek adaptációja révén, amelyet négy évig vitt. Ezt követte a bérgyilkosról és különféle politikai és hatalmi játszmákról Golgo 13-at 1968-ban kezdte el, amely haláláig 201 kötetet élt meg. Ezen magnus opusa mellett olyan műveknek a szerzője, mint a Barom One (a Golgo 13 mellett a másik egyedüli műve, amely animeadaptációt kapott), vagy Komatsu Sakyō regényének, a Nihon Chinbutsunak mangaadaptációja, az Onihei Hankachō (Ikenami Shōtarō történelmi regényének adaptációja), a Survival (amiben egy kisfiúnak kell túlélnie az elsüllyedt Japán utáni időszakban).
1971-től kezdve mangarajzoló kurzusokat is tartott, oktatva az újabb generáció alkotóit. Többszörös díjnyertes alkotó, a Shogakukan Manga Award mellett a kormányzati kitüntetéseket is kapott, mint művészi munkájáért 2003-ban Bíborszalagos Érem, vagy 2010-ben a Felkelő Nap érdemrend negyedik fokozatát. Művei közül a Jmanga többet is megjelentetett angolul 2010 és 2013 közt digitális formában, mielőtt hároméves működés után csődbe ment volna.
A betegségek nem kerülték el: 28 éves korában retinaleválással diagnosztizálták, 48 évesen pedig cukorbetegséget állapítottak meg nála. Végül 84 éves korában érte utol a halál hasnyálmirigyrák miatt. Távozását a Shogakukan öt nappal később jelentette be utolsó kívánságával együtt, mely a Golgo 13 folytatásának és sorsát illette. Nem meglepő módon azt kérte, hogy nélküle folytatódjon tovább a széria, miután egy 2013-as interjúban úgy fogalmazott: “Olyan régóta fut ez a sorozat, hogy az már nem a szerző, hanem az olvasók tulajdona.” Hasonló sorsot kapott az Onihei Hankachō is.
Megjelent a Mondo Magazin 2021. évi decemberi számában.